„Politikusi utófoglalkoztatás” – ez a közgazdasági-közéleti kategória is felszínre bukott a rendszerváltoztatás első negyedszázadának végén. Egy nagy pénzközpont 2011 óta javadalmazást lök a liberálisok híres parasztkirályának.

 

Erre is futja a becsületes törlesztők kamatfizetéseiből.

 

Az európai uniós polgárok csak találgathatják: vajon mivel érdemelte ki adott politikus a felügyelőbizottsági posztot a neves pénzintézetben. Mi az, amit meghálál neki a nagy hatalmú híres pénzember?

 

Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni.

 

Az biztos, hogy közgazdasági szakértelme nincs. Az a populista halandzsa, amelyet a párt gazdaságpolitikájaként a kampányokban a társadalomra böffentett, csak kettesre lett volna elegendő a marxista-leninista gyorstalpalón.

 

 

Tízmilliárd dollár.

 

Koalíciós társával együttműködve 2006-ban ennyivel növelte a közép-európai állam adósságát: tehát egyetlen év leforgása alatt. Bizony, ez nem más, mint a dilettantizmus bizonyított jele – már akkor, ha a lehető legudvariasabban akarjuk értelmezni a gazdasági adatot.

 

Tízmilliárd dollár adósságnövelés egy esztendő alatt.

 

Majd megpuccsoltak egy miniszterelnököt, együttműködve a Hazugságkirállyal, azért, mert a politikus kimondott egy történelmi mondatot: „…tele van korrupciós ügyekkel.” Igen, ez a puccs számos érdeknek megfelelő volt - mármint nem a tömegek érdekeinek.

 

Hanem a fizetőképes érdekeknek.

 

Később együtt lövettek – „csak” gumitölténnyel – a tömegbe 2006 októberében. Aztán lelkesen kitüntették a vezénylő tisztet. Viperával verették véresre a jogaikat gyakorolni akaró európai uniós polgárokat. Majd elítéltették gyorseljárásban a rosszkor utcára tévedt fiatalokat.

 

Sok mindenben kollaborált a parasztkirály.

 

Most felügyelőbizottsági tag. Ott van az üléseken – mondta hencegve. Föltehetőleg tolmács társaságában. Sugallva, hogy felügyelőként felelősséget visel. Nehogy rossz fát tegyen a tűzre az adott pénzintézet.

Ő felügyel.

 

Úgy, ahogy a brókerbotrány bankjának felügyelői? Sok milliárd forint szívódott fel körülhatárolható berkekben úgy, hogy nemcsak a Felügyelő Bizottság nem felelős az ügyben, hanem maga a hatalmas javadalmazást élvező bankelnök sem.

 

Ugyanez történt a Dunaferr skandalumban is.

 

Neves – „jobboldali” –, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező felügyelő bizottsági tag bizonygatta a parlamenti vizsgálóbizottság előtt, hogy ők semmiért sem felelősek. De miért vették föl a hatalmas javadalmazást? A képviselők ezt nem kérdezték meg tőle.

 

Ugyanebben a felelősségben fürdött a parasztkirály is.

 

Ám ebben az esetben jó, hogy a pénzintézet önti a pénzt a parasztkirályba. Össznemzeti érdek ugyanis, hogy a parasztkirály jó egészségben éljen még sokáig. Csak így idézhető ugyanis testület elé akkor, ha ennek is eljön az ideje.

 

Eljön, már középtávon.

 

A parasztkirálynak ugyanis nemcsak a Hazugságkirállyal egy év alatt összehozott tízmilliárd dollár államadósság-növelésért kell felelnie. Hanem azért a „privatizációs” cselekménysorozatért is, amelyet egy vattakabátos hőssel együtt vezényelt 1994 és 1998 között.

 

Mint utóbbinak úgynevezett „koalíciós helyettese.”

 

E „privatizációknak” nevezet aktusok ügyében tudniillik egyre több tény bukkan napvilágra. Nemcsak a következményekről, amelyeket elszenved a közép-európai lakosság, hanem magának az aktussornak a konkrét lefolyásáról is.

 

Külföldi hírforrások is buzognak.

 

Így igenis, továbbra is önteni kell a gyanútlan kamatfizetők pénzét a parasztkirályba, éljen, viruljon, böffentsen populista sületlenségeket, találkozzon rajongóival, mosogassa a Hazugságkirályt, bizonygassa egykori hősiességét.

 

Az idő neki dolgozik – miként egykor az őshüllőknek.