Amiről az új nagykövet megérkezésével a rivaldafényből visszalépett diplomata beszélt, az persze nem elsősorban Magyarország, hanem Amerika problémája. Ma már jól látszik, hogy a 2010-es politikai fordulat elsősorban Washingtonnak jelent nehezen kezelhető, új helyzetet. Egyszerűen elveszítették érdemi befolyásukat azok a hazai politikai szereplők, amelyek az Egyesült Államok érdekkijáróiként évtizedeken át ügyeltek arra, hogy a stratégiai döntéseknél a tengerentúli hatalom szempontjai is megjelenjenek.

A Fidesz-KDNP újabb kétharmados győzelme és a geopolitikai változások nyomán Amerika térségünkre irányuló fokozódó érdeklődése generálta azokat a szokatlan lépéseket, amelyek révén André Goodfriend egy időre mintha átvette volna a magyar balliberális ellenzék szerepét, nyíltan bátorítva a kormányellenes civil mozgolódásokat. A nagyhatalmi erődemonstráció egyik fejezete bizonyosan lezárult: Amerika megmutatta, hogy a tavalyi választásokat zsinórban megnyerő kormányerő megszorongatása nem esik nehezére, ám nincs jele annak, hogy céljai eléréséhez közelebb jutott volna Magyarországon. Az Orbán-kormány a kiszólásai ellenére belesimul ugyan az Oroszország elleni szankciós politika uniós konszenzusába, az energiaellátás ügyében és a szabad kereskedelmi tárgyalásokkal összefüggő több kényes kérdésben, így a génmódosított termékek tilalmában nem látszik elmozdulni a washingtoni érdekek irányában. Nincs ezen mit csodálkozni. Értelmesebb például az orosz gázszállítás újabb útvonalait keresnünk, mint az olcsón és könnyen elérhető amerikai palagázban reménykednünk, mint az '56-os szabadságharcosok a közelgő nyugati fegyveres beavatkozásban.

Amerika az Európai Unióhoz képest mintha fáziskésésben is lenne: Brüsszel és a befolyásos tagországok vezetői jórészt tudomásul vették a 2010-es magyar fordulat közjogi, gazdaságpolitikai következményeit, Angela Merkel mai látogatása ezt is kifejezheti. Mindez nyilván annak is köszönhető, hogy az unióban megvannak azok a mechanizmusok, amelyek rendezni tudják az egyes államok és a központ konfliktusait. Az Egyesült Államok esetében ilyen fórumok nincsenek, a jogállamiság tengerentúli és európai felfogásának különbözősége teszi lehetetlenné például a kitiltási ügyhöz hasonló viták feloldását. A kényszerítő erővel bíró EU-s intézményi eljárások helyét pedig nem tudja elfoglalni az Amerikából pénzelt és vezérelt nemzetközi szervezetek mégoly kitartó és kellemetlen nyomásgyakorlása.

André Goodfriend ellenzékre vonatkozó állításával nehéz vitatkozni: az újabb kétharmados kormánygyőzelem a közjogi súlytalansággal a teljes politikai felelőtlenség állapotában tartja a balliberális tábort. Valóban, kiegyensúlyozottabb és számára biztatóbb kilátásokat felvillantó helyzetben talán az ellenzék sem a radikalizálódást, a Nyugatnak való folytonos panaszkodást, a rendszertagadás csapdáját választaná. Az ellenzék és Amerika itteni problémáinak megoldását azonban nem kellene a mai kormányon és a támogatóin számon kérni. A kétszeri kétharmadot nem a lottón nyerték.