A húsvéti újjászületés így átvezet minket a bűnből a bűnbocsánatba, a sötétségből a fénybe, a várakozásból a beteljesedésbe.

Az idei húsvét a magyaroknak különösen fontos. Jézus Krisztus feltámadásán és a természet tavaszi megújulásán túl ebben az évben Magyarország újjászületését is ünnepeljük. Éppen egy éve döntöttek a választók arról, hogy a múltba visszahúzó, a megújulás útjában álló erőket sosem látott egységben leváltják, és felhatalmazást adnak egy új korszak megkezdéséhez.

Az egy év temérdek feladatot adott, és sok munkával telt mindannyiunknak. A számos megoldandó feladat közepette azonban nem feledhettük legsürgetőbb közös küldetésünket: a Magyarország újjászületése előtt álló akadályok lebontását. E munka kiindulópontja egy új, közös alaptörvény megalkotása volt. Kellő szerénységgel, de magabiztosan állíthatjuk: Magyarország új, húsvéthétfőn kihirdetendő alkotmánya a magyar újjászületés legfontosabb dokumentuma.

Védtelenség

A sors úgy hozta, hogy 1989-ben, ifjú rendszerváltóként, huszonéves fejjel már részese lehettem egy alkotmányozási kísérletnek. Mi, akik a Fideszt képviseltük a kerekasztal-megbeszélések során, úgy találtuk, hogy a kísérlet végül kudarcba fulladt, ezért nem írtuk alá az ott készült megállapodást, amely később az egypárti Országgyűlés alkotmánymódosításának alapjául szolgált. Mi azt – erényei ellenére is – a megalkuvás dokumentumának tartottuk. Azt a dokumentumot még a félelem és a bizonytalanság levegője hatotta át.

Ma már alig hisszük el, egy mai fiatal számára talán felfoghatatlan is, de akkor bizony még itt voltak az orosz katonák. Teljes felszereltséggel Magyarország területén állomásozott a szovjet hadsereg, felfegyverzetten működött az állampárt által irányított munkásőrség, és mint a levéltári iratokból pontosan tudjuk, működtek és politikai megbízásra figyelték az ellenzék tagjait a titkosszolgálatok is ugyanúgy, mint az előző negyven évben.

Ez teremtette meg a lehetőséget az akkor még erős befolyással rendelkező állampárt kulcsfiguráinak, hogy legalább részben megvédhessék alkotmányukat és hatalmukat, amit az akkori köznyelv – indokoltan – egyszerűen csak hatalomátmentésnek nevezett.

Mi azt akartuk, hogy a szovjet katonák menjenek haza, a munkásőrség szűnjön meg, a titkosszolgálatok ne figyelhessenek tisztességes embereket, és az egypártrendszert váltsa fel a többpártrendszer. Azt akartuk, hogy Magyarország szabad és független legyen. Az lebegett a szemünk előtt, hogy a pártállami diktatúrának mielőbb és örökre véget vessünk, és Magyarország végre meginduljon a szabad, demokratikus jogállam és a piacgazdaság útján. Úgy láttuk, hogy ehhez a készülő tervezet nem elég erős, túl sok maradt benne a régi rendszerből.

Ezért nem fogadtuk el az átmeneti alkotmányt, de tudtuk, hogy egy ideig együtt kell élnünk vele. Abban bíztunk, hogy a demokrácia és a szabadság rendszere majd legyengíti a kommunistákat, és akkor eljön az ideje az igazi alkotmányozásnak.

