"{...} sokan azon kezdtek el gondolkodni, hogy akkor hogy lesz majd ebből igazi ellenzék, és kiből válhat valódi ellenzéki vezető, Nemorbán Nemviktor 2018-ra.”
– Ilyen az, amikor a poszthatvannyolcas nemzedék ]]>magához nyúl]]> 15 ezer kormányellenes tüntetőtől, mert szokatlanul kevesebben voltak köztük a halálhoz közelebb, mint az megszokott volt eddig.
Jajj, mennyi értelmes arcú, fénylő tekintetű fiatalember van itt – vágyott élménye végigkíséri a magyari baloldal történetét születése pillanatától, amikor a sok vén kommunista a XXXakárhányadik kongresszuson elhatározta, hogy holnaptól kiveszik a munkás szót a párt nevéből. Azóta annyira vágyódnak a fiatalokra, hogy megboldogult csóró egyetemista korszakunkban rendszeresen bejártunk kajálni a kerületi szocikhoz, mert mindig annyira örültek nekünk, a fiataloknak, hogy simán szétcápázhattuk az irodájukat.
Kb. ez érezhető végig a konrádgyörgyi értelemben vett értelmiség névadó Konrádgyurija által adott ]]>Népszabis interjúban]]> is. Mindig szórakoztató, hogy a megkerülhetetlen értelmiségi szerepüket csak a magyar tudományos élet versenyellenes berögződései (bőrdívány és a kihalásos alap) miatt megőrző értelmisik mindig előkerülnek, mikor valamit meg kell magyarázni.
Amikor utat kell mutatni a megbicsaklott progressziónak.
Persze, ha én készítem az interjút, a sok „miben reménykedik” kálmánolgás kérdés mellett, azért csak szóba hoztam volna, hogy miért ennek az országnak van egyedül a közép-európai térségben feketeöves hazaáruló értelmisége. Egyszer végignéztük a teljes német sajtót, mert kíváncsiak voltunk, hogy az első Fico-kormány alatt, ami kb. megfeleltethető lenne egy pásztoralberti értelemben vett MSZP és a Jobbik együttműködésnek, milyen véleménycikkek, elemzések, weyerbélázások jelentek meg a Cájtungban és társaiban. Mily meglepő, szinte egyáltalán nem foglalkoztak vele. De ez csak zárójel, vissza a Konrád-beszélgetésre.
„– Orbán Viktor három választást nyert meg. Az Ön baráti körének van felelőssége abban, hogy az MSZP, a Demokratikus Koalíció, az Együtt-PM olyan állapotban van, hogy valószínűleg nem tudnának utcára vinni annyi demonstrálót, mint ahányan a netadó-ellenes rendezvényeken voltak?
– A vereségben nincs. Ha az eredmény jobb lett volna, abban lett volna egy kis részünk.”
Az önreflexió teljes hiánya. Azért nem vállalja a felelősséget, mert végül nem Bajnai lett az Összefogás miniszterelnök-jelöltje, ahogyan azt ők szorgalmazták Bitó László nappalijában, mikor odarendelték a teljes ellenzéket eligazításra. Az, hogy gyakorlatilag a rendszerváltás óta ez a társaság irányítja a baloldalt, miattuk alakult ki az a helyzet, hogy komolyan vehető, széles párt-és társadalmi támogatottság nélkül lehetett egy Gyuriferi által nem teljesen lejáratott Mesterházy és egy messianisztikus képességekkel felruházott Bajnai között dönteni a háttéralkuk során, abban van felelőssége a konrádgyörgyi értelemben vett értelmiségnek. Nem a választási eredményekben.
„– Így van. És azt gondolom, hogy ha ő a miniszterelnök-jelölt, akkor nem lett volna meg a kétharmad a másik oldalon.”
Igen, és emellett ha a ]]>GKI elemzéseit]]> olvasva teszünk kijelentéseket a gazdaságpolitikáról, akkor tényleg értjük miért itt tartanak...
