Ki szivárogtatta ki az őszödi beszédet? Új fejezet nyílt ebben a szappanoperában, és a bonyolult politikai játszma konstruktőrei ezúttal a Heti Választ találták alkalmasnak arra, hogy felhasználják céljaik érdekében. Egy legalábbis kuszának nevezhető múltú ember ott állt elő a legújabb rémmesével: bizonyos Feri, Imre és Katalin, az MSZP állítólagos vezető képviselői egyezkedtek volna Rózsa-Flores Eduárdóval a hanganyag kiszivárogtatásáról. Hogy van ez? Ki tárgyalt kivel miről? Kinek volt ez jó és miért?

Hogy az egykor állítólag szocialista (!) cigányok által (!) a nyílt utcán (!) megerőszakolt (!) nyilatkozó igazat mondott, az nem igazán vehető számításba. Lapunk a kezdetektől kitartott azon meggyőződése mellett, hogy maga a beszélő volt a tettes. Neki, Gyurcsány Ferencnek volt érdekében (legalábbis az volt a meggyőződése), neki volt lehetősége rá, és neki lett volna lehetősége arra is, hogy a teljes titkosszolgálati államapparátus segítségével felderítse, ha nem ő volt. Első olvasásra azt gondolhatta az ember, hogy maga a nyilatkozó álmodta az egészet – van ilyen elmezavar, híres emberek és nagy történetek körül mindig felbukkan néhány őrült… Napóleonok is tucatszám szaladgálnak a világban, még el is hiszik magukról. Mára azonban világossá vált, hogy másról van szó.

Mint a Laborc–Portik dokumentumokból most kiderült, a volt fő-titkosszolga szerint „volt egy ilyen tanácsadói kör” Gyurcsány Ferenc körül, az találta ki az őszödi beszéd nyilvánosságra hozatalát (szenvedélyes igazságbeszédnek tartva azt), és úgy tűnik, hogy Szilvásy György titokminiszter intézhette a kiszivárogtatást. Érdekes a Magyar Rádió szerepe is az ügyben. Vajon milyen szinten, milyen megfontolásból döntöttek úgy, hogy nyilvánosságra hozzák az állítólag ismeretlentől kapott hanganyagot? Ne felejtsük el, a Magyar Rádió állami vállalat, munkatársai állami alkalmazottak.

Elképzelhető-e, hogy az aktív miniszterelnök közeli munkatársaival való előzetes konzultáció nélkül bárki vállalja egy ilyen atombomba erejű anyag közlésének a felelősségét? És ha konzultált, elképzelhető-e, hogy erről a miniszterelnök mit sem tudott? A válasz mindkét esetben nyilvánvalóan: nem.

Ettől még tovább lehetett ködösíteni, és Gyurcsány meg is tette, ezúttal a szocialista párt zsarolására használva fel a történteket. Most azonban kiszivárgott, hogy valójában ki szivárogtatott ki. Erről már hetekkel ezelőtt, első kézből értesülhetett Gyurcsány Ferenc „tanácsadói köre” is, hiszen Vadai Ágnes, a Gyurcsány-párt képviselője ott ül a Nemzetbiztonsági Bizottságban.

Egy ilyen hír után elképzelhető-e, hogy Gyurcsány tétlenül nézi, amint utolsó csodafegyvere éppen megsemmisül, a vádak a saját fejére hullanak vissza? Nyilvánvalóan erre is nem a válasz. Így születhetett meg az ellenakció terve. Gyurcsány Ferenc észjárására világosan fényt derít az úgynevezett köteles beszéd ügye, amellyel Kövér László egy mondatát forgatta ki, és amellyel gyakorlatilag a szocialisták javára döntötte el a 2002-es választásokat.

Idézzük fel, hogyan beszélt erről Debreczeni Józsefnek: „Mi csináltuk meg a »köteles akciót is«. Semmi kétség: ami elhangzik, az képileg erőteljes, sőt durva, de nem agresszív, és nem fenyegető. Kövér nem akar akasztani. De amit mond, az – egy kis rossz szándékkal – ellene fordítható. Még kiforgatni se nagyon kell, csak kihasználni a benne rejlő lehetőségeket (…) És összerakjuk. Fölhozatjuk még aznap reggel az egy szem kazettát, ami van, lejátsszuk a sajtónak. Szili Kati félig oldalra hajtott fejjel, sírós hangon mondja el, hogy ez milyen borzasztó. Nagyszombaton Lendvai Ildikó még a Fidesznek kézbesít mindenfajta leveleket, és elindítjuk azt az SMS-kampányt, amelynek a vége a köteles tüntetés.” „És összerakjuk.” Ez Gyurcsány Ferenc gondolkodásának lényege. Összerakni a játszmát, előre végiggondolni minden lépést, számolni az ellenfél lépéseivel, azoknak elébe menni. Lecsapni a kínálkozó alkalommal, „kihasználni a benne rejlő lehetőségeket”.

Hogy a módszer nem eredménytelen, arra Gyurcsány maga a példa: trükkjei révén az ország vezetőjévé emelkedett. Csak azzal nem számol, hogy a hazugság olyan, mint a hógörgeteg: az elején még könnyű irányítani, de a végén már olyan hatalmasra nő, hogy mindent elsöpör. Az ő sorsa igazi politikai példázat: akinek hiteles elvei vannak, annak még a hibáit is megbocsátják, az elvtelen ember sorsa azonban, bármilyen zseniális játékos legyen is különben, elkerülhetetlenül a bukás.

Bencsik Gábor - demokrata.hu