Ma 2021 augusztus 04. Domonkos, Dominika napja van. Holnap Krisztina napja lesz.
44ee0edc8667db62b975723cf2903441.jpg

Miskolc és a magyar baloldal elhúzódó válsága

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Miskolc, a „magyar Ruhr-vidék” központja, a nagy borsodi iparváros fénykorában meghatározó szerepet játszott a hazai gazdaság fejlődésében.

A diósgyőri kohászat leépítése, a környező bányák bezárása után az addig kialakult helyi társadalom átalakulása súlyos válságtüneteket mutatott, a „kisebbségi probléma” kiéleződéséhez vezetett.

Mindazt, ami ott történt, illetve történik, 1946-ban, 1956-ban, 1989-ben, 2009-ben vagy napjainkban, a hazai baloldali pártok figyelemmel kísérik, igyekeznek a saját szempontjaik szerint értelmezni, belőle következtetéseket levonni.

A közvéleményt formáló, politizáló értelmiség élénken reagál a miskolci politikára, egyszersmind nyomban rávetíti a saját szempontjait, általánosításait. Miskolc a baloldal „szívügye”, ezért mielőtt még a helyi ügyekben állást foglalnánk, röviden ki kell térni arra az ideológiai tükörre, melyben az ottani események megjelennek.

Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky utca, villamosmegálló a Soltész Nagy Kálmán (Kun Béla) utcánál az ötvenes években - Fotó: Fortepan

1946-ban, Miskolcon a kommunista pártvezetők által feltüzelt, nagy számban MKP-tag kohászok és bányászok (akik a negyvenes években ugyanilyen lelkesen csatlakoztak a nyilas befolyás alatt álló Nemzet Munkaközponthoz) meglincseltek két zsidó malomtulajdonost, akiket a kapitalista spekulációval azonosítottak. Két nap múlva pedig a kommunista irányítás alatt álló helyi rendőrség ellen fordultak, és a lincselőket letartóztató, szintén zsidó származású rendőrtisztet verték véres péppé. Ezt az őrjöngést, melyről a korabeli sajtó persze diszkréten hallgatott, csak a parlamentben merték szóvá tenni a kisgazda képviselők. Az 1946 július utolsó és augusztus első napjaiban Miskolcon lejátszódó tragikus események tették először nyilvánvalóvá, hogy a kommunista elmélet mennyire tarthatatlan.

A nagyipari munkásság, „a társadalom vezető ereje”  a valóságban könnyen manipulálható, ösztöneitől vezérelt tömeg volt, és a képviseletében fellépő párt csak bitorolta a hatalmat.  A Moszkvából irányított kommunista világmozgalom hazai „fiókszervezete”, az MKP Központi Vezetősége úgy értékelte az eseményeket, hogy mögöttük a „reakció ügynökeit” kell keresni, a munkások nem, vagy csak kis mértékben felelősek azért, ami történt. A Búza téren és a Zsolcai kapu előtt történtek nem józanították ki a baloldali, zömmel fővárosi értelmiséget, mely még évtizedekig zengte a munkásosztály és „lenini pártja” dicséretét, és az 1956-os megingástól eltekintve, lelkesedett a kommunista utópiáért.

Nyugaton már az ötvenes években új utakat keresett a baloldal; alapvetően két alternatívát dolgozott ki a proletariátus vezető szerepére épülő marxi-lenini üdvtan meghaladására. Nálunk, ahogy a többi kelet-európai országban is, mindkét irányzat eretnekségnek minősült, de ezért idézzük fel őket. Az egyik, melyet a német szociáldemokraták Bad Godesbergi programja foglalt össze,a  hagyományos munkásosztály képviselete helyett a középosztály érdekeit, a demokrácia és a „jóléti piacgazdaság” védelmét helyezte előtérbe.  

A másik baloldali irányzat, melynek talán a legjelesebb alakja Jean-Paul Sartre volt, úgy szakított a munkásosztállyal, hogy a „harmadik világ” felszabadításától és a kisebbségek teljes emancipációjától várta a megváltást.

Magyarországon a nyolcvanas évek második felétől az utóbbi hatott, s ennek hatására vált a hátrányos helyzetű hazai kisebbség, a cigányság feltétel nélküli támogatása a baloldal értelmiségiek első számú ügyévé. Ez a helyzet napjainkig sem változott, pedig a tények azt igazolják, hogy újra „rossz lóra tettek”. 

