Ma 2021 szeptember 17. Zsófia napja van. Holnap Diána napja lesz.
61d07847fb08812f7f322ab3a309fabf.jpg

Engedni vagy harcolni?

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Aki lónak állt, az húzzon! – mondta Orbán Viktor kormányfő saját feleségét idézve a laptársunknak adott ünnepi interjúban. Ezzel azt az álláspontját támasztotta alá, hogy nem érdemes túlságosan komolyan venni a külföldi bírálatokat, nem érdemes sajnáltatni magunkat, menni kell tovább az eltervezett úton.

Volt azonban a miniszterelnökünknek egy másik, lóval kapcsolatos nevezetes mondása is, még az előző kurzus idején. „Ha észreveszed, hogy megdöglött alattad a ló, szállj le róla” – szólt anno az ellenzéknek címzett dakota intelem.

Mindezt csak azért írom le, mert nagy kérdés: ha tornádó tombol a tengeren, szükséges-e tartani a gyorsnaszád eltervezett útirányát – hogy a hasonlatoknál maradjunk. Magyarul, amikor elpártolt mellőlünk a szerencse, amikor egyre sokasodnak a hazai és külföldi ellenfeleink, akkor hasznos-e a keményfejűség, vagy a nemzet érdekét jobban szolgálná a bölcs taktikázás, az ügyes alkukötés? Előrebocsátom: nem tudom a választ. Van ugyanis egy olyan bibliai idézet is, hogy „a langyosokat kiköpi az Úr”. Lehet, ha Orbán Viktor most enged a nyomásnak, az jeladás lenne a hiénáknak, hogy itt az idő, rá lehet ugrani a koncra.

Akinek szenteste napilapolvasásra is maradt ideje, ismét megbizonyosodhatott arról, hogy két Magyarország létezik. Lapunk és a Magyar Nemzet (mint minden évben) igyekezett ünnepi hangulatot teremteni, míg a Népszava és a Népszabadság címoldalán a Gyurcsány–Mesterházy–Schiffer–show-val köszöntötte a Megváltó eljövetelét.

A visszavonhatatlanul a bukott kormányfőhöz és a szocialistákhoz forrt LMP szándékos műbalhéja egyfelől a keresztény ünnep semmibevétele és középsúlyú hír a belpolitikában, másfelől világraszóló botrány. Még a Cnn.com is címlapon közölte, igaz, ott az LMP-s Vágó Gábort mutatták be volt miniszterelnökként. És mindjárt adódik a fenti kérdés gyakorlatiasítása: kellett-e ez a karácsonyi nemzetközi pofon a kormánynak? Azaz aki törvényt szeg, jelesül elállja a Parlament bejáratát, azt okvetlenül állítsák-e elő a rendőrök, vagy jobb lett volna egy kormányfői SMS Pintér Sándornak, hogy „ne add alájuk a lovat, nemsokára úgyis hazamennek”. Utóbbi esetben nem az állítólagos magyar demokráciadeficit lett volna ismét a tunkolnivaló a világsajtóban. (Üzenem a 2006-os párhuzamokat kereső népszavásoknak és egyéb űrlényeknek, hogy azért most senkit nem vertek véresre, az eljárás roppant kíméletes és szakszerű volt.)

És hogy emeljük a tétet: kellett-e házhoz menni a kokiért a jegybanktörvény első verziójával is? Amikor előre tudni lehetett, hogy hatalmas botrány lesz belőle, és a téma nem is igazán időszerű, hiszen Simor András jegybankelnök így is, úgy is kitöltheti a mandátumát, a felemlegetett jogtechnikai anomáliákat pedig bármikor, bárhogyan megoldhatja a kétharmados többség. A kormány érvei a törvény mellett nagyon is helyénvalóak, és tarthatatlan, hogy Simor András kedvére, azaz a választók bármiféle felügyelete nélkül bűvészkedhet Magyarország pénzével, miközben a számlát a végén az adófizetők állják. De miért most, kutyaszorítóban, két leminősítés után? Ez esetben is fontosabb az igazság, mint a taktika?

Normális esetben persze az ideális államférfi, a jó kormány tartja magát az elveihez és a saját igazságához. De ami most van, az messze áll a normálistól. Ténykérdés, hogy a gazdasági mutatóikat és a kilátásaikat tekintve sikeresebb térségbeli államok azzal kerültek jobb pozícióba, hogy behúzták fülüket-farkukat. Taktikáznak tehát, igyekeznek láthatatlanok maradni, elkerülni, hogy Görögország után ők kerüljenek a spekulánsok célkeresztjébe. Soha nem hordták még ennyien Angela Merkel jellegtelen barna kosztümét.

Orbán Viktor az említett Magyar Nemzet-interjúban arról is beszél, hogy óriási feladatot hajt végre a kormány: a posztkommunizmus lezárását, a régi kapcsolatrendszereken alapuló monopóliumok, érdekcsoportok és kartellek felszámolását. Feltéve, hogy ez a harc nem jár új monopóliumok kialakulásával, csak drukkolni tudunk.

De reméljük, a miniszterelnök úr azzal is számol, hogy nincs még egy ország Európában, ahol ilyen sok lenne az ellendrukker. Ők is itt élnek, ők is magyar választott és választópolgárok. Az ő mozgásukat, érdekei­ket, vágyaikat és a pacifikálásuk lehetőségét is számításba kell venni a stratégia és a taktika kialakításánál.

Huth Gergely - magyarhirlap.hu
 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Jobbegyenes (2112) Titkok és talányok (12) Rejtőzködő magyarország (168) Egészség (50) Történelem (14) Mondom a magamét (5572) Tereb (138) Heti lámpás (255) Gasztronómia (539) Mozaik (83) Vetítő (30) Alámerült atlantiszom (142) Szépségápolás (15) Kultúra (6) Mozi világ (440) Politika (1578) Emberi kapcsolatok (36) Flag gondolja (33) Tv fotel (65) Belföld (6) Nagyvilág (1458) Gazdaság (662) Életmód (1) Autómánia (61) Irodalmi kávéház (505) Sport (729)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>