Az ítélet aljas indokból elkövetett gyilkosságért és kifosztásért járt. A ]]>példás ítéletet]]> egyebek közt motiválta az is, hogy Péntek László egy előbb elkövetett bűncselekmény miatt éppen próbára volt bocsátva. A tragikus esemény hatalmas indulatokat keltett a közvéleményben. Még élénken élt az emberekben Marian Cozma gyilkosai büntetésnek enyhítése, amelynek kihirdetése a családtagok hangos hejehujázása és tapsa közepette nem öregbítette a magyar igazságszolgáltatás amúgy is ingatag tekintélyét.

Természetesen ez a mostani ítélet nem kárpótlás. Azt mondják, hogy a tényleges életfogytiglan rosszabb, mint a halálbüntetés. Nem tudni. Az viszont biztos, hogy ha nem is látja többé Péntek László Isten szabad egét, de él, ha a szabadulás reménye nélkül is, ellentétben azzal a bájos fiatal nővel, aki keserves kínhalált halt egy magyarázhatatlan, brutális tett következményeként. Már soha nem tudjuk meg, hogy pontosan mi történt azon a nyári éjszakán Bándy Katával hazafelé menet, egy baráti társaságban töltött este után. Nem tudjuk, Péntek László hogyan jutott el addig, hogy erőszakoskodni kezdett a lánnyal, majd amikor nem érte el célját, megfojtotta, behúzta egy bokorba, és sorsára hagyta. Előtte viszont elvette a telefonját, amit később eladott. Mi ez? Cinizmus, romlottság, hidegvér vagy olyan alacsony erkölcsi nívó, ahol összefér egymással a gyilkosság és az áldozat kifosztása.

A 4000 oldalra rúgó perirat tartalmazza azt a számtalan ellentmondást, hazugságot és kifogást, amit a vádlott előadott az idők folyamán. Nem tudni, hogy a szülők miként élték túl ezeket a valótlanságokat, ahogy a lányukat próbálta olyanná formálni Péntek László, hogy ő a szegény cigány, aki titkos viszonyt folytatott Bándy Katával, megspékelve több szexuális aktussal, de a lány elutasította kapcsolatuk legalizálását, mert ő csak egy cigány. Még szerencse, hogy a különböző jogvédő szervezetek tanúsítottak némi önmérsékletet, és nem kezdődött el a vádlott kimosogatása a látványos rasszistakártyát előrántva. Az már csak elvi dilemma, ha mindenki megfojtaná azt, aki nem hajlandó vele valamiféle kapcsolatot teremteni, a női nem fele már halott lenne. Nem csoda, hogy Magyarországon újra és újra fellángol a vita a halálbüntetés visszaállításáról. Ugyanis amellett, hogy a civilizált Európa nem engedheti meg magának a bitót, senki nem kérdezte meg a magyar társadalmat, hogy akarja-e a halálbüntetés eltörlését. Akarja-e, hogy magyarázhatatlan kéjvágyból, aljas indokból, előre megfontoltan vagy kiskorúak kárára elkövetett gyilkosságok tetteseit még harminc évig etessék a padlófűtéses, színes tévével ellátott börtönökben, állampénzen? A kriminológusok mesélhetnének arról, hogy a szabadlábra helyezett gyilkosok közül hányan gyilkoltak újra. Amikor a halálbüntetést eltörölték a rendszerváltás hajnalán, senki nem sejtette, hogy a gyilkosságok egyre embertelenebbek, egyre vadabbak és állatiasabbak lesznek.

Nem tudni még, hogy dönt a Bándy-gyilkosság ügyében a másodfok, de legyen a bíró szeme előtt az a megdöbbentő eset, hogy éppen Pécsen, éppen az elsőfokú ítélet kihirdetésének napjának hajnalán Páva Zsolt polgármester húszéves lányát, akit társaságból hazafelé ment, ]]>megtámadta egy férfi]]>, agyba-főbe verte, ruháját letépte, a fiatal lányt a megerőszakolástól csak a szerencse mentette meg.

Véletlen? Vagy üzenet?

Seszták Ágnes - mno.hu