A napjainkban, 2014 nyarán  Miskolcon és a fővárosban lejátszódó események, a baloldal mélységes megosztottságán túl azt bizonyítják, hogy azzal a politikával, mely a „kisebbségi kérdést” emeli a politika centrumába, választást nem lehet nyerni, csak elveszíteni.

Pedig először úgy tűnt, hogy Miskolcon sikerre vezet az „elvi politika”. 1989 első hónapjaiban a „Gettóellenes Bizottság” fellépését lelkesen támogatta az SZDSZ, és ezzel egy helyi, városrendezési ügyből, a Széchenyi utca hajdani polgárházainak rehabilitációjából néhány hét leforgása alatt a tragikus múlt összes traumáját felelevenítő, országos kampányt indítottak, meghátrálásra késztetették a városi tanácsot. Holott már akkor is nyilvánvaló volt, hogy az 1944-ben deportált zsidók házainak hátsó udvarába betelepedett, közüzemi díjakkal és lakbérrel egyaránt elmaradt cigányoknak nincs keresnivalójuk a főutcán, legföljebb azon lehetett – joggal – vitatkozni, hogy milyen típusú ingatlanokat kell nekik felkínálni. (A legnagyobb botrány abból pattant ki, hogy egy városi képviselő konténerházakat javasolt a számukra.) 1989-ban a legitimitáshiánnyal küzdő miskolci városi tanács végül meghátrált, és ez az akció tette aztán országosan ismertté a „Gettóellenes Bizottság” vezetőjét, a későbbi SZDSZ-es képviselőt, Horváth Aladárt. (Végül, ha nem is épültek konténerek, a Széchenyi utcát rehabilitálták, a lakókkal sikerült megegyezni, és elköltöztek.)

A baloldal következő emlékezetes húzása Miskolcon a „fészekrakó program” közfelháborodást kiváltó kiterjesztése volt a cigányságra, Káli Sándor MSZP-s polgármester vezetés alatt. Bár a közvélemény utólag csak a szövevényes spekuláció-sorozatba belekeveredett ügyvédek és banki ügyintézők felelősségre vonásáról értesült, nyilvánvalóan itt is egy, a valóságtól elrugaszkodott, részleteiben még most sem ismert elvi-politikai döntés előzte meg a cigány családok beköltöztetését az Avas lakótelep panellakásaiba. Valójában ez a história is fővárosi baloldali értelmiség köreiből indult, egyfajta „antiszegregációs” kísérletként, ami pokollá tette a szomszédos lakók életét. Ezt a sokkoló, és a telep lakóit a cigányok ellen hangoló helyi politikát próbálta azután 2012 januárjában Gyurcsány Ferenc, már a DK elnökeként PR-módszerekkel „eladni” azzal, hogy három napra, átmenetileg „vendégeskedett” az Avason. Kedélyes és optimizmustól sugárzó nyilatkozatait felidézve nehéz elképzelni, hogy ugyanez a politikus Pásztor Albert volt rendőrkapitány polgármesteri jelöltségének támogatásával most az „erős kéz” politikája mellett áll ki.

Pásztor Albert nyilvánvalóan a 2009-ben elhíresült, a helyi cigányságot bíráló kijelentése, és azt követő országos felzúdulás és helyi demonstráció után lett DK és az MSZP együttes polgármester-jelöltje. Erről viszont a harmadik baloldali párt, az Együtt-PM, és számos fővárosi értelmiségi hallani sem akar, és rasszizmust kiált. Nincs értelme sokadszorra elemezni az egykori miskolci rendőrkapitány nagy port felvert mondatait, bár ezek visszhangjaként most, 2014 júliusában egymásnak estek a fővárosi, baloldali aktivisták az „ellenállás napján”, a Batthyány-örökmécses előtt.

Fontosabb arra felhívni a figyelmet, hogy Miskolcon a kisebbségi probléma alapvetően eltér az ország többi részétől, ugyanis a jellemzően kisebb falvakból ismert konfliktusok egy országos jelentőségű, nagyarányú munkanélküliséggel sújtott nagyvárosban törnek ki. Ott, ahol nincs mód a probléma átmeneti kezelését úgy-ahogy lehetővé tevő „spontán szegregációra”, úgy, mint a hazai, rohamos gyorsasággal cigány többségűvé vált aprófalvakban.

