Ma 2020 április 07. Herman napja van. Holnap Dénes napja lesz.
7bafbea86c35f6f5a4c9a3edd9b03ddc.jpg

Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 3.

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

{...} a zöld-fehérek újonca Albert Flórián élete első NB I-es bajnoki meccsén kétszer is a hálóba talált. Ilyen bemutatkozás csak a mesében, meg a Fradiban létezik.{...}

Két gól a Diósgyőrnek, s a nép már zsenit kiált!

1958 koronás esztendő volt Albert Flórián életében. A januárt ugyan még „csak” az ifi válogatottban kezdi, ám a Képes Sport már az ő fotójával illusztrálja a luxemburgi UEFA tornára készülő csapat előkészületi mérkőzését:Ifjúsági válogatott – Bp. Petőfi 6:2.

A képaláírás: „Albert sokszor meglepő eleganciával csapta be ellenfeleit…”.

A mondat önmagáért beszél: akkoriban még meglepő volt, hogy a Fradi ifi centere elegánsan futballozik. Később évtizedeken át védjegyévé vált ez a bizonyos elegancia, ami adódott magasságából, testtartásából, még a futball közben is nyugodtan arisztokratikusnak mondható megjelenéséből és mozgásából. Soha nem volt elesett, nem volt törődött, nem volt magába roskadt, nem látszottak rajta belső kínok és gyötrődések. Az a nagy igazság, hogy már ifi korában is „császári” stílusban futballozott. Voltak, akik ezt pökhendistílusnak tartották. Ebben sem volt igazuk.

A senki máséval össze nem téveszthető alberti-stíl nem pökhendi volt, csak a végsőkig kiszámított és a legprecízebben megtervezett. Sem az ifiben, sem Aranylabdásként soha nem rohangált fel és alá a pályán, mint egy fékevesztett búgócsiga, nem úgy akarta magát eladni a közönségnek, hogy „ha kell, meghalok a pályán”, ezzelszemben, szinte lépésről lépésre kiszámítottan mindig annyit tett meg a labdával és a labda felé, amennyit az adott játékszituáció feltétlenül megkövetelt. A komputerről akkor még nem is álmodott a világ, ám az ő mozgását a pályán, mintha egy komputer-zseni tervezte volna meg mérkőzésről mérkőzésre. Soha nem tűnt fel a pálya minden pontján (szerintem úgy játszotta végig a pályafutását és úgy futott be világra szóló karriert, hogy egyetlen egyszer sem fordult meg a jobb vagy a balhátvéd helyén; annak ellenére, hogy zseniálisan fejelt, az ellenfelek szögleteinél nem ékelődött be saját védőtársai közé a hárítás szándékával…) élet-, és játéktere a felezővonaltól az ellenfél alapvonaláig tartott.

Azon belül is, mint azt később egy nagy visszhangot kiváltó interjújában elmondta: a 16-os és környéke volt a világa.

Azon a bizonyos januáron még meglehetősen messze volt álmai megvalósulásától, az NB I-es bemutatkozástól. Amikor éppen az ifi válogatott tagjaként azon a bizonyos Bp. Petőfi elleni meccsen volt elegáns, a Ferencváros első csapata is edzőmeccset játszott, s talán nem érdektelen, hogy milyen összeállításban, hiszen közéjük kellett valahogy beférkőznie. A Horváth – Thomann, Mátrai, Hruby – Gerendás, Dékány – Dálnoki, Orosz, Friedmanszky, Vilezsál, Fenyvesi összeállítású Fradinálfinoman szólva is tart számon jó néhány sokkal jobbat a klub történelme. Flóri számára mégis ez volt akkor a bevehetetlen tizenegy. Kit tud majd innen kiszorítani? Kiváltképp úgy, hogy mint az a fentebbi „stílusgyakorlat” leírásából talán mindenki számára kiderült: őt nem lehetett akár 6-7 poszton is a csapatban elképzelni, vagy számításba venni. A minden ízében remek Orosz Pál, a gólgyártás tekintetében sztahanovistának számító Friedmanszky Zoltán és az elnyűhetetlen, meg amúgy is Fradi-ikonnak számító Vilezsál Oszkár posztja, a jobb- és balösszekötő, no meg természetesen a centeri beosztás jöhetett csak szóba.

