Ma 2024 február 24. Mátyás napja van. Holnap Géza napja lesz.
4abb719a98a7b85022bfa2cef35211b8.jpg

Hajrá Fletó!

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Gimnazista koromban a március 15. még munkanap volt, de a diákok tanítási szünetet kaptak. Ez kitűnő alkalmat teremtett arra, hogy a múzeumkerti hivatalos ünnepség után több százan (ezren?) végigvonuljunk az illegális tüntetés útvonalán, a Petőfi-szobortól a Batthyány térig.

1986-ban is itt ért véget a menet, s a rendőrök a közben megcsappant tömeget igazoltatni kezdték (illetve egész egyszerűen elkobozták a személyi igazolványokat), a Kölcsey-szobor talapzatára leülő fiatalokat rángatták és a földön vonszolták. Ennek hatására tettem valami spontán, trágár megjegyzést az egyenruhásokra. A következő pillanatban hátulról két rendőr lefogott, s elkezdtek vinni. Átfutott az agyamon a néhány nappal korábbi eset: az ávó (nem így hívták, de a funkciója ez volt) küldött egy fickót a suliba, aki elmagyarázta, mennyire nem helyes, ha 15-én butaságokat csinálunk, mert aki már nagykorú, bizony börtönbe is kerülhet. Én februárban betöltöttem a tizennyolcat, emiatt már-már a hűvösön éreztem magam, amikor egy civil ruhás, undok képű alak állt meg előttünk, s rám mordult: „Mit csinált?”

A rendőrök készségesen idézték szavaimat, a civil ruhás arcán a gőg, a fenyegetés, a hatalom arroganciája mérhetetlen ellenszenvet váltott ki belőlem. Ekkor az egyik rendőr mondta, hogy igazoljam magam, mielőtt azonban a zsebembe nyúlhattam volna, a civil ruhás megvetően legyintett: „Már biztos elvették tőle a személyit a túloldalon.” Ezt a tévedést egy bólintással megerősítettem, mire elengedtek. Tekintetemmel sokáig követtem a férfit, aki közben már a Duna felé indulva intézkedett; a megkönnyebbülés érzését is elnyomó gyűlöletet éreztem iránta, a rendszer aljas kiszolgálója iránt. Csak utólag, lehiggadva jöttem rá, hogy voltaképpen jót tett velem: először kiszabadított a rendőrök karmai közül, utána egy jól közbeszúrt megjegyzésével még az igazoltatástól is megmentett; mégsem lopta be magát a szívembe.

Valahogy hasonlóan vagyok Gyur­csánnyal is. Amikor 2004 nyarán megpuccsolta elődjét, hallgattam a beszédét a rádióban, és megállapítottam: Medgyessy hülye volt, ez az alak viszont elmebeteg. S csakugyan, idővel – kettős állampolgárság elleni uszítás, Őszöd, rendőrattak stb. – a leggyűlöletesebb, legundorítóbb figurája lett a honi közéletnek. Ha azonban tényszerűen megnézzük, többet tett az MSZP megsemmisítéséért, mint bárki a rendszerváltás óta.

Lenullázta, szalonképtelenné tette a pártot, aztán, mint aki jól végezte dolgát, eltűnt. Most pedig, amikor mintha kezdenének magukhoz térni (legalábbis nem következett be a teljes összeomlás, amiben április után bíztunk), újra előkerül. Évet értékel, platformot alapít, serényen blogol, bicskanyitogató kijelentéseket tesz, a visszatérésén munkálkodik. Jön, hogy heccelje a már-már lankadó jobboldalt, provokáljon, megossza a pártját.

Reméljük, ezúttal nem éri be félmunkával, és addig keveri a kár­tyáit, amíg magával nem rántja a mélybe az egész kompániát szegfűstől, holdudvarostul. S bár megkedvelni soha nem fogom – akár az undok civil ruhást –, de drukkolok neki, hogy pusztító munkáját végezze be a szo­cialistáknál.

Ungváry Zsolt, magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Gasztronómia (539) Egészség (50) Szépségápolás (15) Mozi világ (440) Titkok és talányok (12) Mondom a magamét (7420) Sport (729) Alámerült atlantiszom (142) Gazdaság (698) Nagyvilág (1309) Flag gondolja (36) Politika (1582) Életmód (1) Történelem (17) Vetítő (30) Emberi kapcsolatok (36) Mozaik (83) Tereb (146) Autómánia (61) Irodalmi kávéház (535) Jobbegyenes (2761) Nézőpont (1) Belföld (10) Tv fotel (65) Heti lámpás (305) Rejtőzködő magyarország (168) Kultúra (6)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>