Ma 2021 április 21. Konrád napja van. Holnap Csilla, Noémi napja lesz.
65f24b5046e64fff8ce95cc6d3bc33bc.jpg

Lovas István: Sajnáljuk a Népszavát, előre bejelentett halála miatt? Na, ne!

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A Népszava felveszi a kesztyűt a Fidesz ellen szalagcímmel jelent meg a lap június 24-én, s rendezett ugyanezzel a címmel nemzetközi sajtótájékoztatót, ahol bejelentették, „a 141 éves múltra visszatekintő szociáldemokrata napilap pénzügyi lehetőségei a végletekig beszűkültek” {...}

MIÉRT NEM TÖRTE ÁT A NEOLIBERÁLIS LAP GYÁSZSIKOLYA A NEMZETKÖZI SAJTÓ KORLÁTJÁT?

Némethék kudarcához ismét a racionalitást felülíró zsigerek vezettek.

{...} és már csak két hónapot tudnak kitartani, hacsak nem jő el az égi manna pénzeső formájában.

Értsd: az eddig nem jelentkező mecénások és egy láthatatlan szögről leakasztott tízezer olvasó.
A volt MSZMP-párttitkár Németh Péter főszerkesztő és Láposi Elza, a lap ügyvezető igazgatója a rejtélyes svájci tulajdonban lévő újságjuk pénzügyi csődjéért az Orbán-kormány idején a sajtót gúzsba kötő politikát és főként a hirdetések hiányát okolták.

