Az előjelek nem voltak bíztatóak, hiszen az előző három fordulóban (Honvéd, DVTK, Videoton) mindössze egy árva pontot szerzett a csapat, ami erősen kérdésessé tette a célként kitűzött EL indulást jelentő bronzérem megszerzését. A fanyalgók már lemondtak a szép eredményről, a megrögzött optimisták, pedig továbbra is hajtották mantraként, a már-már fikció kategóriába tartozó véleményüket, hogy megnyerjük a hátra lévő öt bajnoki mérkőzésünket és simán hozzuk a várva várt bronzérmet.

Hiányoltam a taktikus focit a Vidi elleni mérkőzés kapcsán. Vasárnap rám cáfoltak a srácok. Játszottunk már ennél sokkal, de sokkal jobban, de én úgy érzem ennél taktikusabban, átgondoltabban még soha. Gyakorlatilag három lehetőségből szereztünk három gólt. Nem kell ennél jobb helyzete kihasználás. Leonardo szabadrúgás góljának nagyon örültem, hiszen a Vidi ellen egy kicsit én is rápirítottam, de most nagyon jól focizott (…még mindig messze van az igazi Leo!)  

Besic tanárian játszott. Elképesztő tehetség ez a fiú. A legnagyobb eredmény az lesz, ha sikerül őt nálunk tartani. Gólja igazi „gengsztergól” volt, ahogy azt ő maga nevezte az NS hasábjain.

Félve mondom ki, hiszen eddig a legnagyobb probléma a védekezésünkkel volt, de mintha erre a mérkőzésre végre összeállt volna a védelem. Az Alempijevics, Besic, Klein, Bönig – a legjobb, legbiztosabb hátsó alakzat képét mutatta ezen az estén. A fürge, okos, cselezni is képes, de egy kicsit még szertelen Besic mellé, Klein nagyon jó választás a belső védő posztján. Gyömbér Gabi pedig a középpályán jobb teljesítményre képes, mint védőként. Mindent összevetve gratulálni tudok csak a fiúknak, remélem ezzel a nagyon fontos győzelemmel kijöttünk egyszer, s mindenkorra a gödörből.

Nehéz mérkőzések jönnek, de a többi csapatnak sincs könnyű sorsolása, hiszen ebben a bajnokságban minden elképzelhető. Csak magunkra kell figyelni és a lehetőség szerint minél több pontot gyűjteni.

Nos, azon véleményemnek már az előző írásaimban is hangot adtam, hogy nem vagyok híve annak sem, hogy porig alázzunk a játékosainkat, de ellene vagyok az egekig magasztalásnak is. Tudomásul kell vennünk, hogy ez egy épülő csapat, egyelőre nem tudja hozni futószalagon az eredményeket. A játék még sokszor döcögős, de kristálytisztán látszik, hogy mit akar játszani a csapat és ezt az akaratot, játékstílust többnyire rá is tudja erőltetni az ellenfelére. Én bizakodó vagyok a jövőt illetően. Ehhez „csupán” az kell, hogy a szakmai stáb továbbra is nyugodt körülmények között tudjon dolgozni és ez a keret maradjon együtt, tovább bővülve 2-3 konkrét posztra igazolt játékossal. Reálisan nézve még nyitott a bronzérem kérdése. A képlet egyszerű: eredményesen kell játszanunk, nem csak a helyzetetekig kell eljutnunk, hanem a gólokig is. Ez a siker titka.

Tudom, hogy ez nem kevés, de mi vagyunk a Ferencváros! Sikerülnie kell!

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs