- 0
Nagy szerencséje van Eörsi Mátyásnak, hogy elromabűnözésezte magát a tévében, különben teljesen elfelejtettem volna a nevét.
Nagy szerencséje volt ezzel továbbá a média siserehadjának is, mert rá lehetett gerjedni végre valamire.
Most amúgy is jól megy ez a romatéma, lehet nácizni meg libsizni, meg naugyemegmondtamozni. Kiderült, hogy Eörsi rasszista, hogy a DK meg a baloldali jobbik.
Jó ez mindenkinek, akinek a bögyében volt a másik, most szabadon engedheti végre az indulatokat. Akik majdnem a múlt ködébe vesztek, most kiderül, hogy mégiscsak fontosak. Az újságíróknak meg megvan a karakterszám a betevőre. Nevezhetnénk mindezt jólfizetett, de ártalmatlan köldöknézegetésnek, illetve egymás köldökében turkálásnak, ha e tisztes társaság mellékesen éppen nem a társadalom valós belső feszültségei által gerjesztett vad hullámokat lovagolná meg.
Mivel azonban ez a díszes társaság a habokba nem merítkezik, tisztes távolságot tartva a befröcskölődés veszélyétől, kijelenthetjük, hogy politikusaink és a róluk, mellőlük, alóluk, beszélők közös egyetértésben szörföznek egyre távolabb a valóságtól.
Az egyszeri magyari persze tisztában van a maga bajával. Tudja jól, hogy nem a cigánysággal magával van legfőképpen problémája, hanem egyszerűen csak fél. A haragját és kétségbeesését a jövő bizonytalansága okozza. Az egyszeri magyari attól fél, hogy az országa elöregedik, hogy a fiatalok elmennek, és nem jönnek vissza. Hogy egyre kevesebben fognak dolgozni, és összedől a szociális rendszer. Az egyszeri magyari látja, hogy a gyermekvállalási hajlandóság jelenleg is sokkal magasabb a cigány lakosság körében emiatt a jövő Magyarországában magasabb lesz a cigányság aránya, de azt nem látja, hogyan tudják a mélyszegénységből érkezők betölteni a munkaerő-piaci helyeket.
Az egyszeri magyari attól fél, hogy nem valósul meg a cigányság integrálása, és az ország lelakott lesz, szegény, öreg és igénytelen…
Van nekem egy kedvenc mesém a három kismalacról meg a farkasról. Ezt a mesét sokféleképpen lehet értelmezni, egyik lehetséges megoldása a félelemről szól. A mesében a gonosz farkas sorra elpusztítja a kismalacok házait, mire a legidősebb, legfélősebb kismalac szembeszáll a farkassal. A legidősebb kismalacnak az a mázlija, hogy ő elég okos és tapasztalt ahhoz, hogy komolyan féljen, hogy felismerje félelme forrását, a farkast, hogy kiismerje a félelme valódi természetét és menedéket építsen vele szemben. Én ezt az egyszeri kismalacot szeretném a hazai okosok kitüntető figyelmébe ajánlani.
A mese magyari változatában ugyanis nem a cigányság jelenti a farkast, hanem az, hogy képtelenek vagyunk a jövőnkkel szembenézni. Azokat a kismalacokat, akik ezt nem értik meg, azaz hibásan mérik föl a félelmük forrását (jelen esetben a társadalom mai állapotát és összetételét) azokat elfújja a farkas. Elfújja azt a Jobbikot, aki talán a legjobban remeg a kismalacok között, mégis képtelen ésszel a probléma felé fordulni, ezért is választja az önbíráskodást a törvényes rend és a jog helyett. De a liberális kismalacokat is elfújja a szél, ők ugyanis a rosszat is jónak látják, ha azzal saját sokoldalúságukat és érzékenységüket hangoztathatják. És elfújja a farkas a félrenézőket, és el a késlekedőket, el a gyűlölködőket és a komolytalanokat.
Ki lesz az a kismalac, aki valóban fölismeri félelmünk valódi okát, és nem hagyja, hogy elfújjon minket a zabolátlan, kiismerhetetlen magyari jövőnk farkasa. Honnan kerülhet elő a harmadik kismalac, mikor a Népesedési Kerekasztal vérszegény javaslatocskáján kívül semmi nem mutat a változások irányába. A fiataloknak jobban megéri külföldön élni, különösen a felvázolt bizonytalan jövő miatt. Az itthoniak a hülye hitelek miatt szenvednek, a közoktatás legfontosabb feladata a tanári portfóliók kitöltése, Hegedűs Zsuzsa meg csibéket osztogat.
Mondjuk jobb, mint a segély, de még első lépésnek is meglehetősen csekélyke.
Szánalmas, ahogyan ebben a nagy, nyári, hónaljszagú unalomban hergelni próbálják önmagukat politikusaink és közíróink. Ahelyett, hogy egymás szavait csócsálgatnák, inkább nekiláthatnának egy értelmesen tervezett, mindenki által élhető jövő megfogalmazásának. Nem rettegni, hanem rámutatni félelmeink valódi okaira, számszerűsíteni, tényszerűsíteni azokat. Persze ez nehéz feladat.
Nosza malackák, uccu neki.
(És mivel a Három kismalac meséje többféleképpen értelmezhető, keressük azt a kismalacot is, aki a történet alternatív változatában, amely a jövőben összeolvad a miénkkel, a cigányság farkasaival cigányként szembeszáll.)
Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!
Köszönettel és barátsággal!
Előző cikkPásztor meg a nyája
