Mert hát ugye szép dolog az alaptörvénybe foglalt szabad rablás, de az csak nem mindegy, hogy melyik szoci elnökségi tag offshore számlája duzzad jobban. Az sem közömbös, hogy euróból vagy dollárból lesz-e több, melyik lobbicsoport kap törvényi előnyt, magánosítható köztulajdont. S hát valljuk meg, a szivárványszínnek is rengeteg politikai és egyéb képviselője és árnyalata létezik…

Rossz vicc?

Tudnak rajta őszintén, a magyar valóságtól elszakadva nevetni?

A szocialista képviselőknek természetesen nincs önálló alkotmánytervük, őszintét meg végképp nem írnának, a ’89-es konszenzusra tákolt sem az volt. Szerintük alkotmányozni sem kell, nincs kényszer. Ennek ellentmond ugyan, hogy Gyurcsányék alatt készült egy szöveg, ez azonban a jelek szerint Draskovics igazságügyi minisztersége idején „elveszett”. De hát a jó Fletó pont annyira szocialista, mint amennyire az MSZP szociáldemokrata, pláne baloldali. Igaz, nem ez az első, és nem is utolsó hazugság. Főleg nem az alkotmányról.

Idehaza a szocialisták már mindent ráhánytak az új alaptörvény tervezetére, amit csak lehetett. Most éppen részországgyűlésnek titulált roadshow-jukon, amelyen a „nép hiteles hangját hallották” meg. Mert hát ugye hitelesebb pár tucat szoci funkcionárius és Fidesz-gyűlöletben összeolvadó megfáradt aktivista hangja, mint majd egymillió emberé, akik írásban is véleményt mondtak az új alkotmányról. Meg aztán pártgyűlésen kényelmesebb is beszélni, mint a parlamentben. Pedig úgy tudni, országgyűlési képviselőként az a munkahelyük, a törvényt ott kellene megpróbálniuk jobbá tenni, szavazóik nem munkakerülésre küldték őket.

Tetszik tudni: az önök által oly sokat emlegetett nép, az egyszerű emberek, például a lakatos vagy szobafestő nem engedheti meg magának, hogy csak azt a zárat szerelje meg, vagy azt a házat fesse ki, amelyikhez éppen úri kedve van. Önök, amikor nem vesznek részt az alkotmányozásban, egyszerűen nem végzik el azt a munkát, amiért felveszik a fizetésüket.

Mellesleg nem csak Pesten, Brüsszelben sem.

Kedden az Európai Parlamentben közmeghallgatást tartottak a magyar alkotmányozási folyamatról. A szocik szeretnek külföldről hazabeszélni, mintha a hazugság angolul elmondva igazsággá válna. Az ember azt gondolná, itt a kitűnő alkalom, hogy elmondják a véleményüket. S tudják hányan voltak ott a négytagú MSZP-frakcióból? Sehányan. Az emeszpés úrhölgyeknek és úrelvtársaknak hazájuk alkotmányánál fontosabb volt egy athéni kiruccanás, ahol a dolgozói jogokat semmibe vevő szociáldemokrata kormányfővel tartottak bensőséges parolapartit.

A görög turné előtt azért szétküldtek egy körlevelet az EP-képviselőknek, ahol minden létező bűnnel összefüggésbe hozták az alkotmány előkészítőit. Aki ezután nem homofób, bikacsökkel egyedülálló nőket kergető vallási fanatikus betyároknak látja a magyarokat, akik rendőrállammal kelnek, és kisebbségek üldözésével fekszenek – nos, az nem ért szocialistául. Mert helyén értsük, az MSZP már nem a kormány ellen visel háborút, hanem – a minél rosszabb, annál jobb logikája alapján – az egész országot hazudja rossz hírbe.

A MSZP-rágalomkampányhoz csatlakozott Bokros Lajos is.
Az MDF-től és annak egykori elveitől magát könnyedén függetlenítő képviselő persze szocialista mentoraihoz hasonlóan nem ment el dolgozni, nem volt ott a közmeghallgatáson. Rágalomlevelet azonban ő is intézett az EP-képviselőkhőz. Az irományból kár idézni, kivonata az emeszpés küldeménynek. Bokros alkotmánykoncepciója egyébként életpályája ismeretében mindössze három betűből állna. Ez lenne az általa minisztersége idején is oly szeretettel alkalmazott PPP, amely persze új megfogalmazásában új alapra helyezné az állami pénzek kijátszását.

PPP, azaz: Pénz, Profit, Pozíció!

Neki. Csak neki.