Nem ismerjük sem a tettesek, sem megbízóik nevét. Vagy mégis? Időközben volt, hogy egyes főrendőröket leváltottak, nyugdíjaztak, természetesen „jól megérdemelt” magas nyugdíjjal, de az ügyek feltáratlanok maradtak. Az általános közhiedelemmel ellentétben a magyar rendőrség semmivel sem tehetetlenebb a többi országénál, sőt abban is biztos vagyok, nálunk is vannak jó szakemberek, képzett rendőrök, valamiért mégsem érnek el jelentős eredményeket az úgynevezett nagy ügyekben. Mindeközben a különböző bűnözői csoportok milliárdokra tettek szert, mesés összegeket mostak át, aminek következtében a valamikori rosszfiúkból mára tiszta kezű „vállalkozók” lettek.

Miért nem ért el eredményt a rendőrség a nagy balhékban? A világon mindenhol működik besúgói hálózat, amelynek segítségével elfogják a bonyolultabb ügyek tetteseit. Csak az nem mindegy, hogy a szerzett információkat hogyan kezelik?

A 90-es évek közepén, a rendszerváltással egy időben alakultak ki a meghatározó bűnözői csoportok, és akkor osztották föl, illetve osztották újra az alvilág bevételi forrásait. Mindebből olyannyira nem csináltak titkot az érintettek, hogy akár a Váci utcában is képesek voltak húsz-harminc fős csapattal felvonulni, erőfitogtatás végett, vagy népes, esetleg idegen nyelven beszélő testőrgárdával mutatkozni, minél népesebb helyeken. A rendőrség eközben, látszólag karba tett kézzel szemlélte az eseményeket. Komoly „harcok” folytak, hogy a felkapott szórakozóhelyeknek ki legyen a tulajdonosa, ezen túl pedig ki adja a portaszolgálatot. Nem egy esetben fordult elő, hogy az a rendőr, aki nappal hivatalból üldözte a rosszfiúkat, este beállt kidobónak esetleg épp ahhoz az üzlettulajdonoshoz, aki a korábban üldözött bűnöző érdekeltségi köréhez tartozott. Az úgynevezett olajügyek kapcsán aztán szétlopták az országot. Egyesek mesés vagyonra tettek szert, mások nyomtalanul eltűntek. Az emberek suttogtak ezt-azt, sőt, születtek riportkönyvek is e témakörben, de a rendőrségi illetékesekhez mindez nem jutott el, mint ahogy a besúgók információi sem ezek szerint, hiszen nagyobb fogás e téren sem született. Nem is csoda, hiszen amikor Sándor István (Papa) – aki magas beosztású rendőrként az olajügyek ismerője volt – megelégelte az egy helyben toporgást és borítani akart, azonnal letartóztatták, az olajügyet pedig titkosították.

Voltak olyanok is, akiket ellenlábasaik úgy likvidáltak, hogy minél nagyobb feltűnést keltsenek vele. Ilyen volt Prisztás József, akit a nyílt utcán, reggel lőttek le, vagy Boros (József) Tamás, akit délben, a belvárosban robbantottak fel, vagy Fenyő János, akit az esti csúcsforgalomban lőttek le az autójában Budán. De sorolhatjuk tovább a neveket, Döcher György, akit a börtönből vittek külső munkára, és eközben lőtték szét egy külvárosi presszóban, vagy Seress Zoltán, akit Tahitótfaluban lőttek le, és Szlávy Bulcsú, aki egyszer csak eltűnt, és évekkel később, egy garázsba betonozva találták meg a maradványait.

Mindegy, ki húzta meg a ravaszt, ki nyomta meg a bomba távirányítóján a gombot. A felbujtó nevére lennénk kíváncsiak, valamint arra, hogy kiknek állhat érdekében az, hogy a nevek ne kerüljenek nyilvánosságra. Persze halványodnak az emlékek. Ki emlékszik ma már Lakatos Csabára, vagy Kis Bandikára, aki egyszerűen lelépett, és ma senki nem tudja, mi lehet vele? Ne felejtsük el az egykori gyönyörű hotel elsinkófálását sem; a valamikori Vöröscsillag, későbbi nevén Panoráma Hotel – mely mellesleg műemlék épületté volt nyilvánítva –, ahol a 90-es években többek között Szemjon Mogiljevics alias Szeva bácsi élte mindennapjait. Szevát népes testőrség kísérte, nem ritkán fegyverrel, és páncélozott Mercedesszel szállította sofőrje a strandra is. Soha, semmiféle ellenőrzés nem volt ezen a strandon, holott Szeva mellett az alvilág minden jeles képviselője megfordult ott a 80-as évek végétől a 90-es évek közepéig.

Az ügyekkel foglalkozó rendőri vezetők azóta levetették a mundért, a sztárzsaru sem nyilatkozgat nyakra-főre már, mindannyian tisztességes vállalkozókként élik mindennapjaikat. Az álvilág pedig háborítatlanul működik tovább. Ki tud különbséget tenni a valamikori bűnöző és a valamikori főrendőr között akkor, amikor ma mindkettő Ferrarival száguldozik, és gondtalanul él jól működő őrző-védő cége hasznából. Az álvilágot pedig nem háborgatja senki, a múlt heti razziákról is előbb tudtak az érintettek, mint hogy a helyszínre értek volna a rendőrök.

A leszámolásos ügyek áldozatai közül többeket személyesen ismertem. Prisztás Józsi osztálytársam volt, másokkal együtt fociztam a Városligetben, vagy csak egykorúak lévén többször megfordultunk ugyanazon a szórakozóhelyen. Soha nem gondoltam volna, hogy az életük ilyen fordulatot vesz, és végül így fejezik be. Most, V. László őrizetbe vételének kapcsán ismét felmerül az emberben, milyen jó lenne, ha kiderülne a teljes igazság! Ha az arra valóban rászolgálók kerülnének rács mögé, ha a megfélemlítettek, megfenyegetettek, megzsaroltak el mernék mondani mindazt, amit soha nem fognak!