Hiába kényszerítik „politikai korrektségre” a médiát, ha a helyi társadalom bizonyos típusú bűncselekmények elkövetését következetesen a cigányoknak tulajdonítja. Az emberek a mindennapi tapasztalatokból indulnak ki, és leperegnek róluk a szociológusok és publicisták érvei. Hasonló a helyzet Franciaországban, ahol jellemzően a szegényebbek lakta külvárosokban robban ki a feszültség az arab bevándorlók utódai és a rendőrség, illetve a többségi lakosság között. Ezt a baloldali értelmiség nem tudja kezelni, ami a Nemzeti Front népszerűségének növekedéséhez vezetett.

Látható, hogy Miskolc, és a mostani önkormányzati választás a hazai baloldal számára kiemelt fontosságú. A fővárosi, baloldali értelmiség eddig alapvetően emberjogi, azaz töményen ideológiai alapon közelített a hazai kisebbségi problémához, és ennek a szemléletnek a csődje elsőnek Miskolcon vált nyilvánvalóvá. Sikerült megnöveszteni, a szavazók harmadát maga mellé állító politikai erővé tenni azt a Jobbik Magyarország mozgalmat, mely a legalantasabb, szélsőséges uszítást állította szembe a baloldali/liberális demagógiával.

Az „Ingyenes gettófelszámolást!” jelszó, mellyel Vona Gáborék kampányolnak Miskolcon, a polgárháború rémképét festi a falra, hiszen törvényesített negatív diszkriminációt követel a cigányság számára. Azt pedig, hogy a helyi jelöltjük, Jakab Péter, a felmenői révén zsidó származású, csak bonyolítja a helyzetet, és teljesen összezavarja a magukat baloldalinak valló miskolciakat. Közülük, mint ez köztudott, sokan szavaztak már 2010-ben is az életveszélyes demagógiával kampányoló Jobbikra, mely már most több támogatóra számíthat a városban, mint a három, egymással marakodó baloldali párt, a DK, az MSZP és az Együtt-PM összesen.

Van a miskolci ügyben megoldás? Magára talál-e a baloldal, visszatér-e a szolidaritás és a polgári értékek nemes hagyományához, melyet a két világháború között képviseltek a miskolci szociáldemokraták, és amelyre olyan nagy szükség lenne a súlyos gazdasági válsággal küzdő borsodi nagyvárosban? Nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy milyen módszerekkel, és milyen forrásokból lehetne elősegíteni a cigányság kívánatos integrációját.

Csak abban vagyok biztos, hogy a „számozott utcák” területén tervezett szanálást végre kell hajtani, és az egykori kohászkolónia komfort nélküli házainak lakóit, az ingatlan értékével arányos kártérítés (1,5-2 millió forint) fejében el kell költöztetni, mert az újjáépülő futballstadion megközelítését, illetve a nézők parkolását biztosítani kell. A diósgyőri futballklub támogatásában a miskolciak többsége egyetért, és a sport körül kialakuló közösség olyan fontos érték, melynek megőrzését és gyarapítását a város vezetőségének támogatnia kell. A stadion elkerülhetetlen újjáépítése által előidézett városrendezési problémát az érvényes jogszabályok tiszteletben tartásával ugyanúgy rendezni kell, ahogy huszonöt éve a Széchényi utca házainak rekonstrukcióját is megoldották. Ebbe az ügybe súlyos felelőtlenség belekeverni a „kisebbségi problémát”. Ha már a nemzetközi és hazai baloldal nagy kérdéseit nem tudjuk itt és most megoldani, legalább Miskolc rövid távú, kétségbevonhatatlan érdekeire legyünk tekintettel.

Pelle János - ]]>www.valasz.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Szépségápolás (15) Irodalmi kávéház (505) Gazdaság (660) Vetítő (30) Autómánia (61) Történelem (14) Belföld (6) Politika (1578) Életmód (1) Egészség (50) Mozaik (83) Tv fotel (65) Sport (729) Tereb (138) Kultúra (6) Alámerült atlantiszom (142) Rejtőzködő magyarország (168) Flag gondolja (33) Jobbegyenes (2085) Gasztronómia (539) Mondom a magamét (5471) Titkok és talányok (12) Mozi világ (440) Heti lámpás (255) Emberi kapcsolatok (36) Nagyvilág (1456)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>