Csak úgy, véletlenül. Hogy aztán azonnal szókörnyezetet igazítson az elszóláshoz.

A fenti mondatot Gyurcsány Ferenc írta le a Facebookon, „Gyuri” őrizetbe vétele után.

Büszkén, szinte kérkedve.
Annak az embernek a önbizalmával, akinek meggyőződése, hogy ő sérthetetlen.

Megvédi a milliárdos vagyon, a kapcsolati háló, az Omerta hallgatást parancsoló törvénye. Az elégetett iratok, az örökre törölt fájlok is magabiztosságot adnak. A hozzáférhetetlenség politikai gőgjét erősíti az a hétezer-ötszáz, mellette szavazó MSZP-s káder is, akikkel elsöpörheti Mesterházyékat a pártkasszától.

Ez magyarázza azt a gátlástalan önhittséget, amellyel kémfőnökei begyűjtését kommentálja. Galambosét és Laborcét, és a család mindent és mindenkit felügyelő „Gyurijáét”, Szilvásyét.

Ezért vádolja „forradalmi ellenségkereséssel” Orbánékat, a következő mondatokat biggyesztve a fenti elé: „Jobb híján be lehet érni egy kis hivatali hatalommal való visszaéléssel, hűtlen kezeléssel, de a forradalom nagyságához képest azért ezek mégis csak pitiáner ügyek. Egy jó kis államellenes összeesküvés, ez lenne döfi. Valami kis hazaárulás, kémkedés, vagy valami ilyesmi.”
Tudják: mert lopni ugye bárki tud, de hazát árulni, az komoly dolog.

Amit Gyurcsány most csinál, az a legegyszerűbb – bár kétségkívül gyakorta hatékony – orátori trükk, a bíróság előtt álló fehérgalléros zsebes utolsó reménye. Karikírozd ki a vádat, minősítsd előítéletesnek. Ne az ártatlanságod bizonygasd, hanem próbálj meggyőzni mindenkit arról, hogy az ügyész pikkel rád. Akár a végtelenségig torzítva az igazságszolgáltatást: „Bírónő kérem, az ügyész vádjai elfogultak, mert megerőszakoltam a feleségét! Amit természetesen ő maga is akart, mit akart, szinte kérte, de ez lényegtelen is, hiszen másik ügyről van szó. Most az a lényeg, hogy engem személyes alapon támad az ügyész. Egy megerőszakolt nő férje. Hát lehet hinni az ilyennek?”

S most olvassuk el ugyanezt, a meggyalázott feleséget Magyarországgal, az ügyészt a törvényt végre számon kérő magyar állammal helyettesítve.

Milyen?

Értik már, hogy mit jelent igazából a „lopni ugye bárki tud, de hazát árulni, az komoly dolog” önvallomás?

Gyurcsány most biztos benne, hogy megússza. Írja: „Évtizedek óta nem volt olyan Európában, hogy egykori kormánytagot államellenes bűncselekmény elkövetésével vádoltak volna meg. Történelmet ír ez a gyanúsítás.”

Igaza van, azt ír. Mint ahogy a demokráciák történetében példátlan volt az is, ahogy ők nyolc év alatt az országot szétlopták és lerombolták.

Apropó, rombolás. Az állam elleni bűncselekmények listáján nem csak a kémkedés van rajta.

A rombolás kitételnél a következő olvasható a büntető törvénykönyv 142 paragrafusában: „Aki közművet, termelő-, közforgalmi vagy hírközlő üzemet vagy annak berendezését, középületet vagy építményt, termékkészletet, hadianyagot vagy rendeltetésénél fogva hasonlóan fontos más vagyontárgyat megsemmisít, használhatatlanná tesz, vagy megrongál, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a rombolás különösen súlyos hátránnyal jár.”

Ebben az idézetben nincs mit helyettesíteni, legfeljebb vádiratban konkrét vállalat- és ágazatnevekkel kiegészíteni.

Húzzunk bele!

Máté. T. Gyula, magyarhirlap.hu