A második típus ott hág át erkölcsöt, szabályokat, ahol csak tud, de igyekszik a törvény betűivel megfogalmazott határon belül maradni. A harmadik nem tud sem erkölcsről, sem törvényről, arról meg végképp fogalma sincs, mi fán terem „a másik ember”, mert számára csak két egység létezik: én és a többiek.

Gondolatban mindenki besorolhatja valamelyik kategóriába az ózdi polgármestert, akinek az jutott eszébe, hogy a ]]>közmunkásokat ezentúl kamerákkal figyelteti]]>. Nyilván nem bajlódott azzal, hogy mielőtt a város pénzén beszerzi és fölszerelteti a kamerákat – beleértve azt a két csodaszemüveget, amelyekbe bele van építve egy miniatűr felvevő –, megismerje az erre vonatkozó állampolgári jogokat, vagyis a törvényt. Janiczak Dávid bizonyára Orwellt sem olvasott, akinek 1984 című regényében a totalitárius állam belügyi központja minden állampolgárt kamerákkal figyeltet, ezzel kiiktatva a magánéletet.

A cél itt kétségkívül kisebb volt: a jobbikos polgármester mindössze azt akarta kifürkészni, nem lazsálnak-e a közmunkások, nem károsítják-e meg a várost hosszúra nyúló pihenőjükkel, ötvenezer forintos havi munkabérükért (egy sztárügyvéd óradíja) ledolgozzák-e a nyolc órát. Az egyszerű gondolkodású polgármester talán arra jutott, hogy mivel a nagykutyák szobájába sajnos nem szereltethet föl kamerát (pedig de jó lenne tudni, egy-kétmilliós keresetükért mivel töltik a munkaidejüket), hát megfigyelteti a kiszolgáltatottakat. Nem törődött vele, hogy ez az intézkedés sértő annak az amúgy is megalázott helyzetben lévő embernek, aki elvesztette a munkáját. Talán fel sem fogta, hogy a közmunkaprogramot így ő maga fordította visszájára. A munka világába ugyanis csak az vezethető vissza, akinek a méltóságát a nagy segítségadás közepette nem vették el. Az önérzetében megtiport ember falat von maga köré, remény helyett a dac és a harag élteti.

Az ombudsman, Péterfalvi Attila állásfoglalása egyértelmű volt: ez az intézkedés sérti a közmunkások emberi méltóságát, „teljességgel jogellenes”. Azt is megtudtuk, hogy ha egy közterületen térfigyelő kamerák vannak, amelyek segítik a rendőrség munkáját, s rögzítik a közmunkát végzők tevékenységét, azok a felvételek ellenük akkor sem használhatók fel, mert ezeket a kamerákat a bűnözés visszaszorítására alkalmazzák. Mivel hazánkban az a nagy közös tapasztalat, hogy minél magasabb pozícióban van valaki, annál többet enged meg magának, üdítő májusi fuvallatként hatott az ombudsman kitétele, miszerint a közmunkások magánszférájának védelme szélesebb körű, mint a közfeladatot ellátó polgármestereké. Vagyis az átlagpolgár védelme magasabb fokozatú, mint a politikusé. Amiből persze nem következik, hogy ha egy közmunkás bekamerázza a polgármester irodáját, alacsonyabb büntetésre számíthat, mint amilyen mértékű lehet a polgármester felelősségre vonása. (Ha egyáltalán történik ilyesmi.)
Jó lenne tudni, hogy egyes polgármesterek gyakorlatában pszichésen mi ez a közmunkáskomplexus. Nehéz elfelejteni azt a vi-deót, amelyen egy érpataki közmunkásnak, aki kapatos állapotban kifakadt, a polgármester előtt olyan jobbágyi bocsánatkérést kellett produkálnia, amilyet talán még a cári Oroszországban is túlzásnak tartottak volna. És ott sem volt senki, aki azt mondta volna az idős közmunkásnak: ember, ne alázkodj meg!

Körmendy Zsuzsanna - mno.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!