Ma 2024 december 13. Luca, Otília napja van. Holnap Szilárda napja lesz.
lomnici-2-t-szanto.jpg

Orbán és de Gaulle nemzetállami víziói és a jobboldali state of mind változásai

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
De Gaulle a maga módján írta át a történelmet, ahogy Orbán is teszi szupranacionális és nacionális síkon.

A jobboldali state of mind, azaz a nem baloldali tudatállapot vagy lelkiállapot látszólag sokat változott az elmúlt évtizedekben. Vannak azonban stabil pontok, amelyek kortalannak bizonyulnak. Mindeközben Houellebecq szerint a hatvannyolcasok a haladáspártiság döglődő múmiái, akik szociológiai értelemben már kivéreztek, de behúzódtak a média fellegvárába, és onnan szórják átkaikat a korszak bajaira.

"A migráció végül elvezet a nemzetek és államok felbomlásához, a nemzeti kultúrák feloldódásához és egyetlen nyílt társadalom marad. Majd létrejöhet az egyetlen és egységes európai kormány az általunk belátható jövőben" – fogalmazott Orbán Viktor beiktatási beszédében a parlamentben. A nagy európai mutáció – merthogy itt inkább elváltozásról, mint változásról beszélhetünk – szerinte háromlépcsős lejtmenetben alakul ki: a multikulturalizmus (erőszakos) elterjedése, a politikailag korrekt szájkosár-rendszer kiépülése, illetve a felső korlát nélküli migránskvóta, amely végső soron „Európa furcsa halálát” eredményezi. A prekoncepció koncepcióvá érik, az apokaliptikusnak vélt jóslatok beteljesednek.

Douglas Murray, az említett kifejezéssel azonos című könyv szerzője szintén nem fukarkodik a negatív jelzőkkel, ha Európa jövőképét szemléli. „Először azt mondták, hogy gazdasági növekedést hoz a migráció” – Murray szerint ez az állítás nem áll meg. Egy brit felmérés alapján a bevándorlók ugyanis Nagy-Britanniában 15 év alatt 95 milliárddal többet szipolyoztak ki a szociális rendszerből, mint amennyit adók, illetve közterhek formájában beletettek. Az író elfogadhatatlannak tartja továbbá, hogy „úgy terveztek terrortámadásokat az elmúlt években Európában, hogy a terroristák felvették közben az állami támogatásokat. A párizsi merényletek kitervelője és egyik végrehajtója, Salah Abdeslam például állítólag „19 ezer eurónyi segélyt vett fel a merényletig.”

Mindezen anomáliák ellenére, a kormányfő folytatva fenti gondolatmenetét – realitásvezérelt politikusként – fontosnak tartja annak kihangsúlyozását, hogy szükségünk van az unióra, és az EU-nak is szüksége van ránk. Az uniónak a szabad nemzetek szövetségeként kellene működnie. Az EU-nak vissza kell térnie a realitások talajára. Brüsszelben ma fizetett aktivisták, bürokraták és politikusok ezrei dolgoznak azért, hogy a migrációt alapvető emberi joggá minősítsék. Ezért akarják elvenni tőlünk a jogot, hogy magunk dönthessünk, kit fogadunk be és kit nem. Némi eufemizmussal persze azt mondhatnánk, hogy a vázolt /leegyszerűsített/ szellemi küzdelem az unionisták és szuverenisták vitája, de nyilván itt többről van szó. Trócsányi erről azt mondja, hogy a globalizáció korában be kell látnunk, hogy erős nemzetállamok nélkül nincs erős Európa. A gazdaságban a ma bevett demokratikus legitimáció elvei sem érvényesülnek, ami a legitim hatalommal felruházott állam szerepét felértékeli. A gazdasági és politikai helyzet jelen összetettségében a gaullizmus, a nemzeti szuverenitásnak érvényt szerző állam újra aktuális.

A Le Monde egy Magyarországgal foglalkozó egyik korábbi cikkében Orbán politikáját egyenesen a francia tábornokéhoz hasonlítja: “Charles de Gaulle tábornokhoz hasonlóan a magyar miniszterelnök a múlttal való szakítást testesíti meg, és az erős állam visszatérését hirdeti. A kommunista rezsim ellenzékének történelmi személyisége most a kapitalizmus félresiklásait támadja”.

De Gaulle a maga módján írta át a történelmet (Maurice Vaisse), ahogy Orbán is teszi szupranacionális és nacionális síkon. Erős, patrióta államfelfogás jellemezte „a hagyományos tévelygéssekkel szemben”, ahogy Orbánt is. A tábornok mélyen hitt abban, hogy a szuverén európai nemzetek konföderációja a kulcsa a kontinens naggyá válásának, ahogy Orbán is. Charles de Gaulle több évtizeden keresztül meghatározó politikusa és államférfija volt hazájának – és ha gaullizmusról beszélhettünk akkoriban, akkor időszerű belátni, hogy a XXI. századi Európában ezt most vélhetőleg orbánizmusnak hívják. Azzal az előfeltevéssel, hogy Orbán sem azért jött, hogy eltörölje, hanem inkább, hogy „betöltse a törvényt.”

Ifj. Lomnici Zoltán - ]]>www.888.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Sport (729) Irodalmi kávéház (543) Vetítő (30) Gasztronómia (539) Történelem (18) Titkok és talányok (12) Kultúra (9) Politika (1582) Szépségápolás (15) Alámerült atlantiszom (142) Nézőpont (1) Emberi kapcsolatok (36) Jobbegyenes (2896) Autómánia (61) Rejtőzködő magyarország (168) Egészség (50) Mozaik (83) Életmód (1) Heti lámpás (340) Mondom a magamét (8020) Nagyvilág (1310) Belföld (11) Gazdaság (722) Mozi világ (440) Tereb (146) Flag gondolja (38) Tv fotel (65)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>