Dicsérni jöttem, nem temetni.

Szívem teljes melegével üdvözlöm, hogy immár Zoltai Gusztávot is ]]>a táborunkban tudhatjuk]]>! A komcsik elleni harcban mindenkire szükség van, aki ]]>belső információkkal rendelkezik]]> mind a munkásőrségről, mind a zsidó közélet szereplőiről; akit ráadásul a sajátjai is megsértettek, ]]>korrupciós vádakkal illetnek]]>. Most, hogy magunkhoz édesgettük, nyilván akkor és arról énekel majd, akiről kérjük. Engedjék meg, hogy Zoltai szerződtetését a reálpolitika győzelmeként értékeljem az érzelmi megközelítés felett!

Zoltai Gusztáv - Fotó: MTI

Ugyancsak öröm töltötte el a szívemet, amikor láttam, hogy van erőnk készenléti ]]>rendőröket küldeni]]> az Ökotársra. Hol van az előírva, hogy csak a komcsik végezhetnek ]]>testüreg-vizsgálatot]]>, hogy csak ők ]]>gumilövedékezhetnek, kardlapozhatnak]]>, és egyáltalán: csak nekik van joguk rendőri túlkapásokat foganatosítani? Igen, meg kellett végre törni a balliberális erőszak-monopóliumot! Már épp akartam szólni: nem tetszett az elmúlt négy évben, hogy ezek a civil libsik szabadon tüntetgethettek itt az ablakom alatt rendőri biztosítás(?!) mellett, ahelyett, hogy odaizéltünk volna nekik. És egyébként is: be kell végre mindenkinek látni, hogy a nagykutyákat egyszerűen nem lehet elszámoltatni, ezért a középkádereken érdemes bosszút állni! A jog nem engedi, hogy hűtlen kezeléssel vagy akármivel vádoljuk meg Gyurcsányt, a minisztereit, esetleg most Norvégiát, ezért magam is azt javaslom, hogy verjük el a port a főosztályvezetőkön meg a zöldruhás alapítványi néniken. Engedjék meg, hogy ez esetben is hangos bravóval jutalmazzam Önöket!      

És akkor még nem beszéltem ]]>Tasnádi László államtitkárrá emeléséről]]>. Ahogy már Zoltai úr méltatásakor voltam szíves közölni, mindenkire szükségünk van, aki egykor ellenünk volt bevetve, de most hajlandó feláldozni a függetlenségét értünk. Tudomásul kell venni, hogy minden rendszer használ átállókat, hogy az ő kivételes képességeik révén erősítse a szabályt – esetünkben a komcsik elleni küzdelmet. Még egy pont Neked, dicső reálpolitika!

És akkor áttérnék a tanácsaim megfogalmazására:

1. Javasolnám Geszti Péter szerződtetését. Azért elsősorban… Ja, most látom, hogy ]]>a Magyar Narancs szerint]]> ő már félig velünk van, akkor bocsika.  

2. Az offshore elleni harcban egészen új távlatokat nyitna, ha kormánytanácsadóként tudnánk támaszkodni a néhai SZDSZ vezérére, ]]>Kóka Jánosra]]>. Jaj, de figyelmetlen vagyok! Neki is adtunk már menlevelet…, izé, ]]>diplomata-útlevelet]]>, úgyhogy látom, itt is sínen vagyunk.

3. A következő ötletem Szekeres Imre szerződtetése lenne. Úgy hallom, ő se drága nagyon, viszont mindenkit személyesen ismer a baloldalon – és meg van sértődve, mert épp a senki kategóriába taszította a pártja. Ha nagyon akarja, hozhatja a tanácsadói körbe Lamperth Mónikát is; ő épp ]]>potencianövelőt árul MLM-rendszerben]]>, vagyis szervezetfejlesztési szakértőként rá is tudnánk támaszkodni.

4. Mindezek után talán magyaráznom sem kell, hogy mekkora lökést adna az alvilág elleni küzdelemnek, ha meg tudnánk nyerni kormánytanácsadónak az általunk ]]>méltatlanul meghurcolt]]> Portik Tamást.

Összefoglalva: aki megvehető odaátról, azt vegyük is meg! A sajátjaink lelke, lelkesedése, gusztusa, memóriája most nem számít! A mieink legfeljebb berzenkednek, lázadoznak, aztán – ]]>ellenzék híján]]> – előbb-utóbb megunják, hazamennek.

]]>www.valasz.hu]]> - Bódis András