Megtették ezt korábban a válságadóra kötelezett multik is. Úgy tűnik, hosszú távra rendezkedtek be valamennyien, s mintha összehangolták volna botránystratégiájukat: ha az egyik már lefutóban van, legyen mindjárt készen a következő. Mert casus belli mindig akad, a háború pedig nekik maga az élet, hiszen lehet, hogy most veszítenek egy csatát, de remélik, hogy a végén ők nyerik a háborút. Már az Orbán-kormány megalakulásakor, de a kétharmados eredmény kihirdetésekor is lehetett tudni, hogy ezek a körök ebbe nem képesek belenyugodni, mert pénz és hatalom csakis nekik dukál.

A filozófusok ügye persze nem lehetne komoly ügy, ha tárgyszerűen néznék – és így nézhetnénk mi is – az egész történetet. Egyszerűen csak arról van szó ugyanis, hogy lebuktak egy kis pénzosztogatás miatt, nagy támogatójukkal, Magyar Bálinttal együtt, aki egyébként elkövetett ennél súlyosabb bűnöket is, amikor rászabadult a magyar oktatásra és kulturális életre. Egyszerű lenne tudomásul venni, hogy az a csaknem félmilliárd forint, amivel Magyar Bálint annak idején megajándékozta őket, most vizsgálódás tárgya lett, és nagy nyilvánosságot kapott, mert e körül a pénz körül semmi sincs rendben, semmi sem tiszta. Érthető hát filozófusék részéről a bánat, bár azon kívül, hogy a pénzt ügyesen felhasználták, most az is haszon, hogy megint róluk szól a sajtó, megint ők vannak az érdeklődés középpontjában egy ideig, s megint bemutathatják, hogy nemzetköziségük él, és megmozdul értük fél Európa. Abban pedig nem reménykedhetünk, hogy az a pénz valaha is visszatérül az államkasszába, nekik pedig aligha kell rettegniük attól, hogy komolyabb büntetés vár rájuk. Ez már csak így van errefelé. Sajnos, errefelé az is így van, hogy miközben magyarázkodnak, egyúttal támadnak, vádolnak és rágalmaznak is. Teszik ezt a jól ismert és megszokott módon, mintegy rutinból is, hiszen ők többségükben zsidók, tehát antiszemita támadás áldozatai, azon kívül filozófusok is, tehát aljas, filozófusok, kivételes gondolkodók elleni támadásról is szó van, vagyis politikai támadásról a felsőbbrendűek ellen. Szegény Vajda Mihály egyenesen az ő megsemmisítésükről beszél, és arról, hogy őket már csak a külföld mentheti meg az Orbán-kormány pusztító agressziójától. Az fel sem merül, hogy csupán a csalást próbálják esetleg számon kérni rajtuk is és az őket közpénzen szponzoráló Magyar Bálinton.

Lehet, hogy ezek a kiváló filozófusok nagyon tudnak gondolkodni, csak ez nem mindig érhető tetten nyilatkozataikban. Heller Ágnes például, mint világhírű filozófus, azt mondja, hogy a filozófus mindig ellenzéki is, vagyis: a filozófus létéből az következik, hogy akármi van a valóságban, az teljesen érdektelen a magasröptű gondolkodás szempontjából, a lényeg az ellenzékiség, legyen a kormány akármilyen, tegyen akármit. Hogy ez nem vall túlságosan nagy bölcsességre, azt könnyű belátni. Ennél azonban fontosabb lenne feltenni a kérdést Heller Ágnesnek, hogy vajon az ötvenes években a pesti bölcsészkaron ő maga ellenzéke volt-e a Rákosi-rendszernek, vagy a maga módján inkább szolgálója. És jóval később, már világbíró filozófusként, vajon ellenzéke volt-e a Gyurcsány-kormánynak? És vajon nagy tanítómesterei, Marx és Lukács György ki mindenkinek voltak az ellenzékei, és filozófiájukkal, politikai állásfoglalásaikkal mikor, kit és mit támogattak, mint magasröptű gondolkodók? A kommunista internacionalizmust nyilvánvalóan, a nemzeti elkötelezettséget pedig biztosan nem. Ennyit az elfogulatlan, tudós filozófusokról.

Most azonban nem is erről volna szó. Mindez csak mellébeszélés részükről. A csalásról van szó. Arról, hogy annak idején Magyar Bálint megkínálta őket néhány százmillióval, csak azt kérte, találjanak ki a forma kedvéért néhány programot, amire a pénzt ki lehet utalni. Ők kitaláltak néhányat, hogy neve legyen a gyereknek, és szétosztották egymás között a pénzt, amiből jutott néhány morzsa, állítólag, a most éppen értük szót emelő debreceni filozófusnak is, aki ugyancsak üldözöttként most kapott kinevezést a Műcsarnok élére. Persze, ez sem fontos, csak az, hogy itt mindenki antiszemita, ők üldözöttek, Orbán Viktor pedig elvetemült diktátor. Az sem fontos, hogy ha akkor azt a pár százmilliót értelmes biológiai, kémiai, geológiai, csillagászati stb kutatásokra adták volna, talán abból lehetett volna valami haszna is az országnak – és a tudománynak.

Bíró Zoltán, magyarhirlap.hu