André barátunk, messze túlmenve hatáskörén, a magyar belpolitika egyik főszereplőjévé vált.

Távozik és most magunkra maradunk. Még belegondolni is rossz, mi lesz itt nélküle.

Azért fontos a szakmai profizmus, hogy ezt a nagy hírt nem is az érintett, hanem a nagykövetség szóvivője, Elizabeth Webster jelentette be.

Azt mondta, hogy André Goodfriend, a képviseletvezető helyettese családi okok miatt távozik posztjáról. És rögtön meg is dicsérte, hogy kiváló munkát végzett abban, hogy megismertesse és megmagyarázza az Egyesült Államok politikáját a közéletben és a magánszférában egyaránt.

Mit mondjak, nem sok magyarázatot kaptunk tőle az elmúlt hónapokban az Amerikai Egyesült Államok politikájáról, látom azt évtizedek óta magyarázat nélkül is. De Elizabeth azt is hozzátette, hogy André Goodfriend majdnem másfél évig irányította a budapesti amerikai nagykövetséget ügyvivőként, "egy olyan időszakban, amikor Magyarországon és kétoldalú kapcsolatainkban fontos fejlemények történtek"

Hát igen, nagyon is fontosak és érdekesek ezek a fejlemények, különösen a kétoldalú kapcsolatok. De hogy ne merjen senki belegázolni André lelkébe, azt is kérte a sajtótól, hogy tartsa tiszteletben a diplomata családjának magánéletét.

Világos beszéd, sőt parancs. A balliberális magyar sajtó ezt etalonnak fogja venni, így mi sem érdeklődhetünk, meg-e halt a nagymama, el-e ment drogozni az unoka, vagy netán esküvő van a családi láthatáron. Mondom, elismerjük Elisabeth kérését és nem kutakodunk André magánéletének és családjának bugyraiban. Dehogy.

De azért van itt néhány kérdőjel. Például az, hogy ha kimenne egy tv-stáb az utcára és megkérdezné a járókelőket, ki az angol nagykövet (Jonathan Knott), ki a német nagykövet (Lieselore Cyrus), száz emberből száz nem tudna válaszolni. André Goodfriend nevét, aki egyébként soha nem volt nagykövet, pedig mindenki ismeri.

És itt a bökkenő. André barátunk, messze túlmenve hatáskörén, a magyar belpolitika egyik főszereplőjévé vált. Azt nem tudjuk megfejteni (bár sejtjük), hogy ez az aktivitás önszántából, személyes ambícióinak és kulturális vágyainak következménye volt-e. Azt viszont tény, hogy a már régen demokrata vezetésű Amerika rendkívüli érdeklődést mutatott hazánk jövője és politikai vezetése iránt. Gondoljunk Hillary asszonyra, aki pénzt, paripát, fegyvert, no ezt azért nem, de elsősorban pénzt áldozott a magyar megújulásra és annak vezéralakjára, Bajnai Gordonra. Hogy milyen eredménnyel, azt tudjuk.

Aztán volt itt néhány béna, az ellenzéki pártok által szervezett tüntetés, az eredményt ismerjük. Valami más kell. És maradtak a civilek. Jöttek is. Hatalmas tüntetés volt az internetadó ellen (amit a baloldali francia kormány most fog bevezetni), ami néhány hétig sokkolta a politikai elemzők körét, itt az új alternatíva, a civil társadalom végre felébredt és megmozdult. Aztán ez is hamvába hullt.

Nem igaz, hogy ezt nem tudja és látja André. De azt viszont nem, és ezt a szemébe kell mondanunk, hogy hatalmas károkat okozott a magyar társadalom most éppen átalakulásban és megújulásban lévő sejtjeinek. Ez a zavaros kitiltási ügy, aminek se vége, se hossza, felkavarta a közéletet. Lebegtetés, mutogatás, sejtetés, fel-fel bukkanó nevek, ködösítés, miközben semmi konkrétum – ez André munkássága. (Vö. ki tartja tiszteletben Vida Ildikó magánéletét?)

És nem is hatástalan, mert már november-decemberben érzékelhető volt a kormánypártok népszerűségének rohamos csökkenése. Kocsmákban, buszokon, közterületeken érezni lehetett a hatást és a változást, ezek is olyanok. Nem érdekes az MSZP meg az SZDSZ, secko jedno, az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz, de most elértük André jóvoltából, hogy a korrupció nem román, nem ukrán, nem nyugat-európai specifikum, hanem elsősorban magyar. És ezt elhiszi a nép.

André, most elmész. Nagyon sokat, borzasztóan sokat ártottál, persze lehet, hogy ez volt a célod, vagy a küldők célja és ez most siker a számodra. Az is, hogy Szabó Tímea, a hatalmas politikai erő, a Párbeszéd Magyarországért képviselője már-már szerelmes extázisában kívánt neked újévi jókívánságokat.

A ballib sajtó majd értékel és elsirat, nekem már vége az újvilági illúzióknak és reményeknek. Rég volt már az Eper és vér, a Hair, meg a Zabriskie Point, nagyon rég.

Amerika egyébként is jól bejött nekünk. Anno az elmaradt adriai partraszállással, 56-ban az ígérgetésekkel. Most meg veled. Szervusz.