Először is kicsit leegyszerűsítő a „made in Hungary” címke a hazai állapotok jellemzésére, mikor állandóan azt halljuk valamelyik uniós tagországról, hogy bizony ott is nagy a baj. Most éppen Ciprus borzolja a kedélyeket, Olaszország sem áll olyan jól, Portugáliát, Spanyolországot is mentik, Görögországot ne említsük. De példának okáért a tengerentúlon sem olyan rózsás a helyzet. Az USA 2012 utolsó negyedévére éves szintre számolva 0,1 százalékos GDP csökkenést könyvelhetett el, talán ott nem lesz recesszió, de azért ]]>tartanak tőle]]>. A fentiek ismeretében – és nem hisszük, hogy Bajnai ennyire ne ismerné a gazdasági folyamatokat – meglehetősen költői szakmai túlzás egyedüli felelősként megnevezni a magyar kormányt a hazai válságért.

 

Ugyanakkor van némi igazság a hazai gyártás kifejezésben. Elég például Róna Péter ]]>levelére gondolni]]>, amelyben a hazai gazdaság legnagyobb bajaként a devizahitelezést emlegette, az első számú felelősök között megnevezve Bajnai Gordont. Róna egyébként az LMP alapítványának társelnöke volt, de lemondásra kényszerült mikor hosszas huzavona után egyértelmű vált, hogy az LMP nem kér az Együtt 2014 ]]>öleléséből]]>. Szorosan nem vág ezen írás tárgyába, ezért zárójelben jegyezzük meg, hogy a sikertelen bekebelezési akció után maradt a leszalámizás taktikája. 2012 tele után kivált az LMP-ből a Párbeszéd Magyarországért (PM) csoport, hogy egyesek rögtön társelnökök legyenek az E2014-ben. Ó jeeee, bár a télnek még nincs vége. Talán Rónait inkább lemondásra kényszerítették „bosszúból” az akkor még LMP tag PM-esek, nem tudjuk.

Bajnai Gyöngyösön azt is kijelentette, hogy gazdaságpolitikai céljai között szerepel a befektetést kereső külföldi tőke hazánkba csatornázása. Ezzel nincs is baj, a magyar kormány számtalanszor kifejtette hasonló szándékát. Egy ]]>megkötéssel]]>; nem kérünk azokból a cégekből, amelyek Magyarországot rövid távú befektetésnek használják gátlástalan profitéhségük csillapítására. Akár úgy, hogy indokolatlan adókedvezményeket kapnak, akár úgy, hogy indokolatlan monopóliumokat szereznek az államtól.

Azért kell ez a megkötés, mert a 2010 előtti gazdaságpolitikai modell – mikor Bajnai Gordon igencsak meghatározó figurája volt a hazai gazdaságpolitikai irányításnak – csődöt mondott. Csődöt mondott, mert a mindenáron való harc a külföldi tőkéért igazából „több munkahelyet szüntetet  meg, mint amennyit létrehozott , és a külföldi tőke áráért – a kedvezményekért, a támogatásokért, és a GNP 6-8 százalékát is elérő kamat, osztalék és royalty jövedelem kiáramlásért – a bérmunkával kitermelt hozzáadott érték nem fedezte a bérmunka előállításához és fenntartásához szükséges szociális költségeket, mint az oktatást, az egészségügyet, a nyugdíjat, a munkanélküli-segélyt, az infrastrukturális beruházásokat, a rendőrséget és az államigazgatást stb.”  Sokan kifejtették ezt a gondolatot, mi ismét Róna Pétert ]]>idéztük]]>, hogy itt köszönjük meg fent említett levelét és ezen igaz sorait. Ha esetleg valaki tovább olvassa az idézet alapjául szolgáló írást, és összeveti az azóta tett kormányintézkedésekkel (stratégiai megállapodások, rezsicsökkentés), akkor beláthatja, hogy Róna téved a kormány felfogását illetően. Ezt is csak zárójelben.

Bajnai Gyöngyösön hatéves távlatról ]]>beszélt]]>. A kormány sem gondolja ezt másképp, hogy rendbe tegye a devizahitelezés és vadkapitalista külföldi tőke által okozott károkat. Bajnai ugyanakkor a kormány jelenlegi lépéseit dilettantizmusnak és egy szűk réteg zsákmányszerzésének nevezi. Rossz lehet szembenézni azzal, hogy – ahogy Bajnai egykori minisztere fogalmazott őszödi beszédében – „trükkök százai” helyett elkezdődött a rendrakás és egy „normális” kapitalista verseny kialakítása.

Ha Bajnai mint szakember, ezt nem akarja elfogadni, akkor üzenjük azoknak, akik rá adnák a voksukat 2014-ben, hogy íme a bizonyíték: Bajnai rossz szakember. Ha Bajnai, mint politikus ezt nem akarja elfogadni, akkor pedig azért kár rá szavazni, mert rossz politikus.