Ma 2023 február 01. Ignác napja van. Holnap Karolina, Aida napja lesz.
805e098d03278799c62b560a2d7e8a95.jpg

Köszönöm TGM!

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A csönd rendkívül beszédes tud lenni. Most például arról beszél, hogy Sólyom Lászlónak vélhetőleg igaza van, amikor az országban eluralkodó tanácstalanságról, elbizonytalanodásról beszél.

Hálás vagyok Tamás Gáspár Miklósnak. Szombat óta figyelem, mit művel a balos sajtó nagy része Sólyom László aznapi aszófői beszédével, hogyan megy ritkábban a félreértelmezett „átállt", gyakrabban az egyértelmű utálkozás, amiért a volt elnök nem sorolt be rögtön mondjuk alternatív utódja mögé diktatúrázni kicsit, építeni az ellenállást, s „csupán" a megelőző éveket sem megszépítve adta metsző kritikáját a mostani helyzetről.

Méltánytalannak érezve a Sólyomra zúduló hörgést, gondoltam rá, hogy megírom: ugyan miért kell  Orbán-szekértolózni valakit, aki sosem volt az, miért kell gyilkolászni a volt elnök karakterét? Mert van neki karaktere, sajátja - nyilván azért, persze.

Aztán nem írtam. Főleg a kontextus miatt nem. Mert mi van abban, ha a „kormányközeli Heti Válasz" felületén megjelenik egy kis balosgyalázás? Még ha jogos is - teljesen kiszámítható, tökéletesen értelmezhető a honi politikai iszapbirkózás tökéletesen értelmetlen keretein belül, Sólyomra meg csak még inkább rászárad az egyre fröcsögő iszap, ami pedig aligha mutat jól a világos, nyári zakón.

Erre ma olvasom TGM cikkét, aki a hvg.hu felületén rakott rendet Sólyom-ügyben. A saját háza táján söpört, nagyon helyesen, amiben legalább benne van a remény, hogy talán egyesek még a baloldalon is megértik, amit írt. Az ugyanis még Gréczy Zsolt vitathatatlan tehetségével is nehezen lenne megoldható, hogy TGM-et egyszerűen orbánista jobbosnak minősítsék.

Hanem ha már saját portán söprögetés: van a TGM-cikkben egy mondat a jobboldalról.

„A jobboldal - pontosabban a kormányoldal - meg hallgat."

Mi tagadás, ezzel is nehéz lenne vitatkozni (tisztelet a kivételnek). A hallgatás persze még mindig jobb, mint a gyalázkodás: a jobber fórumokon legfeljebb komment-szintig jutottak azok a szintén méltánytalan böffenések, amelyek szerint „savanyú neki a szőlő, nem választották újra Orbánék, oszt most bosszút áll". Ez tehát a jó a hallgatásban. Más nem nagyon. Főleg, hogy bizony a csönd is rendkívül beszédes tud lenni. Most például arról beszél, hogy a volt elnöknek vélhetőleg igaza van, amikor az országban eluralkodó tanácstalanságról, elbizonytalanodásról beszél. A hallgatás azt húzza alá, hogy a kemény, ám tárgyilagos kormánykritikára nincs érdemi válasz, amely bemutatná: Sólyom László téved.

„A magyar alkotmány, majd a helyébe lépő Alaptörvény elvesztette szilárdságát, feltétlen érvényét. Elveit állandó, napi érdekű módosítások rombolják. Nyilvánvalóan alkotmányellenes szabályokat vesznek fel az alkotmányba azért, hogy ne lehessen megtámadni őket. Előfordult, hogy rögtön az után, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánított egy törvényt, azt az alkotmány részévé tették. Ezzel kibékíthetetlen belső ellentmondásokkal terhelik meg az alaptörvényt."

Egyértelmű, kemény szavak. Az alkotmánybíróság volt elnökétől. Mondani kellene rájuk valamit.

Amikor egyes jobboldali véleményformálók között is legfeljebb azon megy a vita négyszemközt, hogy a beszéd 90 vagy 95 százalékával értenek-e egyet (nem reprezentatív, saját felmérésem), az mindenesetre mutatja, mi lehet a hallgatás mögött: megvédeni például jó szívvel nem lehet a fenti eljárást, de az sem lenne jó érzés, ha nyilvánosan kellene igazat adni a kritika megfogalmazójának. 

Hát akkor fej a homokba, kényelmesebb így. Csak sajnos veszélyes taktika. Sokkal jobb lenne inkább beszélni, vitatkozni a megfogalmazott tételekről - ebben például nem értek egyet TGM-mel, aki szerint érthető, világos volt a beszéd, úgyhogy nincs is mit elemezni rajta.

Hogyne lenne! Egy sor kérdést vetnek fel a megfogalmazott mondatok. Az előzetes regisztráció ötlete alaptörvény-ellenes? Miért? Én például nem vagyok alkotmányjogász, Sólyom László meg az: igazán kifejthetné bővebben is. Aztán ott a kijelentés: az eddigi magyar eredmények elérhetőek lettek volna alkotmányosan kifogástalan úton is. Valóban? Hogyan? Aztán: tényleg nincs lényegi különbség a jelenlegi román alkotmányellenességek és a magyar döntések között?

És sorjáznak még a kérdések, a lehetséges vitapontok, hiszen a beszédben egyértelmű állítások vannak, nem elkenegetős, helyezkedős protokoll-mondatok.

A beszédben, amely éppen hogy jó példát szolgáltat arra: az értelmes kritika nem egyenlő az „árulással", attól senki nem lesz sem libsi, sem balos, hogy józanul próbál elemezni egy helyzetet, amelyben vagyunk. Legfeljebb a trollok számára lesz az. 

Ez az ország viszont - talán ebben rajtuk kívül mindenki egyetért - nem lehet a trolloké.

hetivalasz.hu - Stumpf András

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozaik (83) Mondom a magamét (6587) Gazdaság (675) Emberi kapcsolatok (36) Alámerült atlantiszom (142) Titkok és talányok (12) Jobbegyenes (2537) Életmód (1) Szépségápolás (15) Rejtőzködő magyarország (168) Sport (729) Egészség (50) Tv fotel (65) Mozi világ (440) Flag gondolja (33) Kultúra (6) Történelem (15) Gasztronómia (539) Heti lámpás (260) Politika (1581) Tereb (142) Autómánia (61) Nagyvilág (1305) Vetítő (30) Irodalmi kávéház (516) Belföld (8)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>