a kormánypárt újabb és újabb kétharmados fölénye után azt gondolhatnánk, az ellenzék soraiban akad valaki, aki végiggondolja a vereség okait, kiáll a nyilvánosság elé, és felvázolja a tennivalókat a következő négy esztendőre.

Félreértés ne essék: én magam nem kívánom, hogy fellépjen az illető. Nagyszerűen szórakozom az elmúlt hetek önkéntes politikusainak csetlő-botló magánszámain, de a kíváncsiság csak furdalja az ember oldalát. Ezek tényleg csak ennyit tudnak? Ennyire nem ismerik önmagukat, az ellenfelet, az országot? Valóban újra és újra beleszaladnak a megrendítő jobbegyenesekbe?

Hát, igen. Bele, bizony.

Hogy mondjam, hogy emberi mivoltukban ne sértsem meg őket, de ne is rejtsem el az igazság egyetlen szeletét sem? Megpróbálom ilyeténképpen: ezek sík hülyék. Botladozó amatőrök. Csekély értelműek. Ostobák. Számító munkakerülők. Mindenki válassza ki a saját válaszát. Biztosíthatom azonban az olvasót, hogy bármelyiket is találja szimpatikus jellemzésnek, nagyot nem tévedhet.

Egyszer érdekes természetfilmet láttam a televízióban. A varacskos disznókról szólt. Az egyik malacka az üreg előtt rúgta a port hátrafelé veszettül. A társa éppen előbújt az üregből, és csak állt, álldogált ott bután, esetlenül, a por már teljesen belepte. Aztán egy másik alkalommal a jelenet kísérteties pontossággal megismétlődött, az egyik varacskos disznó összeporolta a másikat, aki megint csak állt ott magányosan, tehetetlenül. Eszébe sem jutott, hogy arrébb álljon egy lépéssel. Vagy nem jó megfigyelő, vagy nem sok esze van szegénykémnek.

Nem lehet könnyű a varacskos disznónak.

Mint ahogyan a hazai ellenzéknek sem. Ők sem tanulnak semmiből. Közben a por teljesen belepi őket, de oda se neki, újra és újra előmásznak az üregből, és csak állnak, álldogálnak szomorúan, lesújtottan.

Vagy talán nem is annyira szomorúak. Éppen úgy tesznek, mint ha a népítélet nem őket, hanem a kormányt sújtotta volna agyon kétharmaddal.

Itt van például a Jobbik. Gyöngyösi Márton és Mirkóczki Ádám kiáll, szépen elmondja szó szerint azt a hazug szöveget, amely Vona Gábor megsemmisítő és megalázó vereségét eredményezte. Ők még mindig a néppártosodásnál tartanak, és alighanem tényleg elhiszik, hogy jól teszik a dolgukat. Ha pedig a közelgő tisztújításon Toroczkai László kerekedik felül, akkor garantáltan visszatérnek a jó öreg cigányállatozó, tetűhintás zsidózó, kurucinfós vonalhoz. A Jobbik politikai evolúciója: nulla, nem létezik.

Az MSZP-ben még nagyobb a megelégedettség. Kunhalmi Ágnes mosolya felhőtlenebb, mint valaha. Önmagában annak a ténynek, hogy őt meg azt a Tóth Bertalan nevűt elnökjelöltként emlegetik, az a, b és c kategóriás szocialisták elmúltával botránykőnek kellene lennie. Nem az. Már Molnár Gyula leköszönő elnök is olyan magától értetődő természetességgel vált meg hivatalától, ahogyan a zebrán átmegy az ember. Most jönnek Kunhalmiék, ravaszul tovább somolyog Karácsony Gergely, szóval, minden marad a régiben, az előadás ugyanaz, csak a szereplők változnak.

Ahogyan a Demokratikus Koalícióban is. Mi több, Gyurcsány Ferenc láthatóan elégedett az eredménnyel. Náluk nem is annyira a program, a tisztújítás, az irány a kérdéses, hanem a versenyfutás az idővel. Ez idő szerint ugyanis még nem egyértelmű, hogy a whisky és Gyurcsány különmeccsében ki kerekedik felül. Mindenesetre kígyó. És terépcsecső. Gyurcsányra mindig érdemes figyelni.

Ahogyan az LMP-re is. Akik nemcsak szétverik egymás etetőjét az etikai bizottság ülésén, de doktrinerségből is jelesre vizsgáznak. Szél Bernadett, ez a zöld Jeanne d’Arc, már a választási estén előadta, hogy a programjuk helyes és jó volt, mindent jól csináltak, sajnos, az emberekhez azonban nem sikerült eljuttatni igazságaikat. Nem, ők sem tanultak semmit. Szél még mindig nem érti, hogy amit mondtak, alapvetően ellentétes a mindennapi tapasztalatokkal. Magyarország leszavazta az LMP-t, kár, hogy ebből ők semmit sem észleltek.

Egyetlen párt akad, amelyben megváltásként várták a bukott választást. A Momentum vörösgárdistái, ezek a pimasz és tudatlan kölykök most úgy érzik, elérkezett az idő: katasztrofális szereplésük ellenére indulhat az építkezés. Fekete-Győr András hatalmas elánnal vetette be magát a kormányellenes retorikába, ismét ott virít a címlapokon, üzenget, jósol, átkozódik. Mintha éppen a Momentum nem huszonkilenc hülye gyerek mikropártja, hanem tekintélyes mozgalom lenne. Mindeközben a Momentum aktivistái szó szerint éhen halnának egy erdőben, azt hiszik, hogy Komló szabolcsi település, és soha életükben nem láttak még harminc vidéki embert együtt. Ők sem tanultak, igaz, nem is felejtettek.

Az ellenzéknek nem pusztán strukturális problémái vannak, nem csak az összefogás vagy különállás ténye határozza meg esélyeiket. Őket teljes mértékben, azonnal le kellene váltaniuk a politikai fordulatban reménykedőknek. A szombati tüntizések, a szórványos hangoskodások címzettje azonban továbbra is az Orbán-kormány és a Fidesz. Amíg azonban az ellenzéki szimpatizánsok nem a lényeggel, vagyis különféle pártjaik újracsomagolásával foglalkoznak, hanem továbbra is a parttalan és céltalan gyűlöletorgiában hempergőznek, semmi sem történik. A Fidesz újra és újra behúzza a soron következő választásokat, és lépésről lépésre felemeli Magyarországot.

Szentesi Zöldi László - ]]>www.demokrata.hu]]>