Az átmeneti alkotmány nem egészen egy évre betöltötte a szerepét, vagyis átsegítette az országot a szabadság világába. Többre azonban nem futotta…

Azonnal, már az Antall-kormány első napjaiban kiderült, hogy átmeneti alkotmánnyal nem lehet kormányozni az országot. Az MDF–SZDSZ-paktum sem segített ezen. Éles politikai verseny indult. A maguk módján mind a bukott kommunista rendszer jogutódjai, mind a rendszerváltók arra törekedtek, hogy elég erőssé váljanak az alkotmányozáshoz. Mindenki alkotmányozni akart vagy szeretett volna az elmúlt húsz évben, de más-más célból. Az állampárt örökösei azért, hogy visszaépítsék, a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva visszafoglalják saját régi pozícióikat. Mi, akik ragaszkodtunk a rendszerváltás eszméihez és céljaihoz, azért, hogy a múlt visszatérését végleg megakadályozzuk, és befejezzük a rendszerváltást.

Az MSZP–SZDSZ-koalíció is az alkotmányozás reményében jött létre. Hozzá is kezdtek. Menet közben kiderült, hogy különféle részérdekek, pártpolitikai megfontolások és viták miatt nem tudtak eljutni odáig, hogy befejezzék, amit elindítottak.

Az első polgári kormányban meg lett volna a szándék, de nem volt rá esélyünk, nem voltunk hozzá elég erősek. Be kellett érnünk a „több, mint kormányváltás, kevesebb, mint rendszerváltás” lehetőségével. Úgy gondolkodtunk, hogy meglévő erőnket inkább a bajban lévő gazdaság rendbetételére kell összpontosítanunk.

A 2002 utáni szocialista kormányoknak is szándékukban állt az alkotmányozás, meg is kezdték annak előkészítését. Azonban a hatalommal való visszaélésre épülő politikájukkal minden alapját lerombolták egy olyan társadalmi egyetértésnek és összefogásnak, ami az alkotmányozáshoz szükséges.

Közvetve mégis hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarországnak ma új alkotmánya lehessen, mert éppen a 2006-os események tették világossá a magyarok számára, hogy az alkotmányunk – összes módosításával együtt is – a kudarcok alkotmánya, amely nem képes megvédeni minket semmitől. Nem tudott megvédeni minket a teljes eladósodástól, a politikai hazugságoktól, a hatalommal való visszaéléstől, a rendőri brutalitástól, a gazdaság teljes tönkretételétől, a spekulációtól, az offshore arisztokratáktól, a nokiásdobozos tolvajoktól, a bűnözőktől, a szélsőséges politikai alakulatoktól, a pénzügyi válságtól, egyszóval semmitől. A magyarok 2006-ban ébredtek rá Magyarország védtelenségére és arra, hogy ennek a védtelenségnek alapvető oka az erőtlen, átmeneti alkotmány.

Ezért döntöttek úgy 2010 tavaszán, hogy az átmenet korszakának véget kell vetni, és olyan összefogást kell teremteni, amely 20 év után végre képes erős és modern alkotmányt létrehozni és megújítani Magyarországot. Felismerték, hogy Magyarország megújulásához új alaptörvényre van szükség, amely kellő védelmet biztosít Magyarország és a magyarok számára, és korszerű válaszokat ad a XXI. század kihívásaira.

Csak az válhat erőssé, akinek van önbecsülése

Erőssé válhat-e az, és elérhet-e bármilyen fontos célt, akinek nincs önbecsülése, akinek az a jelmondata, hogy „Merjünk kicsik lenni!”? Az előző húsz évben megtanultuk, hogy esélye sincs. Csak az válhat erőssé, csak az vállalkozhat nagy dolgokra és járhat sikerrel, akinek van önbecsülése.

Mi, magyarok sok mindenbe belevágtunk az utóbbi húsz esztendőben, de nagyon kevés volt olyan, amit végig is vittünk, és még kevesebb, amit jól vittünk véghez. Hányszor bizonytalanodtunk el például az adózás, az egészségügy vagy az oktatás ügyében? Mindegyiknek nekirugaszkodtunk nem egyszer, nem kétszer, de mind ez idáig egyiknek a megújítását sem tudtuk sikerrel befejezni.

