Ünnepek és ünneprontók

Tegnap például kifejezetten mérges volt a Városligetben az itt felejtett brigád. (Most éppen orbánoztak.) Különös, de minálunk valahogy lassabban halad a vasfüggönyök lebontása, mint máshol – talán a drótok rozsdásabbak, vagy talán csak ügyetlenebbül csináljuk? Mintha nálunk nagyobb lenne a történelem roncstelepe, mint bármelyik szomszédnál… Ők hogyan csinálták? És mi miért nem úgy csináljuk? 

(Magyar Nemzet, 2011. május 2.) 

Egységbe forrtak

Pénteken viszont varázsütésre egységbe forrt a szegfűs csapat. Hír érkezett: az ügyészség gyanúsítottként kívánja meghallgatni Gyurcsány Ferencet a kaszinóberuházás kapcsán. Mondani sem kell, nyomban felállt a megviselt gárda, a kádköves ember pedig megérezte a nagy lehetőséget; vasárnap már mártírként intézett lánglelkű szózatot híveihez a városligeti csinnadrattán: „No pasarán! Nem törnek át!”, idézte zavaros értelmezésben a spanyol kommunista, Dolores Ibarruri szavait. Egyszerre volt ijesztő és szánalmas. (Inkább az utóbbi.) Szereplését az egyik hírportál olvasója utóbb így kommentelte: „Kámpec, Dolores”. 

(Magyar Nemzet, 2011. május 3.) 

Nem olvasnak csak ítélnek

Ebben az esetben első kézből tapasztalhatnák, hogy Magyarországon változatlanul, vég nélkül uszíthat az ellenzéki sajtó, senki sem veszi el a Népszavától a klaviatúrát, a Klubrádiótól a mikrofont, az ATV-től a kamerát… Hogy bizonyos publikációk mindennek ellenére cenzúráról vizionálnak, az éppen hogy a haragos washingtoniakat cáfolja. Hogy a szaktestületben sok a kormányszimpatizáns? A választói akarat már ilyen. 

(Magyar Nemzet, 2011. május 4.)

 Zugló darazsa

A zuglói önkormányzat színes egyénisége Várnai László, a Lehet Más a Politika delegáltja. Ez persze csak visszafogott utalás a kerületatya habitusára; markánsabb portrékban inkább notórius kötözködőként, az LMP ökleként említik, akit a készülő Tóth Ilonka-filmtõl (minek támogatni egy „propagandafilmet”?) a tervezett Wass Albert térig minden zavar, ami nemzeti és magyar. Egy túlmozgásos aktivista, aki ismeretlen okból ellenzi a kommunizmus gyermekáldozatairól szóló kerületi emlékműsort (sztálini éhínség Ukrajnában, sok millió halott), aki az intézmény-összevonást véleményező szülőket hűvös eleganciával piranháknak nevezi, sőt, még a kerületbe tervezett defibrillátor-bővítéssel is baja van. („Nekem az a kérdésem, most is van egy jó pár készülék szerte a kerületben, ezeket eddig hányszor használták?”) Arcképvázlatának megkerülhetetlen mozzanata: választási ajánlószelvényeit annak idején játékdömperrel „szállította” az önkormányzathoz. 

(Magyar Nemzet, 2011. május 5.) 

Pilhál György, mno