Jó lenne, ha nem terhelnénk a közéletet a szükségesnél több botránnyal, mint amilyen a legújabb, ami látványosan szétfutott a médiában. A témához mindenki ért, mindenkit érint, és mindenki zsigerből véleményezi. Megalakult ugyanis a Magyar Családtudományi Társaság, ami a Tudomány a Családért Egyesületből nőtt ki. Ez, ami biztos. A többi a szokásos homály, állítások és cáfolatok, mert küldetésnyilatkozatuk első változatában állítólag benne volt: „etikai, szociológiai, pszichológiai, egészségügyi érvek szólnak amellett, hogy a házasság előtti szexuális élet és az élettársi kapcsolat helyett a házasságot kell ajánlani mint megvalósítandó célt”. A társaság célja „a család, a házasság és a nemiség témakörének széles körű, tudományos kutatása, a témakörben a helyes irányvonalak kijelölése, a káros folyamatok feltérképezése, a káros jelenségek optimális csökkentésének, a hasznos folyamatok optimális növelésének kidolgozása, erősítése és az eredmények terjesztése”.

Ezt később cáfolták, de hiába, mert ez a házasság előtti szexuális élet helytelenítése sokaknál kiverte a biztosítékot. Tetézte a háborgást, hogy alakuló ülésüket a Nemzeti Erőforrás Minisztérium háttérintézményeként működő Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetben tartották, és akadémikus védnökökkel élvezik a Magyar Tudományos Akadémia támogatását, emellett az állami szféra embereivel is együtt szeretnének dolgozni, később uniós forrásokra pályázni.

Hogy miért a felháborodás, s miért fújtak a baloldali médiumok harci kürtöket? Többek között azért, mert minden egyetértés mellett, minden szimpatikus törekvés mellett bizony az átlagemberben megfészkel a gyanú, hogy a kormány ilyesféle furfangos módokon szeretne befurakodni a legintimebb magánszféránkba. Még az is hihető, hogy a szervezet alapítói mélyen vallásos emberek, akik a házasság előtti szexuális életet hitükből helytelenítik, és az „egyetlen nemi társ” fogalmát szeretnék bevinni a társadalmi köztudatba. Kissé nyersen, nem ügyelve a média óriási hatalmára. Így nem fog menni. A magyar emberek sokat elviselnek, de direktívákat a szexuális és a családi életükre vonatkoztatva nemigen. A házasság előtti szexuális élet olyan magánügy, amit semmiféle tudományos társaságnak nincs joga szabályozni még ajánlások szintjén sem. Az élet felgyorsult, az internet, a tudatmódosítók, a korlátlan utazás, az információbőség, a szédítő médiabefolyás korában arra hivatkozni, hogy eleink évekig vártak egymásra, és érintetlenül mentek a házasságba, merő anakronizmus. Aki ennek a nosztalgikus részét látja, az elfeledkezik a bordélyházakról, ahol legálisan lehetett a rosszul működő házasságokért kárpótlást keresni. De ha komoly megfontolás tárgyává tennénk is az állítólagos javaslatot, akkor ez kikre vonatkozna? Csak a nőkre? Vagy a férfiakra is? Tessék ennek az abszurditását végiggondolni.

Semmi kifogás egy családdal foglalkozó szervezet működése ellen. Sok tekintetben igazuk is van. A médiában megjelenő embereszmény tényleg aggasztó: deviáns, perverz, pornografikus, kiábrándító, és mindenre csábít, csak az egyenrangú férfi és nő kapcsolatára nem. Iparágak épülnek a szingliéletformákra, a család és a gyerekvállalás lenullázására, bármilyen perverzió vagy deviancia népszerűsítésére, nem beszélve a pornóiparról. Ez mégsem ok arra, hogy az egyedüli értéknek tartott viselkedést bárki normává írja elő. Ilyet tenni ma olyan, mint hinni, hogy a Niagara-vízesés tenyérrel megfordítható. A tiltakozás, ha túlzottnak tűnik is, legyen figyelmeztetés, a Fidesznek rosszul áll a szenteskedés. Ne propagáljanak olyan nézeteket, amelyeket a döntéshozók sem tartanak vagy tartottak be életük folyamán.

Seszták Ágnes - mno.hu