Ma 2021 április 15. Anasztázia, Tas napja van. Holnap Csongor napja lesz.
b71b2741b7ce0086c7cd8bf53ae33ed4.jpg

Politikai és közéleti abszurditások - Bűn bűnhődés nélkül

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségéről szóló vita ismét felszínre hozta a múltunk megismeréséből és megítéléséből adódó különbségeket.

A rendszerváltozás komolyságát kérdőjelezi meg az a tény, hogy húsz évvel a kommunista világbirodalom bukása után, ma az a vita egyik tárgya, hogy bűnösök voltak-e egyáltalán a rendszert fenntartó és működtető gyilkosok, kollaboránsok, lelkes útitársak, a „hasznos idióták” és a világmegváltó őrültek.

Ott tartunk, hogy az egykori kommunista párttagok és a volt ifjú kommunisták, elvárják a közvéleménytől az óvatos fogalmazást, elvégre az ő érzékenységükre is tekintettel kell lenni. Nem szabad ítélkezni, általánosítani, hiszen az érintettek nagy része még él. Ne foglalkozzunk a múlttal, forduljunk inkább a jövő felé. A történtek feltárását pedig hagyjuk azokra a történészekre, akik a gyilkos jelzőt csak náci vezetők esetén használják. A kommunista tömeggyilkosok tevékenysége szerintük tudományos diskurzus tárgya…

A posztkommunista meghatározottságú balliberális kánon szerint szalonképes magyar ember nem követeli Biszku Béla börtönbe zárását, nem emlegeti folyton, hogy az MSZP egykori elnöke és miniszterelnöke fegyveresen harcolt az 1956-os forradalmárok ellen. De nem beszél arról sem, hogy az MSZP másik miniszterelnöke volt a D–209-es fedőnevű ügynök. Azt sem illik emlegetni, hogy a Magyar Szocialista Párt (MSZP) a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) jogutódaként jött létre, ezért minden felelősségben osztozik elődjével, ideértve az ország tönkretételét és kirablását is. Ezt az MSZP már a balliberális SZDSZ nevű bűnszövetkezet hathatós segítségével végezte, a félresikerült rendszerváltozás után.

A történelmi igazságtétel elmaradása a rendszerváltó pártok közös bűne: ezért jutottunk el odáig, hogy kommunista gyilkosok és ÁVH-s verőlegények egyenes ági leszármazottai baloldali, független vagy liberális értelmiségiként próbálják meghatározni, hogy mit is gondolhatunk az 1948 utáni időszakról.

Nem gyalázat, hogy miközben az idős kommunisták gyógyfürdőkben idézik fel a számukra szép időszakot, addig egy gátlástalan megélhetési zsidó bűnöző bíróság elé idézhet egy 93 éves – valószínűleg ártatlan – magatehetetlen embert, akinek a tárgyalásán hatágú, sárga csillagot viselő fiatalok gúnyolódnak a senki által el nem ítélt vádlotton?

Sajnos, igaza van Varga Csaba jogfilozófusnak, aki a Magyar Hírlap egyik számában így fogalmazott: „Az elmúlt húsz év tapasztalataiból mindenekelőtt azt kell leszűrnünk, hogy kormányzó erőink túlságosan szabad mozgást engedtek a jognak. A mostani kormányig aligha érezhettünk olyan erőt, amely próbált volna változtatni ezen a jogászoktól berendezett színpadon. Kialakulhatott egy jogászi önjáték, amely a jogállami ethosz jegyében életidegen doktrínát próbált meghonosítani. Ráadásul ezzel az elmúlt rendszerhez kapcsolt vissza bennünket, hiszen ami nálunk jogállami építkezés örvén zajlott, épp a legfontosabbat, a múlttal való szakítást gátolta.” (2011. szeptember 22.) Ez a múlt ma is itt él velünk: az anyagi-materiális szférában ugyanúgy, mint a szellemi-kulturális dimenziókban.

A jog semmit sem ér igazság és erkölcs nélkül. Sólyom László, Göncz Árpád és társai lényegében erkölcsi menlevelet adtak egy bűnös rendszernek. Ami azért is megbocsáthatatlan, mert ma már a kommunizmus bűneiről alig hallani. Kis túlzással: minden vers, regény és film a nácik gaztetteiről szól. A rasszizmustól és a nacionalizmustól rettegnek a politikailag korrekt véleményformáló médiumok.

Úgy tűnik, a világot nem érdekli 100 millió ártatlan ember halála, mert ők a kommunizmus áldozatai voltak.

A velünk élő kádári világ erkölcsi relativizmusának köszönhetően azok az antikommunisták, akik valahogy mégis túlélték a baloldali terror időszakát, mára ismét félreállított, megtűrt, megbélyegzett és lesajnált emberek lettek. Ez az, amiért azonnal igazságot kell szolgáltatni, mert ez a gyalázat a jelenlegi magyar társadalom erkölcsi alapjainak a megsemmisítését jelentené.

Igaza van Zárug Péter Farkasnak, amikor azt javasolja: zárjunk ki a politikai közéletből minden egykori kommunista és KISZ-funkcionáriust. Akárhol van, bármit tett. Ennyi talán járna nekik, mert bocsánatot soha egyikük sem kért. Az önigazoló magyarázkodások meg egyre szánalmasabbak.

Jogosan vethető fel a kérdés: miféle jogállam az, amelyik végül is kizárólag a bűnelkövetőknek és a kollaboránsoknak kedvez? Miféle világ az, ahol a pártállam egykori vezetői és kegyeltjei felemelt fejjel járva ítélkeznek élők és holtak fölött?

Ha minden így marad, mit tudunk mondani a még élő volt politikai foglyoknak, az ártatlanul kivégzettek, és a már korábban elhalálozott egykori hősök hozzátartozóinak? Hogy viseljék továbbra is türelemmel nehéz sorsukat, mert a világ mindig az erkölcstelen kisstílű megalkuvóké, a sunyi helyezkedőké, a gátlástalan törtetőké, és a mindig mindenre kész világmegváltóké?

Mindannyiunk közös reménye, hogy ez nem így van. De ennek bizonyítására már alig maradt időnk.

Tóth Gy. László
politológus,
a miniszterelnök volt főtanácsadója

demokrata.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozaik (83) Mondom a magamét (5225) Titkok és talányok (12) Emberi kapcsolatok (36) Irodalmi kávéház (505) Tv fotel (65) Nagyvilág (1454) Alámerült atlantiszom (142) Autómánia (61) Kultúra (6) Gasztronómia (539) Szépségápolás (15) Életmód (1) Gazdaság (657) Egészség (50) Politika (1578) Tereb (140) Történelem (14) Belföld (6) Heti lámpás (254) Sport (729) Vetítő (37) Rejtőzködő magyarország (171) Jobbegyenes (2006) Flag gondolja (33) Mozi világ (440)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>