Talán a kormányfőnek az alkotmányozási láz vagy az újabb nemzetközi válsággal járó gazdasági hadiállapot miatt nem volt ideje átböngészni a 144 oldalas dokumentumot. Így utólag jó tudni, hogy az ügy ad acta tételéről szóló propaganda csak a radikáljobb uborkaszezonra időzített hisztije volt. Jó tudni azt is, hogy ez alatt a fél év alatt a dosszié szövege nem puhult fel, hiszen lapunk információi szerint a március 15-i dátummal ellátott dokumentum valóban azonos az eredetivel.

2006 ősze igazságért kiált. Nem merülhetnek a feledés homályába azok a hónapok, amikor a magyar jogállam egy gátlástalan bolond jóvoltából megszűnt létezni. Így az azóta alkotmánybíróvá vált Balsai Istvánnak és az őt segítő szakembergárdának a gondos tényfeltárása sem lehet politikai aktualitás, kommunikációs számítás tárgya.

Persze aki figyelt, és akinek a szíve a helyén van, eddig is tudta, hogy nagyjából mi történt 2006. szeptember 17., az őszödi beszéd kiszivárogtatása és október 23. között. A jogsértettek ügyét már akkor felkaroló politikusoknak, köztük a fideszes Balog Zoltánnak és a karakán civil jogászoknak, főként Völgyesi Miklósnak és Gaudi-Nagy Tamásnak köszönhetően már néhány hónappal a megfélemlítő akció után összeállt a kép. A bűnös rezsim tavalyi elbukása után az érintett állami tisztviselők is elérkezettnek látták az időt, hogy a Gulyás Gergely vezette parlamenti vizsgálóbizottság előtt elmondják az igazságot.

Eddig azonban adós volt a kormány egy olyan tényszerű, letagadhatatlan és kellően részletes jelentéssel, amely meggyőzheti a kétkedőket és elhallgattathatja a huhogókat. Balsai és csapata (köztük Völgyesi Miklós) jelentése ilyen. Tessék vele bátran vitatkozni, és még inkább ténysze­rűen cáfolni! Gyurcsány Ferenc is jobban tenné (amíg a bv-parancsnok engedélye nélkül is megteheti), ha a jelentésre reagáló naplóbejegyzésében nem fideszes puccskísérletről meg a Fidesz által a rendőrök ellen heccelt tüntetőkről írogatna, hanem tételesen cáfolná a leírtakat. Már csak azért is, mert a Fidesznek ezzel kapcsolatban egyetlen bűne van: történetesen az, hogy 2006 szeptemberében bátortalan volt bármiféle puccskísérletet végrehajtani, pedig akkor Magyarország, de még a magyar baloldal érdeke is azt kívánta, hogy hathatós nyomással, de vérontás nélkül kicsikarják az azonnali miniszterelnök-váltást vagy az előre hozott választásokat.

Talán a Kossuth téren idétlenül csörgő órák rossz emléke okozza, hogy a kormánykommunikáció szinte egyáltalán nem foglalkozik a tévéostrom éjszakája és az október 23. közötti, a diktatúra legrosszabb éveit idéző hatalmi, rendőri erőfitogtatással. Szerencsére megteszi ezt a Balsai-jelentés, plasztikusan és a jövő történészei számára is forrásértékűen ábrázolva, hogy nemcsak az emlékezetes Fidesz-ünnepet, de az azt megelőző békés civil demonstrációkat is az állatias terror eszközeivel igyekezett szétkergettetni a Gyurcsány–Gergényi-duó.

Tételesen, olykor név szerint tesznek említést azokról az ártatlan, nem rendbontó fiatalokról, akik súlyos sérüléseket szenvedtek a székházostromot követő „háromnapos megtorlásként” jellemzett időszak alatt. Feljegyezték például a szeptember 21-én a rádiószékház udvarán rendezett, teljességgel törvénytelen, tömeges verés és jogtalan fogva tartás felelőseinek nevét is, például Bácsik Sándor főhadnagyét, Mochnács Zsolt hadnagyét és Pusztai Csaba őrnagyét, hogy némi konkrétumot is idézzünk.

Ezt követi a tényfeltáró dokumentumban az október 23-i rendőrterror részletes, percre pontos bemutatása, az események jogi értékelése és a jogállamiságot megcsúfoló „téves” ügyészi, bírói eljárások tételes számbavétele, majd a felelősök megnevezése. Balsaiék például kétséget kizáróan igazolják a tömegoszlatást a helyszínről irányító Gergényi Péter volt fővárosi rendőrfőkapitány, Lapid Lajos dandártábornok, Bene László országos főkapitány és Majoros Zoltán ezredes, továbbá a velük telefonos kapcsolatot tartó Gyurcsány Ferenc személyes felelősségét az ártatlan emberek tömegének összeveréséért, meglövéséért, megfélemlítéséért.

Mindezek után kérdés csupán egyetlen marad: mire várunk még?