Mit mondjak, a védelemben, a fedezetsorban, vagy a széleken összehasonlíthatatlanul könnyebb lett volna a dolga. Egyelőre nem is tudott az első csapat közelébe kerülni, élte hát a reményteli nagy tehetségek voltaképpen boldog életét. A sportimádó magyarokkal együtt örült annak, hogy a Sportcsarnokban megrendezett asztalitenisz EB-n, női egyesben Kóczián Éva, vegyes párosban pedig a Lantosné, Farkas Gizi(az Aranycsapat remek balhátvédjének, Lantos Mihálynak a felesége) – Berczik Zoltán kettős Európa bajnokságot nyert, sőt egy tehetősebb gimnáziumi osztálytársánál, akiknek már volt televíziójuk az első televíziós sportközvetítést is megcsodálta. Jelesül a pozsonyi műkorcsolya EB-t, ahol utoljára lépett jégre a remek Nagy testvérpár.

A Puskinban, a Május 1-ben, a Munkásban, a Hunyadiban, a Táncsicsban és az Alkotmányban (ezek a premiermozik közé tartoztak) akkor mutatták be „A tettes ismeretlen” című filmet a még gyereklánynak számító, de már akkor gyönyörű Moór Mariann főszereplésével; az MLSZ akkor költözött legendás székházába, a Népköztársaság útja 47 szám alá, amely aztán hosszú évtizedeken át a magyar futball otthona maradt; a Népstadionban akkor állították fel a szobrokat, amelyek arról híresültek el, hogy az általuk körbezárt fél futballpályányifüves területen melegítettek mindig a kettős rangadók résztvevői. Az év nagy sporteseménye mégis a svédországi labdarúgó-világbajnokság volt, amelyről Albert Flórián (kivételes tehetsége ide, meglepő eleganciája oda) álmában sem gondolhatja, hogy egészen 1970-ig az utolsó olyan világjáték lesz, ahol nem játszik jelentős szerepet! A magyar futball kezdi kiheverni az 1954-es elveszített világbajnoki döntő közvetlen sokkját. Már túl vagyunk az 1956-os, ahogy akkoriban mondták „eseményeken”.

Az Aranycsapat a múlté. Puskás a Real Madridban, Kocsis és Czibor a Barcelonában játszik, a berni ezüstérmesek közül négyen (Grosics, Bozsik, Budai, Hidegkúti) kapnak helyet a Baróti-Lakat-Sós hármas dirigálta világbajnoki csapatban. Az élet néha egy őrült zsugás módjára keveri a lapokat, így történik, hogy a svédországi vb-n, június 15.-én 4:0-ra verjük Mexikót, közben Budapesten június 16.-án kivégzik Nagy Imrét, 17.-én 2:1-re kikapunk Walestől, ami azt jelenti: számunkra a világbajnokság véget ért; 18.-án az Urániában bemutatják a „Szállnak a darvak” című szovjet filmet Tatjana Szamojlovával és Alekszej Batalovval ; a Magyar Jégrevű augusztus 20.-ára nagyszabású jégparádét hirdet a Népstadionba (!), a Nagy testvérpár, Czakó György, Kuharovicz Miklós és Jurek Eszter részvételével.

A belépőjegy ára: 25 forint.

A fenti eseményeknek az égvilágon semmi, vagy éppen nagyon is sok közük van egymáshoz. Legyen így, vagy úgy, az biztos: hősünk, Albert Fórián nagyjából ilyen eseményektől körülölelten végzi el a Madách gimnázium harmadik osztályát. Az év szeptemberében Diósgyőrben, mint az ifi válogatottból kirobbanthatatlan törzstag játszik egy meccsen a Szovjetunió fiataljai ellen, amelyet ugyan a vendégek nyernek 2:1-re, ám a másnapi sportlapban ez áll: „ A Diósgyőrben szerepelt fiataljaink között azért van néhány sokat ígérő, tehetséges játékos is (Landira, Kövesre, Menczelre, Kovács II-re és Albertre gondolunk), akik ha megfelelően foglalkoznak velük, valódi utánpótlásailehetnek a nagyválogatottnak!”. Életében először ebben a cikkben emlékeznek meg róla, mint majdani, lehetséges válogatott futballistáról, ami kétségkívülremek dolog, sőt magasztos érzés lehetett számára. Kiváltképp úgy, hogy még az NB I-es bemutatkozása sem történt meg.

