Advent végén járunk, most már tényleg itt lenne az ideje az elmélyedésnek, a befelé fordulásnak, a dolgokat nagyobb összefüggésekben látásnak, a lelki nyugalomnak és békének. A várakozásnak. Hát egy frászt.

Ehelyett szép hazám legfontosabb problémája, a médiát és a kontrollálhatatlan közösségi oldalakat legújabban uraló hisztéria. Tegyük gyorsan hozzá, elmebeteg hisztéria.

Bolond világ - mondták eleink és igazuk volt, mert bolond volt az egész huszadik század. Őrült világ - mondják ma, mert napjainkra ez már jobban illik.

Nem volt elég az idei év legnagyobb és máig megoldatlan problémája, a menekültválság. Nem volt elég (legalábbis a harsány hazai és nemzetközi baloldalnak (+ vadliberálisok), hogy a magyar kormány ezt valahogy megoldotta, nem hömpölyögnek az autópályáinkon, nem örjöngenek a Keleti pályaudvarnál migránsok ezrei, nem volt elég.

Advent van, kell egy új téma. És szép hazám, elszomorodtam miattad. Nem tehetsz róla, de mégis tény, hogy egyetlen, nem is kifejezetten politikai töltésű mondat miatt gejzírként tört fel az őrület, a düh és a gyalázkodás. Először a kibic celebek kezdték. Naná, hogy ők, mert a celebritás a mai süllyedő hazai és világkultúrában már nemcsak divat, hanem követendő példa, vágyálom és mérce lett. Különböző habitusú és nívójú nők kezdték, persze megkérdezésük nélkül, hogy kikérik maguknak. És harsogtak. Aztán jött a politikai és zsurnalisztikai naszád, egy húron pendülve háborogtak és tiltakoztak.

Hát akkor nézzük Kövér László vihart kiváltó mondatát.

Szeretnénk, ha lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk.

A mondat szemantikailag nem túl bonyolult, mégis robbantott. Bármennyire is egyértelmű és világosan érthető (már a latinok is tudták, hogy minden a befogadáson, az értésen múlik, per modum recipientis recipitur, quidquid recipitur), nagyokosaink e mondat három elemét pécézték ki és extrapolálták.

A kritikák legprimitívebb, de meglepően népes része azon akadt ki, hogy nem lehet unokákat szülni. Pláne, ha ezt egy fiús apa mondja, akkor személyes családi vágyait vetíti ki. Bravo.

A másik a legmagasabb minőség fogalmának zavara, illetve félreértelmezése. Aztán ezzel párosulva jön a csúcs, az önmegvalósítás, mint a világ és a mai emberiség egyetlen és legfontosabb dolga. Az amerikai álom. Egyszer élünk, valósítsuk meg önmagunkat.

Ismerni kellene a történelmet, no meg a világirodalmat, mennyire jogos és alapos ez a kijelentés, de háborgó tömegeink ezzel nem bibelődnek.

Azt merészelem gondolni, hogy a Házelnök, mint a mai magyar politika egyik legbefolyásosabb személyisége a lányaink szó alatt a mai magyar nemzedék érintett részéről, a fiatal lányokról beszélt, hogy talán jobb és perspektívikusabb lenne a jövő egyéni boldogságához is gyerekeket szülni, mint naponta fetrengeni belőve és tökrészegen a különböző fesztiválok és bulik állandó résztvevőjeként.

Azt merészelem gondolni, hogy a Házelnök legmagasabb minőségre utaló kifejezése az emberi kultúra és tapasztalat esszenciája. Még akkor is, ha ezen tetovált és kiélt magabiztos celebjeink röhögnek. Tegyék csak, lelkük rajta. De egyszer hátha megjön a tél is.

És azt merészelem gondolni, hogy az önmegvalósítás, a mai értelemben vett és felturbózott nyugatról másolt öntudat és önmegvalósítási kényszer - pláne metafizikai és lélektani kapaszkodók nélkül - nem biztos, hogy a siker és a boldogság egyetlen és kizárólagos útja. És ezt nemcsak én mondom, hanem kétezer év tapasztalata és bölcsessége.

Ennyit erről a mondatról. De azért van folytatás is, sajnos. Beszélhetnénk a Kossuth-díjas Ákosról, aki kiállt és védelmébe vette a mondatot. És elindult a lavina. Milyen érdekes, ha egy művész, vagy sportoló kormánypárti - és mint magánember, miért ne lehetne az -, akkor jön ez a nívótlan zsűri, médiástul, celebestül és agyagba döngöli. Ha egy Koncz-Bródy duó egyértelműen SZDSZ-es, az persze nem probléma. Szörényi nem, Bródy igen. Alföldi igen, Vidnyánszky nem. Biszku igen, Hóman nem.  Kultúrkampf ez, száz éve megyen.   

Hiába van Advent, nagyobb itt a baj. A Kövér-mondat kapcsán olyan valami történt, amit nem csupán hihetetlen, de tűrhetetlen is.

De mielőtt belevágunk a dolgok medias resébe, emlékezzünk valami hasonlóra. Miniszterelnököm még ellenzéki politikusként 2005-ben Tusnádfürdőn azt mondta, azt merészelte mondani, hogy amikor a baloldal erre időnként lehetőséget kapott, rárontott a nemzetre. Lett is ebből ribillió, éveken át idézték borzongva baloldali és vadliberális hazafiak. Pedig ha megnézzük, és miért ne néznénk meg, 1918 őszén kitört a fejetlenség és az anarchia, 19 tavaszán jött a proletárdiktatúra, aztán 49-ben a fordulat éve Rákosival, aztán 56 november 4-e Kádárral, aztán 2006 ősze Gyurcsánnyal. Ezek eléggé valós tények, akkor miért a háborgás?

De aztán eljött december 17-e, a rendszerváltás és az állítólagos demokrácia 26. évében a szélsőségesen ultrabaloldali Népszavában megjelent egy véleménycikk, benne ezzel a mondattal:  Kövér László elgurított egy duci hülyeséget és most az egész ország ezt csócsálja. Ráadásul olyan kényes témába tenyerelt bele, amiről mindenkinek van véleménye. A macsók tapsolnak, a szinglik háborognak, a fasiszták boldogan bólogatnak…

Drága Lendvai Ildikó, rutinos cenzor, most erre sikongathatnál, ha állítólag demokrata vagy. A szinglik csak háborogjanak, ha háborognak, nem érdekel, ők az önmegvalósítók. Hogy kik azok a macsók, akik tapsolnak, nem egészen világos, ez sem érdekel. De hogy valaki lefasisztázzon egy fél országot, ez csak a Népszavában lehetséges.

Ide figyelj, te somfai! Rákosi még megtette, hogy azon siránkozzon, hogy tízmillió fasisztával kell felépíteni a szocializmust. De te somfai, somfai péter nem vagy Rákosi, bármennyire szeretnél.

Ide figyelj, somfai! Megsértetted a magyar miniszterelnököt, a Ház elnökét és az egész magyar kormányt. Megsértettél több millió szavazót, hazánk állampolgárait. Megsértettél több millió nem szavazó idős embert, akik még családban gondolkoztak és úgy éltek a legnehezebb időkben is.

Aztán te somfai, megsértettél engem is, bár ez nem érdekel, a családomat, tizenéve halott szüleimet, a baráti körömet és még sokakat.  

Mitől vagy te ilyen bátor somfai? Neked itt mindenki fasiszta?

Vén bolsi vagy te, átvedlett liberális, egykori NDK-tudósító, fejezd be mindennapi ócsárlásaidat, írjál inkább érzelmes memoárt a honeckeri német szocialista világról. Az a te világod, azok a régi szép napok.

Tudod, nem szoktam kollegákról ítélkezni, de ez már a legalja. Tényleg a legalja, somfai.