Na, nem az egész Ukrajnának, mert annak egy meghatározó részében nem elégséges városszervezői megoldás rádudálni a kátyúkra, hogy menjenek odébb, ne akadályozzák a világvárosi minőség elérését, és a közeljövőben – amennyiben nem büntetik tovább Budapestet a szar jobboldaliak - bekövetkező meghaladását, hanem aknazárakat kellene terelgetnie. Vagy rögtön azt 10 darab szovjet határőrt, akik véletlenül mentek át a határon pusztán humanitárius megfontolásból és kizárólag annyian - ahogy azt minden oroszok cárja, a Putyin mondotta a minap. Szóval nem az egésznek, csak Kijevnek fog segíteni a mi Gabink, hogy oda is megérkezzen a fejlettnyugat városvezetésügyileg, amiben ugye annyira jeleskedett itthon, hogy a mai napig nem sikerült kihevernünk.
Persze az egészből lehet semmi nem lesz, ugyanis két hét alatt Kijevben lenne Putyin is, ha akarná, és lehet, még akarni fogja, ha sokat szívóznak vele a szovjethatalomra valamiért érzékeny európaiak…
De szegény Gabink minden veszély ellenére inkább belemegy a bizonytalanba. Budapest egykorvolt vőlegénye volt, egy ideje tanácstalanul téblábolt ösztöndíjról ösztöndíjra. Kézről kézre adták fejlettnyugati think tankok Berlintől Washingtonig, hátha ki lehet préselni belőle valami értelmeset, és hisztis, csak miniszterelnökként politizálni hajlandó Bajnai helyett valami pozíciót intézni neki a Nagy Ellenzéki Összefogásban, de úgy látszik elfogyott a türelem. Nyilván ebben közrejátszik legendás szorgalma és elkötelezettsége, amit a fővárosi közgyűléseken is rendszeresen bemutatott, mikor vidáman szunyókált a pulpituson a legnagyobb óbégatás közepette, ezért most állás után kényszerül járni szegény. Szeretne valami jó kis pénzes-tanácsadós melót, mint amilyet a Bokorlajos is megcsípett. Lali ügyesen modernizátorként füllentette be magát pár szomorú sorsú kelet-európai országba, ráadásul azóta el is hitte magáról mindezt. Sőt, még pártot is alapított erre a személyiségzavarra. Szóval, ha minden igaz, akkor a modernizátor Lali után a városvezetés Paulo Coelhoja lesz a következő jelentős „szellemi” exportunk, noha azért ennek a szerencsétlennek a távozása messze nem akkora tragédia, mint a Trianon és/vagy a zsidótörvények miatti szürkeállomány-exodus. Kevéssé valószínű, hogy Demszky lesz a következő külföldön Nobelt kapó magyari…
Azért el kell ismerni, valóban ideális, a személyiségéhez passzentos meló lesz ez neki. Tanácsadóként nem azzal kell elcsesznie az ébren töltött szűk órákat, hogy megfelelően – tévében is jól mutató – durcás arccal hárítson, ahogy budapesti városvezetése alatt tette, amikor mindenre húzogatta a vállát, hogy hát nem kapott elég pénzt az államtól, meg a kerületek nem működnek eléggé együtt, különben is mindenről a Hagyómiki tehet, meg az ő parizeres szendvicse…
Ha valamiben, hát ebben mindig hiteles és profi volt a Demszky. Sokszor még egy kis elcsöppenő taknyot is odavarázsolt az orra végére, amikor rákérdezett valamelyik aljas, világváros-ellenes médiamunkás, hogy miért nem seperték fel az utcát az elmúlt 5 évben legalább egyszer.
Amennyiben Kijev frissen megválasztott főpolgármester, Vitalij Klicskó valóban Demszky szöszös köldökéből szeretné felszippantani a városvezetés csínját-bínját, az legyen az ő baja, elvégre sosem az a hülye, aki a tanácsot adja, hanem aki megfogadja. Viszont elgondolkoztató, hogy mi lehet az a tudás, ami a budapesti tapasztalatok alapján ellenére a kijevi tanácsadásig repíti Gabit. Miyazaki Jun, a Demokratikus Koalíció III. kerületi vulkáni képviselőjelöltje szerint annyiban különbözött a Demszky-korszak a Tarlós-féle miniorbanizmustól, hogy "Demszky alatt legalább készültek hatástanulmányok". Nos, amellett, hogy egy amúgy kiváló sci-fi fanblogger simán lehet hülye a politikához, a másik tanulság, hogy Demszky alatt tervekből sose volt hiány. A hatástanulmányok értelmét meg könnyen be lehet lőni a 4-es metró nyomvonala ismeretében. A különbség inkább ott van, hogy Demszky alatt hatástanulmányok készültek, Tarlós alatt viszont a tanulmányokban megálmodott holmik készültek el.
A másik oly jellemző demszkyzmus az elvileg általa irányított város tökéletes leszarásában merült ki. Ilyen jelentős pozícióba egy ennyire lusta, teszetosza, semmirekellő figura még nem jutott demokratikus választás során. Talán ha Rob Fordot, Toronto drogos polgármesterét kereszteznénk Kwame Kilpatrickkel, Detroit városát nullára rakó egyszerre idióta és bűnöző főnökével, akkor kijönne egy fél Demszky. Talán.
Hogy a bokszolóként és emberként is kiváló Klicskó miért nem ütötte orrba azt, aki először megemlítette neki Demszygabi nevét, arra ötletünk sincs…
