Pimasznak lenni kamaszkorban természetes, de úgy fest, a bulvársajtóban is az. Csak amíg az előbbi életkori sajátosság, tehát szerencsés esetben múló érzület és magatartás, addig a másik nem csupán munkaköri kötelesség, hanem alapállás is.

Hónapok óta cikkeznek a kollegák, egyéb életbevágóan fontos belpolitikai ügyek mellett arról is, miért kong az ürességtől a Bálna, miért nincsenek utasok a 4-es metrón címmel.  

Természetesen ezek a cikkek nem az őszinte aggódás, a főváros jövőéért felelősséget érző emberek gondolatai, hanem elsősorban megcsökönyösödött politikai hitvallás szülöttei. Amit mi terveztünk és csináltunk, az jó, amit mások, az nem. Ez a liberális alapvetés. Persze mit várhatunk olyanoktól, akik nem ismerik el az Alaptörvényt (Vadaiék), akik nem ismerik el a határon túliak szavazati jogát (Gyurcsányék), akik nem ismerik el az oktatási reformot (Tóbiásék), akik nem ismerik el a rezsicsökkentés értelmét (szintén MSZP), hagyjuk. Semmit sem ismernek el, csak saját maguk zsenialitását.

A metró ügye már régi és elcsépelt probléma. Medgyessy 2002-es kampányában már ott virított csinos lányok polóin az I like 4-es metró felirat. Eltelt egy bő évtized, metró sehol. (Medgyessy sem). Aztán a Tarlós-vezetés nagy nehezen átadta. És ezt az átadást megannyi nehéz tárgyalás, szerződésmódosítás és sikeres megállapodások garmada előzte meg, hogy ne kerüljön annyiba, mint amit a Demszky-éra tervezett. És tényleg nem került, annál lényegesen jobb, mint amit az egykori szociológus főpolgármester kialkudott. Az őt követő mérnök főpolgármester tízmilliárdokat spórolt meg az eszement szerződések felülvizsgálatával és újratárgyalásával. De ez őket nem érdekelte.

A sajtó csak zengte, miért üres a 4-es-metró, ezt szajkózták.  Hát azért, mert nem jó és főként nem kész a nyomvonal. Ha nem megy ki, akár kéreg alatt Újpalotáig, ami persze komoly pénzkérdés, addig nem elég, hogy Dél-Budát bekapcsolta, a Kálvin tértől kihasználatlanok a szerelvények. Azok bizony, és azok is maradnak, de ki tehet erről?

A másik ügy a Bálna, leánykori nevén CET, ami persze nem a halat jelentette, hanem egészen mást. Central European Time, Demszky szociológus társainál ez a Duna, nem víz, nem folyó, nem hal, tehát nem konkrétum, azaz nem szerves.

De volt itt más, nagyobb probléma is. A ppp-beruházás iszonyatos terheket rótt volna a kerületi és a fővárosi költségvetés jövőjére, ezt is sikerült nem kis bravúrral megállítani.

De itt mintha megállt volna a tudomány. A kétségtelenül óriási eredménnyel záródó pénzügyi tárgyalások után alig történt valami, ma is üres és lényegében kihasználatlan a Bálna.

Jellemző, hogy az épület lényegében plazaként funkcionál, elég gyengén, és még a leköszönt fővárosi kulturális bizottság sem tűzte soha napirendjére a témát.

Pedig ez az épület merész, érdekes, csak épp funkció nélküli.

Erre kellene valamilyen megoldás. A metró bővítése pénzkérdés. Ez nem olyan mértékben az, itt csak szándék és gondolat kell, különben baloldali firkászaink még évekig lovagolnak a témán.

Szerény javaslat, de legyen a Bálna kulturális intézmény, a Duna és az ifjúság háza, egyfajta kulturális - történelmi Magyar Ház.

Hát legyen. A luxus cipőboltok és butikok helyén legyen a parti részen Duna-kiállítás, tablókkal, makettekkel, városképek fotóival, mozgóképekkel. És kell egy cég, hogy megszervezze a Duna-éttermet, ahol a nagy folyó partján lévő éttermek német, osztrák, magyar, szerb, bolgár, moldáv és román dunai szakácsai havi rotációban elhozzák és elkészítik saját ételeiket. A Duna közös.

És hozzuk vissza legalább két évig a nagy sikerű Álmok álmodói kiállítást a főépületbe, amit megfelelő szervezéssel iskolások százezrei néznének meg. És még van hely a Duna-étterem mellett, kell egy diákétterem, a Bálna menzája, ahol a vidéki és határon túli gyerekek modern, egészséges menüt kaphatnának.

Az épület városi részén lehet még néhány terem, ahol Magyar Századok címmel makettekkel, viaszfigurákkal és tablókkal mutatják be Magyarország történetét. Honfoglalás, Szent István, Árpád-ház, Hunyadiak, Rákóczi, reformkor, 1848-49, Habsburgok, dualizmus, I. világháború, II. világháború, Rákosi-rendszer, 1956, a gulyásszocializmus, rendszerváltozás.

Aztán lehetnek még tematikus témák, ha van hely. (Van.) Magyar szentek, Kossuth-díjasok, sportolók, miniszterelnökök, magyar világörökség, hungarikumok.

Szép kis lista, de nem kell mindent egyszerre.

De valamit tenni kell, mert a Bálna nem konghat az ürességtől. Hát ne is  kongjon!