Hány és hány sportorvos nyilatkozott akkoriban teljes értetlenségének hangot adva és egyértelműen kijelentve, hogy fájdalmasan tragikus, de ugyanakkor egyedi esetről van szó és mindent elkövetnek, hogy ilyen és ehhez hasonló esetek többé ne fordulhassanak elő. Szigorítást ígértek a sportorvosi vizsgálatok során, hogy ha bárkinél bármely olyan rendellenességet észlelnek, amely élsportoló esetében különösen veszélyes lehet, nem ütik majd be azt a bizonyos – versenyezhet – pecsétet a kiskönyvbe.

Pedig már akkor sem volt sajnos egyedi eset a pályán, mérkőzés közben történt tragédia. 2002 júliusában Dárdai Balázs a Hertha BSC- ben játszó sokszoros válogatott középpályás, ifj. Dárdai Pál 23 esztendős öccse, a Barcs játékosa Körmenden egy nyári felkészülési tornán, egy becsúszó szerelést követően maradt a földön és szintén szívroham következtében édesapja és edzője az egykori pécsi ikon, a kétségbeesésében üvöltve zokogó idősb. Dárdai Pál kezei között vesztette életét.

 

 

De igazából máig megmagyarázhatatlan maradt a Ferencváros és az MTK egykori kitűnő kapusának Zsiborás Gábornak 1993-as tragédiája, aki az Üllői úti stadionban az Oroszok elleni VB selejtezőre készülvén, az edzőmérkőzés közben lett rosszul – teljesen váratlanul - és többé nem ébredt fel a kómából.

Fehér Miki halála óta pedig szinte óramű pontossággal csap le a képzeletbeli kaszás, kedvenceinkre.

Zavadszky Gábor 2006. január elején, Cipruson hunyt el ereje teljében, miután egy sérülés következtében lábában kialakuló vérömleny – valószínűleg orvosi műhiba miatt - embóliát okozott. 32 éves sem volt még…

Egy hónappal később egy teremtornát követően szívinfarktus következtében távozott közülünk az újpesti nevelésű Bánka Kristóf, akinek Fehér Miklóshoz hasonlóan csupán 24 évet engedélyezett a földi létre a jóisten.

És sajnos folytatni lehet a felsorolást, ugyanis más sportágak jeles képviselőit sem kerülte el a teljességgel váratlan, minden vagy majdnem minden előzmény nélküli hirtelen halál. Egy éve ilyenkor a kétszeres olimpiai bajnok kenust, Kolonics Györgyöt gyászoltuk – és persze gyászoljuk mind a mai napig – aki ötödik Olimpiájára készülve, saját hajójában kapott halálos szívrohamot.

 

 

 

Idén márciusban a magyar jégkorong válogatott vezérét Ocskay Gábort vitte el a szíve, amint a bajnoki győzelem után nem sokkal, éppen készülődött pályafutása nagy eseményére, a svájci világbajnokságra. Igaz Neki évekkel korábban már voltak szívpanaszai, melyekből úgy tűnt felépült. Sajnos nem teljesen…

Most pedig itt az újabb borzalom, amely a múlt hétvégén történt. Egy csupán 19 esztendős, tehetséges labdarúgó, a győri nevelésű Beck Tamás, aki az immár újra NB I –es Pápa csapatához készült, félig meddig betegen is pályára lépett a Veszprém megyei városban, próbajátékon majd lecserélése után nem érezte jól magát ám a kórházi vizsgálatok után hazaengedték. A Fehér Miklós kollégiumban, ahol lakott újra rosszul lett és ez a rosszullét sajnos már végzetes volt. Hiába szállították a győri kórház intenzív osztályára, ott már nem tudtak segíteni rajta. A boncolás eredménye szerint vírusos fertőzés és az ehhez kapcsolódó megterhelés okozhatta a szinte még kamasz focista halálát.
 

 
 

 
















 

S hogy mi lehet az oka a hirtelen és váratlan sportoló tragédiák ilyetén elszaporodásának? Talán még a szakemberek sem tudják, bár sejteni azért mi laikusok is sejthetjük. Nem minden szervezet alkalmas az ilyen mértékű igénybevételre, aminek egy élsportoló állandóan és egyre kevesebb pihenéssel ki van téve. Sorra hallani a hasonló esetekről a világ minden tájáról és ezek az esetek egyre gyakoribbak. Hallottam valahol, hogy minden embernek születéskor be van állva a szíve arra, hogy hányat fog összesen dobbanni. Ha valakinek kevesebb dobbanásra van a kis ketyegője predesztinálva és mondjuk normál civil életet él, akkor megérhet akár 60-70 éves kort, de ha sokat fut, rohan, mint egy élsportoló akkor ez a szám akár sok tíz évvel is csökkenhet. Persze ezt senki nem tudhatja előre így az első panaszok esetén kell dönteni a hogyan továbbról, még akkor is, ha ez a döntés szörnyen nehéz és fájdalmas! Ocskay Gábor halála után például Papp Lajos professzor vallotta be, hogy a hokis szívpanaszai után döntenie kellett, hogy a szívét vagy a lelkét öli –e meg! A legtöbb eset viszont tényleg minden előzmény nélküli és tragikus hirtelenséggel bekövetkezett tragédia volt és talán Zavadszky Gabi kivételével még az orvosok is mindent megtettek, hogy mentsék a fiatal életeket.

Úgy tűnik tehát, hogy életre - halálra megy a játék és nem hinnénk, hogy ebben a rohanó világban nagy javulás következne be a közeli jövőben. Talán majd akkor, ha rohanás közben megállunk egy pillanatra, veszünk egy nagy lélegzetet és feltesszük a kérdést: Melyik a fontosabb karrier vagy élet?

 

Mi más is lehetne tehát a zárszó; Szülinapos Fehér Miki és minden más tragikusan fiatalon elhunyt sportoló, NYUGODJATOK BÉKÉBEN!

Juhász Attila
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja