Még felelősséget is érez Ildikó asszony abban, hogy a kétharmados többség rászabadulhatott az országra, ezért mindent megtesznek, hogy ettől a többségtől megszabaduljanak. Ezt már ismerjük 1945-ből és 1956-ból. A kérdés persze az, hogy milyen ellenreformáció harcol a reformáció ellen?

Tudomásom szerint az elmúlt nyolc évben nem reformáció zajlott, hanem szabadrablás, az ország eladósítása, végső kiárusítása, háború a magyar nép ellen. Egy éve vezeti a Fidesz–KDNP-pártszövetség az országot, s eddig nem történt más, mint a kommunisták és liberálisok okozta kár romeltakarítása, a szakadék szélére került Magyarország újjászervezése, egy új honfoglalás. Orbán Viktor miniszterelnök nem véletlenül nem használja a reform szót, mert ma nem reformok zajlanak, hanem szerkezetátalakítás, az állam újjáépítése, az ország hosszú távú, biztonságos jövőjének megalapozása.

A magyar baloldal története során eddig mindig csak a fizikai és szellemi rombolásban jeleskedett. Elegünk van abból, hogy a magyar bolsevizmus – 1918 óta máig – generációk életét teszi tönkre büntetlenül. Majd jön a jobboldal, amely először romot takarít, aztán a súlyos károkat, anyagi, morális és szellemi rombolásokat, veszteségeket felszámolja, kijavítja, helyre hozza. Ezt teszi immár másodjára az Orbán-kormány. A balliberális erők médiacsahosai a sajtóban, suttogó propagandájuk a köznép körében minden erőfeszítést, minden eredményt igyekeznek jelentéktelenné és nevetségessé tenni. Közkeletű vélekedés, hogy egy év óta nem történt semmi, Orbán nem csinált semmit, mindenünket elveszi, már a nyugdíjunkra tör stb. Szembekötősdit játszatnának az országgal, a változás valóságát el akarják takarni, elfedni, a tényeket el szeretnék hallgatni az emberek elől, s rettegnek, nehogy a kendőt valaki levegye a szemekről.

Nem terhelem az olvasót, hogy mi minden történt az elmúlt egy év alatt a mi érdekünkben, csak lapozzák fel szombati számunkat, ahol a címlapon pontokba szedtük a második Orbán-kabinet törvényhozási nagyüzemét, bátor kezdeményezéseit. Elég, ha csak megemlítem: elfogadták új alkotmányunkat, amelynek lényege, hogy a magyarságot megvédik saját hazájában. A családok támogatására a gyes idejét meghosszabbították, és szigorították a családi pótlék kifizetését, válságadót és bankadót vezettek be, megalkották az államadósság csökkentését célzó Széll Kálmán-tervet. Itt nem történt semmi, ez lenne az ellenreformáció? Ha a pázmányi magasságokat nézzük, és a gyurcsányi szocialisták magukat reformátoroknak képzelték, akkor még ezt is be lehetne vállalni. No de nem, ők az igazságot semmisnek, láthatatlannak szeretnék láttatni.

Nem tanultak a történelemből. Már elmúltak azok az idők, amikor ha ők valamiről nem beszéltek, akkor azt hitték, hogy az meg sem történt. Ma már sokkal erősebb az életösztön a magyarság egészséges többségében, mint a senkik háborúja belföldön és külföldön hazájuk ellen. A tények önmagukért beszélnek. A kemény kormányzás ellenére a Nézőpont Intézet kutatásai szerint a magyarok harminchat százaléka Orbán Viktort tartja az elmúlt húsz év legjobb miniszterelnökének. A szétesőben lévő baloldal korábbi miniszterelnökei közösen sem érik el a jelenlegi miniszterelnök népszerűségét. Persze hátradőlni és megelégedni korai lenne. Az ellenfelek nemcsak kívül, hanem a Fidesz belső háza táján is ott vannak, észrevétlenül koptatják a párt hitelességét. Az a néhány százezer szavazó nem véletlenül fordult el a jobboldaltól. Részben a rossz és átgondolatlan döntések miatt, amelyek társadalmi rétegeket állítottak szembe a Fidesszel, részben a balliberális ellenzéknek tett túlzott engedmények miatt. Ez mostanság a kulturális életben látszik leginkább. A következő évek kormányzási sikerét csak határozott, egységes gondolkodású, összetartó tábor, polgári szövetség teremtheti meg. Erre is jó lesz odafigyelni.