(Feleslegesnek tartottuk felhívni az adóhivatalt, mert amikor februárban az Sz. Iván elleni vagyonosodási vizsgálatról érdeklődtünk, adótitokra hivatkozva nem kaptunk választ.) Szóval, hogy miért jöttek Sz. Ivánék - R. János nem volt köztük - Veszprémbe? Mert a nyári szezon jó, ha három hónapig tart, ám az év többi részében is meg kell élni valamiből. Enyingen megerősítették a Veszprémben hallottakat: jól ismert veszprémi csoportot - vezetőjüket a lakásmaffiával hozzák összefüggésbe - akartak kiszorítani a szórakozóhelyekről. (Február 8-án az enyingieket, állítólag, egy veszprémi vállalkozó kísérte be a városba, akiről azóta is alig hallunk valamit az ügy kapcsán. Vajon ő ott lesz-e a vádlottak padján mint felbujtó?) Azon az éjszakán minden a jól ismert forgatókönyv szerint kezdődött: belekötöttek a vendégekbe, hangoskodtak, mások barátnőjével kikezdtek, hogy aztán elcsattanhasson az első pofon. Az ilyen akcióknak mindenkori célja a vendégek elriasztása, a tulaj lehúzása, a szórakozóhely védelmének átvétele. Csakhogy a Patriótában belefutottak egy-két jól irányzott pofonba, majd villant a kés. (Siófokon sem véletlenül vonultak fel tavaly július végén vagy kétszázan a sétányon: megmutatták, milyen erősek.) Veszprémben területet nem szereztek, ellenben ellenséget annál többet: izzott az ország a gyűlölettől. Megrettent az enyingi társaság, amikor híre ment: jönnek a szerb milicisták, hogy bosszút álljanak Marian Cozma haláláért s két társának életveszélyes megsebesítéséért. Mindenki úgy tudta, hogy Sesum apjának őrző-védő cége van Szerbiában, ami nem bizonyult igaznak. Ma már viszont azt beszélik, hogy Cozma apja foglalkoztat vagyonvédelmi csapatot Bukarestben: áruházakat, volt katonai objektumokat őriznek. Mindenesetre a rendőrök is felkészültek a romák védelmére, mert a városban még soha nem láttak annyi egyenruhást, mint azokban a napokban. Aztán eljött a február 14-e, az a bizonyos botrányos nap, amikor este beállított egy szerb rendszámú kisbusz is a benzinkúthoz. A nyújtózkodni és kávét inni kiszálló utasokat kővel és üdítősüveggel megdobálták - kénytelenek voltak elmenekülni. (Mindezt részben felvette a Hír Tv, stábjuk már napok óta bérelt egy házat a városban, hogy semmiről ne maradjanak le. A balhé ugyanis ott lógott a levegőben.) Ne feledjük, Sz. Iván két nappal előtte adta fel magát a veszprémi főkapitányságon ügyvéde jelenlétében.

Az enyingiek meg vannak győződve arról, hogy ezt R. János utasítására tette, mert már kellemetlen volt nekik a rendőrség jelenléte. A benzinkutas csetepaté után a névnapozó társaság átvonult R. János közeli otthonába. A rendőröknek kis időbe telt, míg tisztázták, ki támadott meg kit, ugyanis a cigányok úgy állították be az egészet, hogy ők voltak az áldozatok. Ezt követően a rend-őrök körbezárták a házat, majd a készenlétisek és a városi őrs parancsnokának sikerült meggyőznie a mulatozókat, jobb, ha minden balhézás nélkül kisétálnak az ajtón. Hét embert előállítottak, majd hatvan napra lecsukták őket csoportosan elkövetett garázdaság miatt. Csakhogy R. Jánosnak még időben sikerült lelépnie háza hátsó kijáratán. (Az elmúlt napokban elfogták a rendőrök, kihallgatták, majd szabadlábra helyezték.) Amikor kiengedték a csapatot, az R. család tagjai hajnalig tartó, élőzenés mulatozást csaptak. Végül is nem miattuk alakult meg három hónapja - a polgárőrség mellett - az a 25- 30 önkéntesből álló csoport, akik éjszakánként kettesével járják saját kocsijukkal a várost. Elegük lett a falopásokból, a betörésekből, a határban és a kiskertekben a termények dézsmálásából, a halastavak fosztogatásából. Elme- sélték, egy roma származású fiatalember úgy halt meg tavaly télen, hogy csónakjából beleesett a halastóba, majd belegabalyodott saját rapsic-hálójába. Hozzátartozói keresztet állítottak neki a parton. Azokkal nem tudnak, de nem is akarnak mit kezdeni az önkéntesek, akik lezüllött, idős emberek házára vetnek szemet. Hetekig tejben-vajban fürdetik a tulajt, majd egy idő után az orruk alá tolnak egy adásvételi szerződést. Amikor már birtokon belülre kerültek, odaköltöztetik népes rokonságukat. A házigazda attól kezdve nekik dolgozik, takarít, lovat ápol, műve-li a földet. Csicskásuk lesz, ahogy errefelé nevezik őket. Egy idő után a hasonló sorsú, Alföldön élő házi rabszolgákkal kicserélik őket. Megkerestem végül Angyal Gábort, a város őrsparancsnokát, akit a veszprémi olvasóink jól ismerhetnek, ugyanis hat éven át ő irányí-totta Balatonkenesén az őrsöt. Neki és kollégáinak komoly része volt abban, hogy a veszprémi nyomozók órákon belül azonosították a Cozma-gyilkosság gyanúsítottjait. - Kollégáim többször igazoltatták R. Jánost és csapatát, de semmit nem találtak a kocsijukban. Így volt ez a benzinkutas incidensnél is, holott az emberek fegyverekről, kardokról beszéltek. Az autók papírjai mindig rendben vannak, legfeljebb azért büntetjük őket, mert nem kapcsolták be a biztonsági övet. Kis- és középszerű betörőket, autótolvajokat fogunk el, sőt majdnem minden rablás tettese kézre került eddig, köszönhetően a városi és a megyei kollégák segítségének is. Tény, hogy a veszprémi tragédia óta kaptunk erősítést, mert sajnos kevesen vagyunk a városra és még öt településre. Ha bármilyen súlyos bűncselekményről vagy előkészületéről tudomást szerzünk, azonnal továbbítjuk az információkat. Amúgy Enyingen hónapok óta nyugalom van.
 

naplo-online.hu