Hiányzott hozzá az önbecsülésünk. A nemzeti önbecsülésünk. Hiányzott, hogy büszkén meg tudjuk mondani, kik vagyunk, mi köt össze minket, mit akarunk; honnan jöttünk, és hová megyünk, mit tartunk jónak és mit rossznak. Amikor ezekre a kérdésekre kellett volna válaszolnunk, 45 éven át egy fegyverekkel ránk kényszerített idegen kultúra és gondolkodásmód válaszolt helyettünk. Hogyan is lehetett volna önbecsülésünk, amikor évtizedeken át arra szoktattak minket, hogy szégyellnünk kell magyar mivoltunkat! Arra a kérdésre tehát, hogy mi születhet újjá az alaptörvény által, a válasz az, hogy a magyarok önbecsülése.

Az újjászülető nemzeti önbecsülésünk felszabadítja energiáinkat. Felszabadítja a vállalkozó kedvet, a munkakedvet, a szellemi energiákat, bátorságot ad a családalapításhoz, a gyermekvállaláshoz. Nem a politika erejét és nem a hivatalok erejét növeli, hanem a magyar emberekét. Az emberek ereje teheti erőssé a gazdaságot, hozhat létre új munkahelyeket, amelyekből tisztességgel meg lehet élni. Az emberek ereje teremthet erős közbiztonságot, hogy ne kelljen félelemben élnie senkinek. Az emberek ereje nyújthat szociális biztonságot azoknak is, akik segítségre, gondoskodásra szorulnak. Az emberek ereje képes erőssé tenni és megvédeni a családokat attól, hogy a gyermekvállalást leküzdhetetlen nehézségnek lássák. A politika minderre nem képes, legfeljebb lehetőséget nyithat.

Ne feledjük, ma egyszerre kell szembenézni a nyugati gazdasági válság következményeivel, az előző kormányok által előidézett s ördögi körré váló adósságcsapda veszélyeivel, az átmeneti korszak húsz évének felgyülemlett ellentmondásaival, valamint az ezekből adódó politikai, társadalmi és morális feszültségekkel.

Ezért lehet majd döntő jelentősége, hogy teljesen új elemek épültek be az alaptörvénybe. Mostantól alkotmányos védelem alatt állnak az ország legfőbb gazdasági érdekei, a közbiztonság és a családok életfeltételei. Ez az alaptörvény ma Európa legmodernebb alaptörvénye. Nyugodt szívvel és emelt fővel mondhatjuk tehát, hogy a húsvéti alkotmány az újjászületés dokumentuma.

Küzdelem az emberekért

Mindezek alapján az eltelt húsz év egyik legnagyobb magyar sikerének tartom az új alaptörvény elkészítését és elfogadását. Nagy siker, mert hosszú és embert próbáló küzdelem árán jutottunk el idáig. Hányan akartak lebeszélni róla, és hányan támadnak miatta most is! Ez érthető. 1990 óta mindenki alkotmányozni akar. Érthető, ha sokakban dolgozik ma az az érzés, hogy nekik nem sikerült.

Másrészt az új alaptörvény egyszer s mindenkorra rázárja az ajtót a múltra, egy olyan világra, amelynek Magyarország és a magyarok nagy többsége ugyan vesztese lett, de azért számos haszonélvezője is volt. Ők érthető módon nem örülnek.

Az új alaptörvény meggátolja, hogy a jövőben bárki korlátlanul vegyen föl a magyarok nevében hiteleket, és eladósítsa az országot. A szocialisták ennek nem örülnek, mert az ő kormányzásuk, hatalmi rendszerük éppen erre a korlátlan hitelfelvételre épült. Az új alaptörvény megszüntet mindenféle kiváltságot és privilégiumot. Ennek érthetően nem örülnek azok, akik ezeket a kiváltságokat élvezték.

