Kis gond, hogy a hír nem túl friss: ez év május 22-én került fel a netre (Hvg.hu), ma meg már közelebb van 2012 vége, mint volt május az év elejéhez képest, ám azóta lehet tudni, hogy 2013 nem lesz Horthy Miklós éve. Egy év aligha lenne elegendő nekünk, mai magyaroknak ahhoz, hogy eldöntsük: jó magyar ember volt-e a kormányzó úr őfőméltósága vagy sima háborús bűnös, aki Sztálin kegyelmi gesztusának köszönhette, hogy nem minősült annak. (A Demokratikus Koalíció nem szereti ezért a gesztusáért Sztálint, viszont szeretné elhitetni a magyar lakossággal, hogy aki Horthyt nem tartja háborús bűnösnek, az legalábbis potenciális antiszemita, mert „meggyalázza a holokauszt áldozatait és a túlélők érzéseit”. (Népszava, szept. 24., 12. oldal.)

A kulturális és sajtóbizottság tegnap eldöntötte, hogy 2013 az bizony 2013 éve lesz, meg mindazoké, akik úgy tudják, hogy 2014-ben választások jönnek. Tudja ezt Dési János is, aki szerint „Orbánnak mennie kell”. (Népszava, szept. 24., 11. oldal.) Dési János azt is tudja, hogy a Horthy-év programján – ha mégis lett volna Horthy-év – lesz „Orgoványban emberbeásó verseny, médiatámogató a Magyar Hírlap”. (Népszava, szept. 24., 7. oldal.) Nagy arca van Dési Jánosnak, most már feledhetetlen is, hiszen jövőbemászó orcáját két alkalommal is megtekintheti minden Népszava-olvasó, így jártam magam is. Megérdemeltem. Szerkesztőségünk úgy döntött, hogy juszt se tart Dési János-emléknapokat, pedig kellő kitartással megtudhattuk volna tőle magától, hogy ki antiszemita ebben az országban, és ki készül csak azzá lenni.

Itt hívnám föl Dési János figyelmét arra, hogy az Élet és irodalomban sokkal keményebb, durvább vita folyik Romsics Ignác történész ürügyén Horthy Miklósról, mint ami az ő tolla alól előszivárog. Bojtár Endre és Szále László a két legutóbbi hozzászólója a Gerő András által kezdeményezett Romsics-vita írásai című dossziéban gyűjtött anyagnak. Kolumnás írások vitáznak arról, hogy mit és kit lehet antiszemitának tekinteni. Már most, a vita kellős közepén sejteni lehet, hogy vaskos kötetté duzzad majd ez a dosszié, épülésünkre és szégyenünkre. Megjósolható a megjelenés éve is, a túl könnyű megfejtéssel nem terhelem olvasóinkat, az üzleti haszon kalkulálható, a külföldi megjelenés is garantált. Szále László összegzésével értek egyet, aki bölcsen megállapítja: „A kevés antiszemita is túl sok. De éppen ezért: fölösleges ott is keresni őket, ahol nincsenek.” Tényleg üdvös lenne eljutni a vizsgálódásban odáig, hogy megállapíthassuk, közös nevezőre juthassunk abban, hogy ki nem antiszemita azok közül, „akik esetleg annak látszanak”.

Szále László az iránt érdeklődik, hogy ő maga antiszemita-e, mivel nem túlzottan kíváncsi arra, ki miféle bélyeggel illeti személyét, gondolkodását. A Dési János-félék mestersége és mesterkedése unalmas, mindenkit megbélyegzendő marhának tekintenek, aki nem osztja nem túl árnyalt véleményüket.

Na, ezért nem tart szerkesztőségünk Dési János-napokat.

magyarhirlap.hu - Apáti Miklós