Ezt grafikonokkal szemléltették. Az egyiken az látható, hogy a „baloldali” (értsd: neoliberális) Népszava és Népszabadság összpéldányszáma 59 292, addig a jobboldali Magyar Nemzet és Magyar Hírlap összpéldányszáma 44 548, de az előbbi kettő csupán 120 millió forint hirdetést kapott az elmúlt egy évben, míg az utóbbiak 1474 milliót.
Azt is közölték, hogy emiatt a Népszava feljelentést tesz ismeretlen tettes ellen, mert e tettes felelőtlenül gazdálkodik a közpénzekkel, azaz a hirdetések elosztásával.
Feltették a kérdést, vajon az állami cégek miért gondolják, hogy csak a jobboldali lapok közönségét akarják elérni.
Azt elfelejtették megkérdezni, hogy e „baloldali” lap által imádott bankok és nemzetközi óriásvállalatok – amelyek közül nem egynek a magyar GDP-nél nagyobb a jövedelme – vajon miért nem hirdetnek e 14 ezer példányszámú napilapban. És azon is elmulasztottak hangosan morfondírozni, hogy vajon a külföldi sajtó által is függetlennek nevezett ATV miért úszik a reklámban.
Arról sem volt szó, amit Tamás Gáspár Miklós filozófus-publicista, a lap egyik szerzője fogalmazott meg a Népszava bejelentését követően úgy, hogy az „ óbaloldali” lap kimúlása tragikus lenne. Mely jelzővel csak az a baj, hogy az valójában óbaloldaliak által írt neoliberális sajtótermék. Ami ennél lényegesebb, a jobboldal iránt érzett szerelmi viszonnyal nem vádolható Tamásnak a Népszaváról kiállított diagnosztikája tökéletes: „Ugyanakkor nem tagadható, hogy ez nem jó újság”. Hozzátéve, hogy „Mint ahogy súlyos bajok vannak az egész balközép zsurnalisztikával”. Az egykori MSZP-s agitpropos Lendvai Ildikó szombatonként írt publicisztikáit külön megemlítve azt „rettenetesnek” nevezte. Nos, e rettenetes publicisztikák szerzője múlt szombati írásának témája az az „ismeretlen tettes”, akit a Népszava feljelentett közpénzek gondatlan kezeléséért. Cikkébe mindazon toposzokat besűrítette, amelyek a Klubrádió reggeli vagy délutáni bekapcsolása bármely pillanatában hallható. Csakhogy az MSZP volt frakcióvezetőnőjének legnagyobb hibája szintén az, hogy a lapot ő is baloldalinak hazudva nem értheti, hogy miért nincs érdeklődés a Népszava iránt. „Az egész balközép zsurnaliszta” társadalom sem érti, hogyha például nem a kamatcsaló Moloch bankokat ajnároznák, hanem valódi baloldaliként a kijátszott, 8 millió forint kölcsön tíz évi fizetése után még 9 millióval tartozó, az öngyilkosság szélén nyomorgó áldozatokat, lapszámuk emelkedne és – láss csodát – döbbenetükre „meg tudnák szólítani” a nap 24 órájában a fasisztázásra és nácizásra süket fülüeket. Csakhogy, szerencsénkre, eszüket elvette zsigerük és ezért saját sajtójuk pártjaik visszatérése ellen dolgozik.
És éppen e racionális gondolkodást elfojtó zsigerek gejzírszerű működésében keresendő annak a mára első pillantásra nyilván hatalmas meglepetést okozó ténye, hogy a Népszava létének hamaros megszűnését az Orbán-kormányra hárító nemzetközi sajtótájékoztatónak miért nem lett szó szerint semmi lenyomata a nemzetközi sajtóban. Ugyanis ennek a lapnak a vezetése arra számított, hetekig erről fog zengeni a külföldi média, amely eddig minden hazai balliberális vagy neoliberális hangütésre az elképzeléseknek megfelelően be is indult.
Csakhogy a külföldi újságírók esetében is van a Magyarország ellenes propagandának határa. Ez pedig az, hogy ugyanabban a cikkben vagy rádióprogramban nem lehet egymásnak ellentmondó információt közölni. Márpedig ha azt állítják, a kazah típusú Orbanisztánban ismét megfojtanak egy „független” sajtóorgánumot és azt is, hogy az ellenzéki lapok sokkal kevesebb hirdetést kapnak, mint a náluk kisebb példányszámban megjelenő jobboldali újságok, akkor még Herr Idiot vagy Monsieur Crétin is elkezdheti vakarni a fejét: mikén lehet tomboló médiazsarnokság abban az országban, ahol a kormányt támogató lapok összpéldányszáma alacsonyabb az azt bíráló lapok példányszámánál.
A bal- és neoliberális oldalnak érdemes lenne egyszer önmaga mítoszaival szembe néznie. Például azzal az önáltatásukkal, hogy ha nagyobb lenne sajtójuk, akár át is vehetnék a hatalmat, és nem kellene alig leplezetten egy véres népfelkelésre várniuk, ami akkor jön el, amikor Beckett Godot-ja. A Jobbik szinte mindenfajta sajtó nélkül ért el egy olyan eredményt, amellyel Magyarország második legnagyobb pártja lett. Ugyancsak: aki egyetlen pillantást vet a vezető hírkereső szolgálat, a Hirkereso.hu oldalára, azt látja, a balliberális internetes portálok mellett a jobboldaliak alig játszanak szerepet. A Fidesz pedig 1998-ban saját sajtójának szinte teljes hiányában nyert választásokat annak ellenére, hogy akkor a világháló „nem játszott”. Arról az 1998-ról van szó, amelyet négy évvel korábban az MSZP-SZDSZ koalíció a közismert módon kezdte: a Pesti Hírlapot már az 1994-es választások első fordulója után megszüntették; a köztévében Baló György álma valósult meg az azonnali szőnyegbombázással, a Demokrata szerkesztőségét a második forduló után máig ismeretlenek verték szét vasrúddal, miközben e hetilap akkor sem kapott egyetlen egy hirdetést sem, amikor annak példányszáma 48 ezer volt.

A médiában az 1990 után hatalmukat maradéktalanul megőrző „óbaloldaliak” gyűlölettel nézték, hogy négy és fél évtized kommunista uralom után a jobboldal is megjelent a médiában, összes gyerekbetegségével. Akkor harsogták, hogy a „piacról kell megélni”, miközben a multikra is sikeres nyomást gyakoroltak, hogy ne hirdessenek a polgári lapokban. Majd később röhögtek, amikor emberi életekre törő maffiózó barátjuk egyik tévéjükben jelentette be, hogy egyenként likvidálja a jobboldali újságírókat.
És most sajnáljuk a Népszavát? Na ne.

Lovas István
(Magyar Nemzet, 2014-07-01)

forrás: Lovas István facebook

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Emberi kapcsolatok (36) Gasztronómia (539) Történelem (14) Jobbegyenes (2011) Rejtőzködő magyarország (171) Flag gondolja (33) Mozi világ (440) Gazdaság (657) Alámerült atlantiszom (142) Heti lámpás (254) Szépségápolás (15) Irodalmi kávéház (505) Tv fotel (65) Politika (1578) Vetítő (37) Sport (729) Életmód (1) Titkok és talányok (12) Autómánia (61) Mozaik (83) Tereb (140) Kultúra (6) Egészség (50) Belföld (6) Mondom a magamét (5241) Nagyvilág (1454)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>