Orvos ismerősömtől tudom, hogy a gerincnyavalya korunk egyik leg­gyakoribb és legmakacsabb betegsége, előfordulása idehaza is számottevő. Hogy megértsük a kór lényegét, ismernünk kell, mi vezethet a kialakulásához. A gerincoszlop mindenféle csigolyákból, kereszt- és farkcsontból áll. A csigolyák mozgékonyságát a porckorongok biztosítják – lestrapált, rossz korongok esetén szó sincs mozgékonyságról, ilyenkor az ember mondat végi kérdőjelre emlékeztet. Gerincünk elméletben egyenes, valójában viszont S alakú görbületet ível, ez teszi lehetővé a felegyenesedett testtartást és a két lábon való járást. Régi tapasztalat: 

Csak hát ott vannak ezek a piszok porckorongok, időtartamuk véges, garancia nincs rájuk. Előbb-utóbb jönnek a nyögdécselős esztendők, gyógytorna, iszappakolás, görbe bot, miegyéb…
Mennyivel könnyebb a gerincteleneknek, férgeknek, csúszómászóknak, gerincbántalmaktól nem kell tartaniuk. Csak tekeregnek, csavarodnak hol jobbra, hol balra (némelyiknek méregfoga is van, olykor fenyegetően belesziszeg a levegőbe), ha meg úgy látják jónak, egyszerűen átvedlenek, eldobják régi énjüket. 

E napon számos szaktekintély teszi közzé tudományos értekezését, intelmeit. Abban valamennyien egyetértenek, hogy a legjobb gyógymód a helyes testtartás. A tartás.

Pihál György

]]>www.magyarnemzet.hu]]>