Van olyan politikai erő ma Magyarországon, amelyik azért nőtt meg és azért tudott bekerülni a parlamentbe, mert az előző kormányok és az alkotmány gyengesége miatt elszabadult a bűnözés Magyarországon. Ők érthetően nem örülnek annak, hogy az új alaptörvény szigorúan lép fel a bűnözés ellen, mert saját jelentőségük csökkenésétől tartanak.

Van olyan politikai erő is, amely abból építkezik, hogy a vita fontosabb, mint az egyetértés, azok a dolgok, amelyek elválasztják az embereket, fontosabbak azoknál, amelyek összekötik őket. Akik így gondolkodnak, érthetően nem örülnek annak, hogy az új alaptörvény azokat az értékeket (a munka, az otthon, a család, az egészség és a rend) deklarálja és veszi védelmébe, amelyek összekötik az embereket. Érthetően nem örülnek ennek, mert ők a vitákban érdekeltek, a viták erősítik őket, míg a széles társadalmi egyetértés gyengíti a pozíciójukat.

Nyilván nem örülnek az új alaptörvénynek azok sem, akik a zavarosban szeretnek halászni, akik a magyar termőfölddel és vízkészlettel szeretnének spekulálni, szívesen adnának bármit idegen kézbe, mivel eddig is ebből gazdagodtak. Érthető, ha a spekulánsok, ügyeskedők, trükközők nem örülnek annak, hogy az új alaptörvény egyértelműen gátat szab ezeknek a törekvéseknek.

Vagyis mindazok, akiknek az átmeneti korszak és annak átmeneti alkotmánya saját magánérdekeik érvényesítését tette lehetővé, érthetően nem örülnek az új alaptörvénynek, amelyben a nagy többség érdeke, a közérdek érvényesül.

Ahhoz, hogy az emberek ereje növekedjen, a politikának hátrább kell lépnie. Ezért feleztük meg a politikusok számát, ezért üzenünk hadat a kiváltságoknak, a bürokráciának, ezért vontuk be az embereket az alkotmányozás folyamatába, és ezért fogjuk megkérdezni és meghallgatni őket ezentúl is minden fontos ügyben.

A politika és a politikusok szerepe nélkülözhetetlen, de végső soron csak az emberek tudják megújítani Magyarországot, és csak az emberek ereje gátolhatja meg, hogy a múlt, a hatalommal visszaélő politika visszatérjen, és újra tönkretegye az életünket.

Nekünk tehát folytatnunk kell a küzdelmet, amelynek az a célja, hogy az embereknek legyen erejük fölemelni Magyarországot, és jobbá tenni az életüket. Ebben a küzdelemben velünk szemben állnak a hatalommal visszaélők, a spekuláns haszonlesők, a bürokraták és mellettünk a korán kelők, a munkába igyekvők, a mindennapi munkából élők.

Az újjászületés dokumentumának küldetése az tehát, hogy visszaadja a nemzet önbecsülését, növelje az emberek erejét, s egyúttal csökkentse a politika szerepét. Ezért prüszkölnek tőle azok, akik eddig úgy érezték, hogy az emberek felett állnak, felhatalmazás nélkül láthatatlan építményeket emelhetnek, kiváltságosok és kivételezettek, bennfentes szakértők, vagyis mindazok, akik demokrácia helyett elitizmust vagy pártokráciát akarnak. Nem tetszik nekik, hogy az emberek ereje, befolyása nő, az övék pedig csökken. Semmi okunk nincs arra, hogy engedjünk nekik. A kívül- és felülállás politikája, a bojkottpolitika megbukott. Ideje visszakullogni az Országgyűlésbe és visszasomfordálni a közélet sűrűjébe, ha azt akarják, hogy valaki egyáltalán még odafigyeljen arra, amit gondolnak és mondanak.

Az ország döntött. Az új alaptörvény, az újjászületés dokumentuma szerint Magyarországon az emberek szava lesz az első, ők fogják megmondani, hogy merre és meddig. 

Orbán Viktor, mno