Röviden arról van szó, hogy a két tejfelszőke, külföldi leányka tizenhárom évesen még „a fehér felsőbbrendűségről” szóló dalaival turnézott (mondjuk ezt máris nehéz elhinni…), istenítette Hitlert, a nagypapának még horogkeresztes övcsatja is volt, azonkívül a két tinédzser a holokausztot tagadta (ebben a korban, aha…) No, de aztán jól megbetegedtek a sok gonoszságban, egyikük elkapta a ciklikushányás-szindrómát, a krónikus gerincbántalmakról már nem is beszélve. Végül egy találékony orvos marihuánát írt fel nekik, és láss csodát: azóta nemcsak jobban vannak, de az anyag a szellemüket is átformálta: fajvédőből liberálissá lettek, és azt nyilatkozzák, hogy a fű hatására immáron békeszerető hippik, rá sem rántanak többé a Führerre.

Ezt a történetet közölte az Index. Néztem, nézegettem, hol találok mosolyjelet az írásban, de aztán kiderült, hogy Jézusom, ezek komolyan gondolják…

Most akkor lebbentsük fel a fátylat, és kizárólag indexeseink, e vasárnapi mókamesterek kedvéért írjuk le, hogy bizony magyar szérumok is vannak.

A lényeg a következő: ha az ember túlságosan liberálissá vált, teszem azt egyazon bizonyos genocídium vibrál egész nap az agyában, netalántán már a csikkel kevert olcsó sör sem esik jól műanyag pohárból a romkocsmában – nos, ilyenkor érkezik dr. Magyar, és felírja a nemzeti szérumot.

Liberálisból magyarrá válhat például az ember, ha életében egyszer kiszabadul Újlipótvárosból, elmegy a Székelyföldre, ahol elé teszik a tárkonyos pityókalevest, de előtte megszentelik az alkalmat egy kis kokojzapálinkával. A liberálist először valósággal sokkolja, hogy székelyek társaságában kell üldögélnie, sehol egy borjúfalatnyi fű, de aztán szépen, óvatlanul, lassú haladással magyarrá lesz.

A nemzetközi orvostudomány is elismeri egy másik magyar szérum gyógyító hatását. Nem kell mást tenni, mint a nyávogó, kántáló beszéd helyére helyes hangsúlyokat ültetni, erre vizet inni, és várni a hatást. Garantált siker. Az annak előtte érthetetlen, kásás, motyogó akcentust ízes, magyar beszéd váltja fel. Mellékhatásként a liberálisnak – teljesen magától – csavaros bajusza is nőhet.

A gyógyszeres kezelés kudarcára a műtéti megoldást ajánljuk. Éles késsel felvágjuk a liberálist, a szívét megnagyobbítjuk, testét megerősítjük, szellemét kitágítjuk, és máris ott fekszik a műtőasztalon egy lehetséges magyar. A recept ötlete a nagy szóbűvész Esterházy Pétertől származik, igaz, ő merő véletlenségből mindenhova magyart írt, de ne haragudjunk rá, inkább tömjük meg őt is egy pirulával, így gondozd a liberálisodat…

Végezetül: ha minden kísérlet kudarcot vallott, engedjünk szabad folyást az eseményeknek. A fű után jönnek a partidrogok, aztán a kokó, a heroin és a többi. Közben mi együnk véres hurkát kovászos uborkával, főzzünk lábszárpörköltet a barátainkkal, igyunk jó borokat, olvassunk Jókait és Mikszáthot, járjunk családi napokra, mozogjunk sokat, énekeljünk esténként, köszönjünk előre a papnak és a tanítónak.

Tessék elhinni, a liberalizmus szó magától kikopik majd a szótárunkból.