Ki hitte volna, hogy ennyi kárt okozhat, hogy annak idején nem hallgattak elegen Szetey Gáborra, a Gyurcsány-kabinet személyügyi államtitkárára, aki végül nem azért vált híressé, mert be akarta vezetni a köztisztviselők teljesítményalapú bérezését. Már az új szervezetfelépítési rendszer kidolgozásával is az államtitkár volt cégét akarták megbízni, innentől vált nevetségessé az egész átalakítási kísérlet, ami hamar kudarcba is fulladt.

A közelmúltban nyilvánosságra került, 2006 és 2010 közötti ]]>tanácsadói szerződések]]> döbbenetesen magas, 17 milliárd forintos költsége azonban végső soron Szetey Gábort igazolja, mert kiderült, hogy – hiába bízták meg az államtitkárt a nemes feladattal – valójában senkinek sem állt érdekében az államapparátus hatékony működtetése, sokkal inkább megérte kiszervezni a minisztériumi tevékenységeket a külsős, baráti cégekhez. Szetey mehetett vissza a multivilágba, ahonnan jött, a minisztériumokat pedig elözönlötték a haveri tanácsadók.

Az, hogy négy év leforgása alatt tömérdek tanácsadói szerződés köttetett, azt feltételezi, hogy a Gyurcsány–Bajnai-kabinetek alatt az állami apparátus valójában félanalfabéta emberekből állhatott, akik legfeljebb kávézni jártak be a minisztériumba, már ha egyáltalán betaláltak a munkahelyükre. Tevékenységük minden bizonnyal egy fabatkát sem érhetett, ezért is kellett külsős cégekre támaszkodni. Így eshetett meg, hogy a dokumentumrendezéstől az iratmegsemmisítésig „bizalmi alapon” kiválasztott vállalatoknak fizetett az állam ugyanazért, amit a köztisztviselők munkaidőben könnyűszerrel elvégeztek volna. A személyzeti osztályok helyett így dolgozhattak aranyáron Kóka János kedvenc HR-cégei, a jogi osztályok helyett külsős ügyvédi irodák, a kommunikációs osztályok helyett pedig PR-ügynökségek. Lehet, hogy egy idő után senki sem vette volna észre, ha egy-egy minisztériumba be sem járnak a kollégák, olyan olajozottan működött a rendszer.
A tanácsrendszer.

A Miniszterelnöki Hivatal (MeH) beszállítói listáján például a Sugallat Bt.-től kezdve a tulajdonos kisasszonyról elnevezett Lillus Kft.-n át egészen a Belső Erő vállalatig szerepeltek azok, akik ilyen vagy olyan területen tanácsokat osztogattak. Szakértői támogatás, jövőkép-kidolgozás, életviteli tanácsadás, lojalitáserősítés, humánerőforrás-diagnosztika, bármi, amit még elbírt a papír. Sokszor a nyolcmillió forintos pályáztatási értékhatár alatt számláztak ötezer forinttal, vagy 7 999 990 forintos részletekre bontották a nagyobb értékű megbízásokat. A MeH listájából kiderül, hogy hasraütés-szerűen alakultak az árak: így például 6 666 666 forint értékben is írtak alá szerződéseket, de ugyanezt eljátszották az ötös számmal is.

A tanácsadók listája viszont igen szűk körű volt, a kiosztott pénzek harmadát is mindössze tíz cég kapta. Közöttük szerepel a Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején a MeH-nek tanácsokat adó Karácsony Gergely jelenlegi LMP-s politikus korábbi munkaadója, a Medián közvélemény-kutató, csakúgy mint Oszkó Péter volt pénzügyminiszter és Simor András jegybankár egykori vállalata, a Deloitte, illetve a Draskovits Tibornak vezetői státust adó PriceWaterhouseCoopers. De szép összeggel szerepel a sorban az MSZP másik pénzügyminiszterét, László Csabát, valamint a jobbikos Gyöngyösi Mártont foglalkoztató KPMG tanácsadó cég is, amely a lista szerint értékes stratégiai tanulmányokat készített.

Kedvencünk az utolsó napjait rúgó MDF-et támogató Political Capital, amely vagyonokért osztogatott kommunikációs tanácsokat, és a híres Amway-ügynök, Vértes András cége, a hasonlóan független Gazdaságkutató Intézet.

Összeért tehát az a Fidesz-ellenes koalíció, amit az LMP nem is olyan rég megálmodott. Csak rá kell nézni a tanácsadói listára.

mno.hu - Szabó Anna