Az utókor igazolhatja, hogy Gerő közkedvelt mondása („lopok, csalok, hazudok”) korántsem volt egyszerű poén. A 10-es százados fedőnéven dolgozó Gerő egyik utolsó húzásaként 120 millió dollárral károsította meg a magyar államot. A pénzt a nyolcvanas évek végén egy Santa Fe-i olajfinomító megvételére kérte, ám a kölcsönt sosem fizette vissza. Inkább kereket oldott Izraelbe.

Gerő László 1923. május 24-én született Budapesten. Pályafutása sok furcsaságot és kérdést vet fel, egyebek mellett azt, valójában hogyan működtek a különböző szolgálatok Magyarországon, és az úgynevezett külkervállalatoknak mi volt az igazi tevékenységük.

Nagyon nehéz megválaszolni a kérdést, hiszen az anyagokat szisztematikusan összekeverték 1989 előtt és után is.

Az egyik hírhedt külkervállalat az Interag Rt. volt. Gerő László igazgatóként 1967. szeptember 15-én foglalta el itt állomáshelyét, emellett „10” sz.r. százados fedőnéven a III/II-1. osztályon főoperatív beosztottként volt e naptól véglegesítve. A kémelhárítás ezen osztálya az Egyesült Államok és egyes latin-amerikai országok hírszerzésével szemben folytatott elhárítást, de ide tartoztak a követségek is. Gerő 1969-ben átkerült a III/II-10-es osztályra, amelynek fő területe a nemzetközi együttműködés volt. Így lehetett hozni-vinni a pénzeket, lerabolva az ország termelését.

Gerő szülei politikai emigránsok voltak a Szovjetunióban 1930 és 1937 között. Gerő 1937-ben hazatért Magyarországra, majd 1939-ben felvették a kommunista pártba. Származása miatt 1944 áprilisában munkaszolgálatra hívták be Miskolcra, innen novemberben megszökött, és átment a szovjetekhez. Tolmácsként 1945. május 8-ig a szovjet katonai elhárításnál tevékenykedett. Berlinig jutott, és mint hadnagy érkezett vissza Budapestre. Politikai pályafutása töretlenül haladt előre, a megalakult Magyar Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, az Andrássy út 60. szám alatt tolmácsként s összekötő tisztként dolgozott Péter Gábor, Fehér Lajos és a szovjet tanácsadók között. Ezután a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet képviselője mellett káderes, valamint több szovjet vállalatnál töltött be vezető pozíciót.

Halálos gépkocsibalesetet okozott 1950-ben, amiért egy évre börtönbe került, és kizárták a pártból. Pályafutása a magyar–szovjet olajműveknél folytatódott, Szőnyben gyártelepvezetőnek nevezték ki. A partizánszövetségbe 1956-ban jelentkezett, ahonnan a Belügyminisztériumba irányították. Fegyveresen részt vett az általa élete utolsó napjáig ellenforradalomnak nevezett eseményekben. Megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet, a Fegyverrel a Hazáért Partizánérmet, a Haza Szolgálatáért Érdemérem Arany Fokozatát, a Szabadság Érdemrend Ezüst Fokozatát és több szovjet kitüntetést.

Külkereskedelmi pályája 1956-ban kezdődött. Az Artex Külkereskedelmi Vállalatnál volt műanyagszakértő. A forradalom leverése után speciális ügynöki vállalatot szervezett, amelyet a Gazdasági Bizottság ügynöki vállalatként deklarált. Ez tíz év alatt ezerfős nagyvállalattá fejlődött, amelynek 1975. évi forgalma elérte a kétmilliárd forintot. Ez volt az Interag, amelyhez azonban szükség volt a világhírű Shell cégre 1966-tól, amelynek magyarországi képviseletét látta el. A Shell-Interag Bíró Józsefnek, az akkori londoni kereskedelmi tanácsosnak, későbbi külkereskedelmi miniszternek a segítsége nélkül nem valósulhatott volna meg. Bíró mutatta be a Shell kelet-európai igazgatójának, John Coopernek Gerő Lászlót.

Diktatórikus módszerek

Gerő, aki büszke volt azon mondására, hogy „lopok, csalok, hazudok”, egyre nehezebben tudta magát megvédeni a Külkereskedelmi Minisztériumban, hiszen diktatórikus módszerekkel vezette a vállalatot. Bíró József miniszter egy végül súlyos visszaéléseket feltáró KNEB (Központi Népiellenőrzési Bizottság) fegyelmi vizsgálatot rendelt el ellene 1978-ban, és ez év augusztusában elbocsátotta a Shell-Interag vezérigazgatói posztjáról.

