Nagyjából így reagált az Európai Parlament Állampolgári Jogi és Igazságügyi Bizottságának elnöke, amikor Szijjártó Péter számon kérte a Magyarországgal szembeni alaptalan vádakat a testület tegnapi ülésén. Claude Moraes – belefojtva a szót a magyar külügyminiszterbe – közölte, hogy Szijjártó szavaival „megsértette” a nagyérdemű bizottság „méltóságát”. Neki térdepelnie kellett volna a brüsszeli bürokraták és libbalok előtt, bólintania is engedéllyel szabadott volna. Nem tette azt. Nagyon nem tette.

– „Szijjártó, maga mit keres itt?! Mi köze magának ahhoz, hogy mi mit döntünk?!”

Lényegében így fogadták az Európai Parlament Állampolgári Jogi és Igazságügyi Bizottságában az EU-tag Magyarország külügyminiszterét. Azon az ülésen, ahol a magyarországi „demokratikus állapotokról” készült jelentést tárgyalták.

Félreértés ne essék. Az ítélet – bocsánat, jelentés – már megvolt. Ezt egy bizonyos zöldpárti Judith Sargentini nevű holland képviselő kreálta. Úgy ]]>két hete írtam ]]>már a hölgyről. Hazánkat elítélő „remekművét” néhány párórás budapesti látogatásra, de leginkább számos „civil megfigyelő” véleményére alapozta.

Hát ez nagyjából annyira sikerült hitelesre, mintha a Soros György által fizetett összes „hozzáértőt” szólították volna szakérteni. Jaj! És hoppá! Hát tényleg ez történt…

Mi a bajuk?

Értelemszerűen először az, hogy Pesten a civil szervezeteknek meg kell nevezniük, ki pénzeli őket. Hazánkban van uszkve 65 ezer ilyen szervezet, ezek közül jó, ha két tucatnyinak fáj, hogy meg kell neveznie fő tengerentúli szponzorát. Utóbbiak „szakértői” egyébként a Sargentini-jelentés elsőszámú forrásai…

Ha a Kedves Olvasó nem tudná egyébként, a civil szervezetek a jól működő demokrácia alapját jelentik. Én eddig azt gondoltam, hogy azért vannak, mert kutyákat mentenek, gyerekeknek és időseknek segítenek, vagy akár csak egy ingyen könyvtárat üzemeltetnek. Mert attól civilek. De most Brüsszelben kiderült, hogy ők – nem ők. Csak azok a civilek „valójában” civilek, akik – amennyiben a megfelelő listán vannak – felülbírálhatják a magyar választások eredményét, az ország lakosságának akaratát.

Mi van még a vádak között? Nem függetlenek a magyar bíróságok. Könyörgöm: legyen már erre végre bizonyíték! Én még azt is gavallérosan bevállalnám, hogy diktatúrában élek, ha a Gyurcsány-féléket végre rács mögé küldenék! Szóval, ne röhögtessük egymást.

Aztán nincs nálunk oktatási szabadság, mert a CEU-tól kért két papírt a kormány, hogy úgy általában mitől is intézmény ez a valami? A magyar 18 évesek túlnyomó részének halovány gőze sem volt arról, hogy van ilyen Soros-egyetem, amíg ki nem robbant a balhé. Miért tudta volna? Kinek vannak milliói az egy évért fizetendő tandíjra?

Meghurcolt sajtó- és szólásszabadság. Mert bezárt a Népszabadság és a Magyar Nemzet. Önök közül látta valaki Orbán Viktor, amint lakatot tesz a szerkesztőségek ajtajára? Vagy kommandósok tucatjait, akik újságírókat dobálnak ki az ablakokon? Én azt láttam, hogy a Népszabadság szoci tulajdonosa bezárta a boltot, a Nemzetet meg a Jobbik-pénzelésbe beleunt Simicska szüntette meg.

A vidéki média a Fideszé? Nem a választások előtt jelentette be az amerikai külügy, hogy dollár milliókat költ a fővároson kívüli új sajtótermékek létrehozására? Megint csak: ne nézzük már egymást tökéletesen hülyének sajtószabadságilag!

Szijjártó Péter nem fogta vissza magát, odaszólt, elegánsan, de becsülettel a brüsszeli hölgyeknek-uraknak. A teremben erre megtapsolták. Az elnöklő Claude Moreas erre szólt, hogy aki nem bizottsági tag, az csak ne játsszon itt szólásszabadságot, csak ne nyilvánítson itt véleményt senki, akinek ő nem engedi. Nyilvános ülés ide, vagy oda… Olyan szép ez az EU-konform következetesség!

Csupán érdekességként jegyzem meg, hogy Moreas képviselő úr Nagy-Britanniából érkezett, amely ugye tulajdonképp kilépett az EU-ból, így roppant sok köze maradt az egész történethez. Mondhatni: semmi. A londoni polgármesterhez hasonlóan az ő „egyéb motivációit” se kutassuk.

Aztán jött a Magyarországot gyalázó képviselői önkifejezés. Ezt tényleg nem részletezném, szánalmas volt – autokratikus diktatúra vagyunk: ez volt a legfinomabb „bók”. Volt hazai „súgó” is Niedermüller Péter személyében, aki bizonygatta: a magyar emberek véleménye itt lényegtelen. Hatalmat ők nem választótól, Brüsszeltől kuncsorognak. Annyira szeretnék, hogy végre valaki felszabadítsa, de legalábbis rendesen megszállja őket…

Végül a magyar külügyminiszternek megengedte a „nagyhatalmú bizottság”, hogy öt percben reagáljon a „kérdésekre”.

Szijjártón látszott, nem sok értelmét látja már az egésznek. Egy boszorkányperben nem az észérvek döntenek… De ő azért tisztességgel válaszolt a felvetésekre. Azonban amikor szóvá tette, hogy ez az egész azért tényleg olyan, mint egy rossz emlékű koncepciós per, akkor a nagyszerű Moreas elnök letorkolta, hogy „az ülés méltóságának megőrzése érdekében tartózkodjon a minősítgetéstől”. Itt ők ítélkeznek, a gyarmatlakónak coki!

Nos, ha én ülök ott, akkor keresek egy feltűnően kemény tárgyat, és ütemesen eldobolom az Örömódát (az EU himnuszát) Moreas úr arcszerkezetén.

Szijjártó azonban diplomata. Az ő „ütése” jobban fájt. Finoman jelezte, hogy Magyarországon a magyarok döntenek. Sőt, már döntöttek is, ha ez nem tűnt volna fel valakinek Brüsszelben. Szóval: hátrább az agarakkal!

Ekkor újra előkerült az antiszemitizmus vádja… Hadd ne folytassam.

Ez jelenleg az uniós demokrácia!

Minden további következtetést a Tisztelt Olvasóra bízok.

Máté T. Gyula - ]]>https://matete.pestisracok.hu]]>