Ma 2021 szeptember 18. Diána napja van. Holnap Vilhelmina napja lesz.
71d9ee61cddede98ebf9a69aa6da4e4a.jpg

Álláspont - A cél választ politikust

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Nem lehetnek kétségeink: a soron következő országgyűlési választás még egyáltalán nem lefutott verseny. A tét hatalmas: ha a baloldal veszít, a régi módon, a régi emberekkel többé már nem folytathatja a politizálást.

A vereség a baloldalnak azt jelenti, hogy nagyon sok ember veszíti el a hatalmát, jövedelmét, befolyását, nagyon sok új ember indul harcba a megüresedett helyekért, az újjáépítés pedig sok ellenzékben töltött, keserves évet vesz majd igénybe. Éppen ez a nagy tét az oka, hogy a baloldal minden eszközt bevet majd.

Csúnya kampányra kell tehát felkészülnünk, talán a legcsúnyábbra a rendszerváltás kezdete óta.

Szóval, lazításra semmi ok. Ennek azonban nem kell megakadályoznia minket abban, hogy feltárjuk, miben is áll a magyar baloldal nyomorúsága, miért tűnik majdnem reménytelennek a baloldal elé tűzött feladat, a kormányváltás.

A szemünk előtt zajló nagy dráma újabb és újabb felvonásai után elemzők hada fejti ki a véleményét, de mintha szinte valamennyien téves vágányon haladnának. Mindenki egyre csak személyekről beszél, pedig a kulcs valahol máshol rejtőzik. Amúgy a baloldal főszereplői tág teret kínálnak annak elemzésére, hogy miként nem szabad politizálni.

Mesterházy Attiláról újra és újra kiderül, hogy szellemi értelemben légsúlyú versenyző, aki csak akkor mutat jó formát, ha előtte bőven van ideje felkészülni, és a ringben nincs jelen az ellenfél.

Bajnai Gordon még csak nem is versenyző, csak egy tehetségtelen amatőr, akit valami rejtélyes véletlen előbb a miniszterelnöki székbe sodort, majd zavaros hátterű erők beleálmodtatták a baloldal megmentőjének szerepébe, amelyben aztán csúfosan megbukott, rántva magával kusza társaságát.

Gyurcsány Ferenc kaliber, nem vitás: tud ütni és tud ütést kiállni, slágfertig, lendületes – éppen csak belül üres, mint egy tarkára pingált, kifújt húsvéti tojás.

A többi – hát istenem, ez a felhozatal: a sírból kikászálódó, magáról földrögöket lesöprögető Kuncze Gábor zombi-szerepben; Fodor Gábor a túlkoros politikai naivát alakítja; aztán ott egy nő, aki valaha Ungár Klára volt; egy Bokros Lajos nevű bajusz, amely a világon senkit sem képvisel és így tovább, a füves Juhász, a szép Schmuck (Stux, maga veszedelmes…), ez a Dobermann vagy mi… díszes társaság. Már csak a Padödő hiányzik, esetleg talán Tamás Gáspár Miklós és a füttyös Gyuri.

Baloldali érzelmű ember számára elég lehangoló kínálat. A probléma mégsem velük van. Az, hogy a baloldal ilyen embereket termel ki magából, egy sokkal mélyebb válság szükségszerű tünete.

Hogy a baloldalnak nincs igazi vezéralakja, az nem az egyes szereplők önzésén vagy éppen a rátermettségük hiányán múlik. Hanem azon, hogy ma a magyar baloldalnak nincs programja.

Ismételjük meg, mert fontos: ma a magyar baloldalnak nincs programja. Az ugyanis, hogy vesszen Orbán Viktor, az nem program. Az csak hőzöngés, szájtépés, üres fenyegetőzés, vágyképek kivetítése, vuduzás. Egy sikerre esélyes párt programjának azokat a válaszokat nevezik, amelyeket az adott párt a világ új kihívásaira adni kíván. Ilyen kihívások pedig bőven vannak. Csak néhány a legfontosabbak közül:

– a globális pénzügyi rendszer katasztrófával fenyegető túlhatalma, a fékezhetetlen túlköltekezés és hitelválság;
– a növekvő demográfiai feszültség az elnéptelenedő és a túlnépesedő régiók között;
– az általános értékválság;
– a Földet egyre jobban kizsákmányoló túlfogyasztás;
– a multi-monopolkapitalizmus térfoglalása;
– a szociokulturális sokszínűséget maga alá gyűrő globalizáció.

A sornak még nincs vége, de ennyi is elég annak belátására, hogy ma egy magát komolyan vevő politikai párt előtt világtörténelmi léptékű kérdések sorakoznak, azokra kell legalább megpróbálnia a válaszadást. A mai magyar baloldalnak azonban mindehhez egy szava, egy gondolata sincs. Ehelyett követelik, hogy a hajléktalanoknak joguk legyen maguk alá vizelni az aluljárókban, szóljon a Klubrádió (szól), ne épüljön lelátó a felcsúti pálya körül, és legfőképpen: mindenki kapjon több pénzt.

Ilyen célok pedig ilyen képviselőket választanak ki a sokaságból. Mert nem úgy van az, hogy a politikus választ magának célt, hanem a cél, a feladat választ magának politikust. Pitiáner cél pitiáner politikust, nagy, nemes cél nagy államférfit. A szavazópolgár dolga pedig – ha tetszik, ha nem – az, hogy megerősítse ezt a kétirányú kiválasztódást.

Bencsik Gábor - demokrata.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Egészség (50) Sport (729) Mondom a magamét (5574) Irodalmi kávéház (505) Tereb (138) Emberi kapcsolatok (36) Gazdaság (662) Titkok és talányok (12) Mozi világ (440) Kultúra (6) Történelem (14) Heti lámpás (255) Tv fotel (65) Autómánia (61) Politika (1578) Jobbegyenes (2113) Belföld (6) Életmód (1) Flag gondolja (33) Vetítő (30) Gasztronómia (539) Alámerült atlantiszom (142) Mozaik (83) Szépségápolás (15) Nagyvilág (1458) Rejtőzködő magyarország (168)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>