Gerő egyébként még 1956-ban, a forradalom leverése után kiment Bécsbe, ahol akkor Fekete János is tartózkodott, és megkezdte egy export-import ügynökség szervezését. Gerő kapcsolata a szovjet katonai elhárítással sohasem szakadt meg. Bécsbe érkezése után a BM III-as főcsoportfőnökségének bécsi rezidentúráját is csak a szovjetekkel való találkozás után kereste fel.

Utasítás a legfelsőbb körökből

Gerő László nevéhez fűződik egy elhíresült üzlet, amellyel személyes kapcsolatait felhasználva 120 millió dollárt vett ki a magyar állam zsebéből. A magyar parlamentben 1994-ben feltették a legfőbb ügyésznek a kérdést, hova tűnt a magyar állam 120 millió dollárja (akkori áron, kamatokkal együtt 24 milliárd forint). A Magyar Külkereskedelmi Banktól 1986 márciusa és 1987 júniusa között hét gyorshitelt vett fel négy olyan cég, amelyek az akkor már izraeli lakos Gerő László és Oscar Schmidt osztrák vállalkozó érdekeltségébe tartoztak. Ekkora összeget csak a Magyar Nemzeti Bank előzetes engedélyével lehetett volna kölcsönözni, kellő pénzügyi fedezet biztosítása mellett. A legfelsőbb körökből jött utasítást a Magyar Külkereskedelmi Bankra szignálták mint feladatot, amelynek ekkor nem volt ennyi pénze, így külföldi hitelezőktől kellett kérnie.

Gerő tehát ismételten kihasználta elképzelései megvalósításához politikai és kormányzati kapcsolatait. Ez az elképzelése pedig nem volt más, mint egy kaliforniai olajfinomító, bizonyos Powerine Oil részvényeinek a megvásárlása. A Magyar Külkereskedelmi Bank elég nehezen állt az ügy mellé, így Gerő Németh Miklóshoz fordult, aki akkor az MSZMP KB titkára volt. „Feltártam előtte az ügyletet” – mondta Gerő egy korábbi visszaemlékezésében. Ám kételkedtek szavahihetőségében, mire Gerő előhuzakodott Fekete Jánossal, aki igazolta a Gerő által elmondottakat, megerősítve az üzleti lehetőség fontosságát. Másnap, mivel Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszter távol volt, Madarasi Attila államtitkár fogadta Gerőt. Madarasi berendelte magához Patkó András miniszterhelyettest, aki az egész ügyet folyamatában jól ismerte, így Gerő időben megkapta a pénzt. A feltétel az volt, hogy örököséül Gerő a magyar államot jelöli meg.

Olajfinomító Santa Féből

A 120 millió dollár egynegyedéért Gerő Lichtensteinben bejegyzett cége, a GELACO AG megvette a Santa Fében lévő olajfinomítót. A további dollármilliók sorsa ismeretlen. A hitelt nem törlesztették, Gerő ezért jobbnak látta, ha végleg Izraelbe költözik. Az MKB pert indított Los Angelesben, ám végül a 120 millió dollár egynegyedéért futni hagyták Gerőt, és a hitel ugyanúgy belekerült a bankkonszolidációba, mint több más bank kétes kintlévősége.

Egy 1994-es parlamenti interpellációra, amely egyben az elmúlt húsz év kétes ügyleteit feszegette, Györgyi Kálmán akkori legfőbb ügyész válasza így hangzott: „1993-ban született meg a XVII. törvény, amely 1993. május 15-én lépett hatályba. Ez módosította a Btk.-t és a szabálysértési törvényt a devizajogsértések következményei tekintetében. Míg korábban a külföldieknek engedély nélkül nyújtott hitel az értékhatártól füg­gően bűncselekménynek minősülhetett, az új szabályozás szerint az engedély nélküli hitelezés értékre tekintet nélkül szabálysértésnek minősül, így szól a módosított szabálysértési törvény 116. § (1). bekezdés b. pontja. Ha az elkövetés és az elbírálás között új törvény lép hatályba, és az új törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, akkor az új törvényt kell alkalmazni a hatálybalépés előtt elkövetett cselekményre…”

Így néz ki tehát az elmúlt húsz évünk, akárhogy is próbáljuk kozmetikázni a történteket.

Vámos György, magyarhirlap.hu