Ajánlom hát a hölgynek: miután egyszer már elhagyta szülőföldjét – igaz, rendszeresen hazalátogat némi filozófusi támogatásért, amelyről még nem tudjuk, hogy jogosan vagy jogtalanul vette-e fel csapatával együtt, csak annyit, hogy felvette –, most végérvényesen távozzon, örökre hagyjon el bennünket.

Úgyis van más állampolgársága, korábban élt Ausztráliában és Amerikában is, valahonnan csak szerzett papírokat, van hova mennie. 1956-ban már megértünk egy helleri kórt, akkor a hölgy még csak mellékszereplő volt. Így ennyi év után nyugodtan kimondhatjuk, hogy a forradalom többek között azért bukott el, mert az egykori sztálinisták egy újkori proletárdiktatúrát akartak megvalósítani, ehhez azonban az utca népe nem akart partner lenni. Emlékezzenek csak vissza Nagy Imre elszólására, amit igaznak tudhatunk be: „Kedves elvtársak!”
A hatalmas tömeg – fütyült.

Nos, Heller Ágnes cionistaként indult, majd sztálinista lett, de rájött, hogy az új elvek, a helleri fikció csak külföldön valósítható meg. És vele együtt sokan jöttek rá arra – néhány ’56 után kiosztott börtönévet követően, amit a kádári szocializmus mért rájuk –, hogy egy megoldás létezik, kiegyezni Aczél Györggyel, és megalkotni saját diktatúrájukat. Ennek a levét isszuk most is: szabadon beszélhetünk bármiről, legfeljebb elintéznek bennünket, mert az elvtársak még mindig a kezükben tartják a hatalmat, hiába az elmúlt tíz hónap erőfeszítései. Belföldi és külföldi támogatással ma is létezik a hisztériakeltő, hazát nem ismerő szabadcsapat, az ál-antikommunista bagázs, leánykori nevén SZDSZ. Ők egy pillanatra sem vették komolyan a rendszerváltást. Mindenhová beépültek, ők kapták a nagy pénzeket, és ha a helyzet úgy hozta, bevetették a zsidó adut, az antiszemitizmus paklijából kihúzott jokert. Nos, ezeknek szószólója Heller, a többieket kár felsorolni is, ne borzoljuk idegeinket. Viszont nem tudjuk, tulajdonképpen mit is akarnak Magyarország rendszeres gyalázásán kívül. És én azt sem tudom, mi lenne a helyes megoldás Hellerrel szemben, hiszen megváltoztatni már nem lehet, de a helleri kór nem fertőzhet tovább! Mert nem képesek tudomásul venni, hogy ők maguk szítják az antiszemitizmust, amelyet pont nekik kellett volna kibeszélniük a magyar társadalommal. Hogy békében és szeretetben élhessenek egymással a magyar emberek, s hogy egyáltalán ne legyen kérdés, kinek mi a vallása.

Lehet, hogy most néhány hétig nyugalom lesz, de aztán majd valamelyik tanítvány megint előáll az országgyalázással… Nemzeti kormányaink mind belebuktak e helleri kórba, de a kétharmad birtokában igenis van lehetőség a gyógyításra. Csoóri Sándort említeném, aki a saját bőrén tapasztalhatta meg, milyen érzés, amikor ráhúzzák valakire, hogy antiszemita. De Csoóri nincs egyedül, a kór megtámadta az egész magyarságot.

Népnek, nemzetnek meg lehet felelni, de a kétharmados szavazatszerzés csak fél győzelem. Hiába próbálunk egy nemzetet, amelyet galád módon meggyötörtek, felépíteni, ha a vadhajtások, Radnóti Sándorok, Bitó Lászlók, Márton Lászlók európai hadszíntéren osztották ki a legnagyobb pofont nekünk. A jól fizetett filozófusok kidolgozták hát igazi filozófiájukat, és Heller tolmácsolásában az Európai Parlament szintjére emelték. Ezt akár vehetjük utolsó figyelmeztetésnek is, mert nemcsak a kormány, hanem minden állampolgárunk számára veszélyes a helleri kinyilatkoztatás.

Még hogy nem volt 2006-ban semmi… Nem lőtték ki senkinek a szemét? Nem ért senkit sem fizikai atrocitás? Hát az áldozatokkal együtt egy egész nemzetet! Ezek a kijelentések igenis tudatosak voltak, a magyarságot zsigerből gyűlölő eszmevilág megnyilvánulásai. Ez az eszme nem engedi kezelni és helyre tenni a magyar félmúltat, a hazug jelent, amelyet a Heller-félék állítanak fel számunkra, hazában gondolkodó magyarok számára.

De nem nekik kell megfelelnünk. Hanem éhező, fázó és reménykedő honfitársainknak. Ez pedig sehogy másképp nem megy, csak úgy, ha szakítunk rossz beidegződéseinkkel, ha nem törődünk a gyalázattal, amit ránk szórnak, hogy majd úgyis megoldódik a probléma, majd elfelejtődik. Ennek kell véget vetni! Nem lehetünk örök legyőzöttek csak azért, hogy egy szűk réteg élősködjön a mi pénzünkből, rajtunk. Végveszély van, és a végveszélyben össze kell tartanunk, mert aljas módon a Molotov-koktélt most ránk dobták, magyarokra.

A helleri kór velejárója az igazságtétel elmaradása, a rozsdás vaskefe pedig addig fogja tartani magát, amíg lassan elfogynak ellenzői, az egykori ’56-osok. Csak velük együtt nehogy a kormánynak megszavazott hatalmas bizalom is megcsappanjon! Ezért igenis oda kell figyelnünk, és le kell küzdenünk e kórt, mert Magyarország nem lehet egy percig sem tovább gúny és árulás tárgya.