Hiába a sok baloldali castingolás, régóta ő a legnépszerűtlenebb politikus, sőt ő maga a csőd. Bár magát mint a Modern Magyarország Mozgalom (Moma) elnökét konzervatív, jobbközép, nemzeti politikusnak határozza meg, az MSZMP-től az MSZP-n át az MDF-ig, majd az euroszkeptikus Euró­pai Konzervatívok és Reformerek pártjáig kacskaringózó emberről vajon ki hiszi el, hogy köze van a nemzeti jobboldalhoz? Egyáltalán, milyen reményekkel indul el e politikus nagyvállalkozó a budapesti főpolgármesteri címért, hogy megnyerje a balliberális, szocialista és kommunista érzelmű választók kegyét?

A végén még a jobboldaliakat is megtéveszti. Persze ez elképzelhetetlen, mert ki ne emlékezne a bajszos úr Magyarország-ellenességére, az Orbán-kormányt gyalázó nyilatkozataira, amikor az Európai Parlament MDF által küldött képviselőjeként csatlakozott a szocialisták magyarellenes rohamához, lejáratásához.

De nézzük egy olyan politikai kalandor életútjának fontosabb szaka­szait, aki már szinte mindenhol megfordult, s ahol megfordult, mindenhol károkat okozott. Bokros Lajos az üzletpolitikában és egyáltalán a politikában először a rendszerváltás idején tűnt fel. Egy évig az Állami Vagyonügynökség vezetője, majd 1991-től 1995-ig a Budapest Bank elnök-vezérigazgatója volt. Érdekes, hogy az első szabadon választott parlament és kormány privatizációit végül is olyan egykori MSZMP-sekre bízták, akik gond nélkül felszámolták a magyar cukoripart, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar legfontosabb ágazatait, és akik potom áron szabadították meg Magyarországot nagy múltú gyáraitól, ipari létesítményeitől. De ezt hagyjuk, mert ebben nem csak Bokrosék és Csepi Lajosék voltak benne. Az már figyelemre méltó, hogy éppen a Budapest Bank adta a vissza nem térítendő és vissza nem fizetett óriási kölcsönöket olyan külföldi és hazai privatizátoroknak, akik többnyire méltatlanul bántak a rájuk bízott vagyonnal: vagy hagyták lepusztulni, vagy továbbadták jó haszonnal.

A baj csak akkor kezdődött, amikor a veszteséges Budapest Bank a szocialista–szabaddemokrata Horn–Kuncze-kormány idején tizenkétmilliárd forintos állami támogatást kapott. Azon túl, hogy az államnak s nekünk, adófizetőknek hatalmas pénzügyi károkat okozott, a legsúlyosabb visszaélés azzal történt, hogy az ügyleteket, pontosabban az azokhoz kapcsolódó állami tehervállalást eltitkolták a közvélemény elől. Ezután hiába mondta Bokros Lajos, hogy ő a legbecsületesebb bankárok egyike. Amit azért sem érdemes feszegetnie, mert nem szabad elfelejteni, hogy a Budapest Bank százszázalékos tulajdonában lévő Polgári Bank is csődbe ment, csekély 500 millió forintos veszteséget hagyva maga után. Amit aztán ismét csak az államnak kellett fizetnie és természetesen azoknak, akik ott tartották a pénzüket. A bank vezetése és menedzsmentje viszont nem tűnt el, sőt a mi Bokrosunk éppen a botrányok után repült a pénzügyminiszteri bársonyszékbe. Horn Gyula miniszterelnök hívta.

Áldásos tevékenységét itt is folytatta, egy év alatt végigvitte a hírhedt, az Alkotmánybíróság által alaposan kilyuggatott Bokros-csomagot, ami sokak szerint a szocialisták súlyos vereségét okozta 1998-ban. Miért is? Azért, mert a húszszázalékos reálbércsökkenéssel, nyugdíj-, egészségügyi, oktatási és a munkaerő-piaci „reformjaival” lebontotta, megvonta a még létező szociális támogatásokat. Ennek a neoliberális gazdaságpolitikának, a világbankos és valutaalapos kölcsönök mértéktelen felvételének katasztrofális hatása volt az ország gazdaságára és társadalmára. Horn végül elküldte Bokrost, de már későn. A mi gazdasági zsenink ezután még adott tanácsokat a Világbank egyik vezetőjeként a horvátoknak, az ukránoknak és a lengyeleknek is, de ők időben megköszönték azokat. Ténykedésének másik csúcsa az volt, amikor újra a politika mezejére lépett. Dávid Ibolya vezetésével 2009 már­ciusában az MDF elnöksége őt kérte fel az akkor már romjaiban lévő párt EP-listavezetőjének – Bokros európai parlamenti mandátumot szerzett, de az Európai Unió-ellenes (EKR) frakcióhoz való csatlakozásával kivívta az MDF Európai Néppártban viselt tagságának felfüggesztését – majd decemberben már ő volt az MDF miniszterelnök-jelöltje is.

Ez a Bokros Lajos lenne most Budapest főpolgármestere. Nos, ez a teljesítmény, Bokros múltját ismerve, „gazdasági és politikai sikereit” tekintve, annak a választónak, aki őt szeretné látni a főváros élén, talán szimpatikus. Csakhogy hetekkel ezelőtt éppen Bokros jelentkezett be Falushoz azzal, hogy mindenben támogatja, feltéve, hogy ő kapja meg a gazdasági főpolgármester-helyettesi címet. Micsoda önbizalom ez, kérem! De valóban úgy gondolja a volt szocialista bankár és pénzügyminiszter, hogy az emberek ennyire feledékenyek? Elfelednék a súlyos megszorító intézkedéseket? Az biztos, hogy a baloldal háza táján nagy a zűrzavar, hiszen valójában nincs balliberális főpolgármester-jelöltjük. Ugyanis Bokros pártállását, eszmei és ideológiai hovatartozását nem lehet minősíteni. Pénzember. Mindenesetre vészjósló egy olyan ember megjelenése, aki eddig a Világbank és nem Magyarország érdekeit képviselte. A Közép-európai Egyetem tanára a fővárosban vajon kinek, kiknek az érdekében lépne fel? Kéri László az ATV Egyenes Beszéd adásában azt fejtegette, hogy valami „rontás van az ellenzéken”. Most már csak az a kérdés, ki, kik a megrontók.

Stefka István - magyarhirlap.hu