Pedig a Fradi akkoriban minden, csak nem remek. A bajnokságot az MTK nyeri, az Üllői útiak leginkább azzal tűnnek ki a mezőnyből, hogy szabályos zöld színű, galléros, gombos, utcai inget hordanak mez gyanánt a bajnoki találkozóikon. (Ugyanebből a típusból és fazonból volt hófehér is.) Az 1958/59-es bajnokság őszi idényében sem remekelnek különösebben, a 7. fordulóban a Vasas Mathesz Imre góljával 1:0-ra veri a Horváth – Forgács, Mátrai, Berta – Vilezsál, Dékány dr. – Dálnoki, Orosz, Friedmanszky, Borsos, Fenyvesi összeállítású Fradit, s miután a csapat a 6. helyre zuhan vissza a táblázaton, az edző Tátrai Sándor is érzi:radikális változásra van szükség. Így jön el Albert Flórián életében az oly fontos dátum: 1958. november másodika! Újra kettős mérkőzés a Népstadionban: a Vasas és a Győri ETO 0:0-ra végez egymással, jöhet a főmeccs. Ferencváros – Diósgyőr. A Vasastól elszenvedett vereség és a 6. hely hatására Tátrai edző alaposan átszervezte a csapatot. Horváth maradt a kapuban, kimaradt a jobbhátvéd Forgács és Kiss III került a helyére. Mátrai és Berta túlélték aviharos napokat, miként a fedezetsorban Vilezsál is, de neki ezúttal nem Dékány dr., hanem Győri-Kiss lett a párja.

A csatársor jobbszélére Dálnoki helyett Rákosi(…) került, Orosz maradt a jobbösszekötő, kikerült a csapatbólBorsos, Friedmanszky húzódott ki középről balösszekötőbe, Fenyvesi játszott újra balszélsőt. No, de ki volt a center? Ki volt az új középcsatár? Kié lett az oly sok legendás előd viselte 9-es számú zöld fehér mez? Igen, a meccs napján éppen 17 éves és 47 napos Albert Flóriáné! A Diósgyőr a maga Tóth – Werner, Szigeti, Jakobi – Solymosi, Paulás – Iván, Csányi, Papp, Fekete, Matisz összeállítású csapatával ezen a vacogtatóan hideg novemberi délutánon nem sokat tudott a meccshez hozzá tenni.

A Ferencváros 3:1-re nyert. Rúgott gólt Rákosi, s a diósgyőri Csányi is, de az igazi szenzációt az jelentette, hogy a zöld-fehérek újonca Albert Flórián élete első NB I-es bajnoki meccsén kétszer is a hálóba talált. Ilyen bemutatkozás csak a mesében, meg a Fradiban létezik, meg persze máshol is, csak arról nem nagyon szoktak regélni.

(fotó: Képes Sport)

Flóri egyik gólja amolyan tipikus alberti, közvetlen közelről bepofozós gól volt, a másik viszont rendesen megihlette a Képes Sport tudósítóját, aki miután elszörnyülködött azon, hogy a Vasas-Győr meccsen a győri Pió Imre milyen ügyetlenül rontott el egy helyzetet, így folytatta: „… mennyivel másként csinálta mindezt másfél órával később Albert! 50 méteres, okos, higgadt, körültekintő vágta után el Solymosi mellett, el Tóth mellett is, s aztán könnyed kis pofozás a csüddel. Olyan nyugodt gól, hogy az egy 17 éves játékostólszinte szégyen is…”.

Az ősfradisták persze a fellegekben jártak. Megérezték: imádott csapatukba ezen a mérkőzésen megérkezett valaki, akinek talentumát nem lehet senki mással azonos mércével mérni. Egy zseni bújt a 9-es számú zöld mezbe, egy olyan kivételes egyéniség, aki történelmet ír majd zöld-fehérben. Arra persze élő ember nem gondolt a voltaképpen játszadozva megnyert 3:1-es mérkőzés után, hogy ez a „Flóri gyerek” egyszer majd Aranylabdás lesz, az angliai vb-n lefutballozza a pályáról a brazilokat, mi több:stadiont fognak elnevezni róla. Ezek már a Flóri bónuszai voltak.

Kellér Dezső sem tudta, hogy valaki már javában írja a jövő éviszilveszteri konferansziéjának záró poénját.

A poén Albertről szólt. Meg Albertfalváról. Kellér szerint utóbbit az előbbiről nevezték el…

Lakat T. Károly

]]>www.tempofradi.hu]]> - A Flag Polgári Magazin partnere

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Jobbegyenes (1730) Mozi világ (440) Tereb (139) Belföld (5) Gasztronómia (539) Vetítő (37) Irodalmi kávéház (485) Mondom a magamét (4431) Alámerült atlantiszom (142) Mozaik (83) Gazdaság (646) Nagyvilág (1449) Történelem (14) Kultúra (5) Egészség (50) Emberi kapcsolatok (36) Életmód (1) Titkok és talányok (12) Szépségápolás (15) Flag gondolja (33) Heti lámpás (239) Politika (1571) Sport (729) Rejtőzködő magyarország (171) Tv fotel (65) Autómánia (61)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>