Vitára érdemes felvetés lenne ez is – megértem, ha a migrációs válság farvizén egyesek ezt a hullámot tartják érdemesnek meglovagolni –, de a tények makacs dolgok. Javaslom, vegyük át még egyszer őket.

Tény ugyanis, hogy Németország közel került ahhoz, hogy immáron harmadszor döntse pusztulásba Európát, a két világháború után most egy elhibázott migrációs politikával. Mert tény, hogy Angela Merkel „nyitott kapu”-politikája olyan helyzetet teremtett, melynek következménye – ma talán még túlzásnak hat, de az én víziómban egyáltalán nem – Európa totális kiszolgáltatottsága egy igenis pusztító inváziónak. Mert tény, hogy az ideérkezők magukkal hozzák hazájuk konfliktusait. Látjuk, hogy már útközben összecsapnak a szunniták a síitákkal, az afgánok a szírekkel, nem beszélve a belső pozícióharcukról.

Mára már sajnos – fél évvel ezelőtt még tabunak számított kimondani – tényszerűvé vált, hogy a „trójai” szerepet kapott tömegben ott menetelnek az iszlám katonák, terroristák, akiknek nem titkolt célja Európa lerohanása, mely először megszállással kezdődik, és később válik terrorakciók helyszínévé. Hogyan lehetne másként tekinteni az eseményekre, mintsem azt látni benne, hogy Európa identitása romokban hever?

Ki tagadhatná azt a tényt, hogy az ide érkező tömeg tökéletesen erodálta az Európai Unió egységét? Hiszen már most – és még messze van a vége – egymásnak estek a  tagországok, már most visszaállt a határellenőrzés azokon a pontokon, ahol még pár hónapja is a kihalt határépületek árválkodtak, és már most is egyre több kerítés épül olyan helyen is, ahol még a bipoláris világban sem volt nyoma.

Tény, hogy az inváziós támadás váratlanul érte az európai elitet, mert mást sem látni, mint hogy a politikai pártok érdekeik mentén értékelik a helyzetet. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy azért teszik-e, mert választást akarnak nyerni retorikájukkal, vagy egyszerűen csak keresztbe akarnak tenni az éppen regnáló, kormányon lévő ellenfeleiknek. A tény ugyanis az, hogy az Európát ért kihívás nem egységbe forrasztja a zsidó–keresztény kultúrkörre épülő európai társadalmakat, hanem belső feszültségeiket hozza felszínre. A rövid távú marginális taktikai érdekek felülírják a stratégiai célokat, úgymint az egységes európai alkotmányos rend, a közös gazdasági jövőkép és alternatíva nélküli társadalmi jólét ügyét és vívmányait. Mindez semmivé válik egy olyan élethelyzetben, amikor egy – ráadásul idegen identitású – kisebbség jogai előbbre valók lesznek a többség érdekeinél.

Eme kisebbséggel nem az a baj, hogy „mások”, hanem hogy egyáltalán nem azonosulnak demokráciánk alapját jelentő jogrendünkkel. Mert tény, hogy az illegális, papírok és vízum nélkül a zöldhatárokon történő menetelés törvénytelen. Megjegyzem, nemcsak Európában, hanem mindenhol a világon, a bevándorlók hazájában is. Miként törvénytelen az is, hogy közlekedési eszközöket foglalnak le önkényesen, és közlekedési bűncselekmények sorát – így rendelkezik a Btk. – követik el azzal, hogy úgy menetelnek, például autópályákon, hogy folyamatosan balesetveszélynek teszik ki önmagukat és az autósokat is.

A tények végtelen sorában szünetet tartva nehezen tudok szabadulni attól a látomástól, hogy Európa jelenlegi politikája a vesztét okozza gyermekeink normális jövőjének. Egy permanens feszültséggel teli élet következhet, amely abból fakad, hogy az ideérkezők nem fognak integrálódni, hogy akiket még Németország sem akar befogadni, nem fognak visszamenni, mert erre nincs is kényszerítő eszközünk. Radikalizálódni fognak az európai társadalmak, a mérsékelt politikusok kezéből kikerül az irányítás. Fizikai összecsapásokra kerül majd sor, immáron nem a bevándorlók esnek egymásnak, hanem „európai” küzd „bevándorlóval”, itt, Európa földjén. Az ide érkező terroristák, iszlám katonák elérkezettnek érzik majd az időt, hogy egyszerre több helyen és időben merényleteket hajtsanak végre az unió területén, mondván, Európa nem jól „viselkedik”.

Angela  Merkel nagy formátumú vezetője Európának. Jól gazdálkodott politikai elődei, különösen Helmut Kohl örökségével. Tény, hogy képes volt nemcsak megőrizni azokat, hanem hozzájárult Németország fejlődéséhez. Ugyanakkor tény, hogy a békepolitikája ma nem alkalmas az európai konfliktus kezelésére. Sajnos tény, hogy a válság miatt kevésbé intellektuális, mintsem reális, ha tetszik: egyszerűbb válaszokat követel a történelem. Például a német finánctőke érdeke ma nem előbbre való, mint az, hogy Európa határait a görög partoknál európai hadsereg védje. Sajnos tény, hogy erre azért nem kerülhet sor, mert a német bankok nem hajlandók részben vagy egészben elengedni a görögöknek adott hitelek és azok kamatainak visszafizetését.
Tiszteljük Angela Merkel munkásságát és erőfeszítéseit. De tisztelnünk kell a tényeket is, mert Európa több, mint egyedül Németország érdeke. Közös jövőnket nem rendelhetjük alá egyetlen európai nagyhatalom érdekeinek sem.

Földi László

A szerző a magyar hírszerzés egykori műveleti igazgatója

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!