Az MDF-et dilettáns módon szétverő, szerény képességű Somogyi Zoltán politikai szakértő éppen most tér vissza a képernyőre. Mintha semmi sem történt volna. De a múlt más árnyai is felélénkültek.

Eörsi Mátyás az elmúlt húsz év politikai életének – sokak szerint az egyik legvisszataszítóbb – alakja belépett a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalícióba (DK). Ez a tény is jelzi, kiknek a gyűjtőhelye lesz a DK.

Eörsi húsz évig az SZDSZ meghatározó politikusa volt. Befolyása mindig nagyobb volt formális beosztásánál. Közismert magyar- és keresztényellenessége ugyanúgy nem ártott politikai karrierjének, ahogy üzleti ügyei sem. Eörsi Mátyás indulatos kirohanásaival, alaptalan vádaskodásaival sokat ártott a magyar demokrácia ügyének. Ép érzékű közösségek kirekesztik maguk közül a hozzá hasonló narcisztikus egoistákat, nálunk az ilyesmi következmények nélkül marad.

De nézzük, hogyan vélekedik róla Retkes Attila, az SZDSZ utolsó elnöke, aki blogbejegyzésében ezt írta: „Eörsi a párt egyik legkellemetlenebb modorú, kifejezetten arrogáns, ráadásul saját eszmetársait is rendszeresen hátba támadó, belső körben megbízhatatlannak tartott politikusa volt. Mindig ódzkodott a magyar nemzeti ügyek képviseletétől, ideje jó részét karrierépítéssel töltötte.”

Miközben az SZDSZ a történelem szemétdombján megy át különböző biokémiai átváltozásokon, az egykori liberális élcsapat tagjai újra aktivizálják magukat. Mécs Imre állítólag újra belépett – a sokak szerint nem létező – SZDSZ-be, Bauer Tamás pedig rendszeresen feltűnik Gyurcsány közvetlen környezetében.

Konrád György mellett Magyar Bálint és Pető Iván is színre lépett. Szándékuk szerint megtudhatjuk tőlük, hogy mi történt velünk az elmúlt húsz évben. Végre kiderül, hogy miért volt Demszky Gábor húsz éven át minden idők legsikeresebb főpolgármestere. Nyilván azt is tudják már, hogy kik és milyen ocsmány politikai gondolattól vezéreltetve gyújtogatják napjainkban a budapesti metrószerelvényeket és buszokat. Mert Demszky büszkén adta át az általa liberálisnak nevezett működőképesnek hazudott világvárost. Ebből a csődtömegből kell most Tarlós Istvánnak megteremtenie Magyarország működő fővárosát.

Eörsi Mátyás kétszínűségének egyik ékes bizonyítéka Mécs Imre melletti „kiállása”. 1956 egyik hőse, 2006 elején, sokak nagy megdöbbenésére cserbenhagyta az SZDSZ-t, és belépett a kommunista utódpárt MSZP-be. Eörsi így kommentálta az eseményt: „Kevesen vannak, akik 1956-ban olyan bátran és markánsan álltak ki kőkeményen meggyőződésük mellett, mint Mécs Imre. Rendkívül lehangoló most ismét hallani azokat a hangokat, hogy ki tudja, Imre valóban milyen áron menekült meg a kötéltől. (…) Bár igaz, hogy Mécs Imre most elárulta pártját, igaz, hogy az élet összehasonlíthatatlanul nagyobb érték, mint az országgyűlési képviselőség, ám mégis szögezzük le, hogy Mécs Imre az 1956 utáni fogságban nem árult el senkit. Történelmi tény, hogy amikor Mécs Imrét kiengedték a siralomházból, már nem volt kit feladni – akiket fel lehetett volna adni, azokat már felakasztották…” (Népszava, 2006. január 3. és Magyar Nemzet, 2006. január 4.)

Mécs Imre sunyi mocskolódásnak minősítette Eörsi véleményét. A helyzet megértéséhez tartozik, hogy Mécs Imre felesége az SZDSZ egyik meghatározó politikusának, Magyar Bálintnak a testvére. Magyar viszont éppen az Eörsi Mátyás-félék segítségével tartotta kézben pártját.

Eörsi Mátyás eddigi politikai útját elemezve, két meghatározó jelenségről mindenképpen szólnunk kell. Az egyik a hírhedtté vált Eörsi és Társai Ügyvédi Iroda (1056 Budapest, Belgrád rakpart 13–15.) tevékenysége, a másik a szabad demokrata politikus ambivalens viszonya a magyarsághoz és Magyarországhoz. Ez utóbbi azért meglepő, mert a Magyar Köztársaság egyik parlamenti képviselőjéről van szó.

A sok elhíresült, kétértelmű Eörsi-mondás körül idézünk fel néhányat.

„Én például Németh Zsolttal ugyanabban a magyar nemzetben vagyok, egy nyelvet beszélünk, a kultúránk nagymértékben hasonló, tán még a népdalaink is azonosak vagy hasonlók egymáshoz, de nem érzem magam azonosnak, mondjuk így, azonos nemzetben lévőnek – nagyon-nagyon más dolgot képviselünk…” (Parlament, a státustörvény vitája, 2003. június 18.)

„Mi nem értünk egyet azzal, hogy a külföldiek választójogot kapjanak, és a státustörvénnyel kapcsolatban is nekünk aggályaink vannak, el akarjuk kerülni azt, hogy a szomszédos országokban a magyarság ügye üzleti üggyé váljon, tehát érdemes legyen valamilyen megfontolásból magyarnak lennie.” (2003)

„Szóval úgy gondolom, hogy az egységes magyar nemzet egy nagyon szép kifejezés, de igazából hamis, nem hiszem, hogy igaz.” (Magyar Országgyűlés, 2003. június 6.)

És végül a leghírhedtebb: „Mert miért is adna Románia magyar állampolgároknak területi autonómiát? Adnánk mi területi autonómiát az itt élő kínai textilkereskedőknek?” (Magyarrá szavazva, 168 óra, 2004/38.)

(Folytatása következik)

Tóth Gy. László
politológus,
a miniszterelnök volt főtanácsadója

demokrata.hu