- 0
Az elmúlt évek során elképesztő méreteket öltött a misztikus-romantikus történetek iráni rajongás, elsősorban persze a fiatalabb olvasók körében, azonban valamennyire sejteni lehetett, hogy előbb-utóbb ez a talán kicsit mesterségesen is gerjesztett népszerűség elpárolog.
A természetfeletti lények köntösébe bújtatott főhősök között kialakuló romantikus szálak a századik hasonló kötet után egysíkúvá és unalmassá váltak, és mivel e történetekben alapvetően a romantika jelentette a középpontot, és nem a környezet, a misztikus, vagy maguk a szereplők, nem nagyon tudtak semmi újat felmutatni. Erre az olvasóközönség is ráébredt, és – talán a fiatal lányok körét leszámítva – elfordult ettől az irányzattól, s ennek a váltásnak egyértelműen a városi fantasy lett a nyertese. Sokan azt mondják, a két irányzat nem sokban különbözik egymástól, és ebben van is igazság, azonban amíg egy misztikus-romantikus történet a romantikus szál nélkül darabjaira hullik szét, addig egy városi fantasy esetében ez az eset nem következik be, hiszen ott a romantika csak adalék, és a cselekmény a meghatározó. Ennek is köszönhető, hogy ez az irányzat most roppant népszerűvé vált, hiszen nemcsak azok találják meg benne a számításukat, akiket inkább a fantasy és a misztikum elemei érdekelnek, hanem azok is, akik a romantikus szálakat is kedvelik.
Nem véletlen tehát, hogy az irányzatot övező aktuális népszerűség a hazai vizeket is megmozgatta, és útjára indított egy sorozatot. A Zenit elnevezés alatt futó, jelenleg négy kötetet számláló sorozatról van szó, amely minden szempontból klasszikusnak nevezhető városi fantasy. Minden megtalálható benne, amit ez az irányzat megkövetel – nagyvárosi környezet, misztikus és ősi legendák, varázslat, túlvilági és természetfeletti lények, illetve egy kis romantika. Azonban mindezek ellenére, valahogy még sem áll össze kerek egésszé, valami hiányzik az egész sorozatból, és az egyes – egyébként nem összefüggő – regényekből is, valami, amitől igazán élvezetessé válna. Ha konyhaművészetről volna most szó, akkor úgy fogalmazhatnánk, hogy a négyfogásos menü nem rossz, de valahogy mindegyik ételből hiányzik valamilyen fűszer ahhoz, hogy kiemelkedjen a középszerűségből. Azaz a regények egyáltalán nem olvashatatlanok, de semmivel sem emelkednek az átlag fölé. A sorozat szintén nagy hiányossága, hogy éppen arról nem lehet megtudni semmit, ami elvileg a kapocs szerepét töltené be a történetek között, és ez maga a Zenit, az a titokzatos intézmény, amelynek köze van a világon bujkáló misztikus dolgokhoz. Egy-két elejtett mondaton kívül semmilyen más utalás nincs rá sajnos, így teljességgel súlytalanná válik az az elem, amely ugye a sorozat névadója. Természetesen elképzelhető, hogy a soron következő kötetekben már fontosabb szerepet kap ez az intézmény is. Egy másik hiányosság, hogy az egyes történetekben nagyon kevés derül ki arról az alternatív világról, ahol a cselekmények megtörténnek – egy-egy apró szegmensbe pillanthatunk bele, de nincs átfogó kép, teljességgel esetinek hat a misztikum, és ilyen tekintetben az ember többet vár egy városi fantasy-nek kikiáltott sorozattól.
A sorozat negyedik, s eddigi leghosszabb kötete a Bezár a fény című regény, amely Sümegi Attila nevéhez fűződik. Sokszor megjegyzik a városi fantasy-vel kapcsolatban, hogy az irányzat felhígult, és már szinte minden olyan történetet magába olvaszt, amelyben egy kis varázslat keveredik a modern nagyvárosi világgal. Nos, ez a regény jó példa erre, hiszen inkább nevezhető misztikus elemekkel megfűszerezett kalandregénynek, amely ugyan elég vontatottan kezdődik, ám hamar felpörög, és csak a befejezéshez közeledve okoz ismét csalódást. A történet egyik főhőse Mark Virgil, a félig magyar származású piti bűnöző, aki éppen most szabadult a börtönből. Még a rácsok mögött eldöntötte, hogy új életet kezd, azonban olyan ismeretségi körrel, amilyen neki van, ez meglehetősen nehézkesnek tűnik. Bár a helyi alvilágban kissé megváltoztak az erőviszonyok, míg a sitten ült, és a vezér szerepét most egy Varázsló gúnynéven ismert titokzatos alak tölti be, hamarosan mégis belekeveredik a dolgok sűrűjébe, és egy bankrablás közepén találja magát. Az események azonban rossz fordulatot vesznek, és ezzel események olyan láncolatát indítják el, amelyre Mark egyáltalán nincs felkészülve. Eközben a világ másik felén egy thai call girl élete is gyökeresen megváltozik. Bejelentkezik érte egy gazdag ügyfél, akinek a kívánságára az arab világba kell utaznia, azonban az csak a helyszínen derül ki, hogy a stricije valójában eladta őt. Ám ezek az események nem véletlenül történnek így, és eleinte sem Mark, sem a lány nem tudja, hogy ők csupán eldobható eszközök egy olyan küzdelemben, amelyet az egyszerű halandó elme számára felfoghatatlan erők vívnak egymás ellen, bosszúból.
Nincs új a nap alatt, mondhatnánk erre a történetre. Ez egyfelől igaz, hiszen hányszor találkoztunk már ilyen és ehhez hasonló cselekménnyel, viszont annyi merészség van benne, hogy a misztikus vonalat nem az elcsépelt ötletekből meríti (vámpírok, vérfarkasok, vagy a már unalomig alkalmazott északi, germán mitológia), hanem a kevésbé ismert, sumér-akkád legendákat szövi bele a történetbe. Ez mindenképpen pozitívum, mert érdekessé teszi a történetet azok számára, akik ezeket a mítoszokat nem nagyon ismerik, azonban ettől az adaléktól még maga a történet nem lesz jobb. Egy kicsit döcögősen indul a regény, de valamennyire érthető, hogy egy kicsit fel kell vázolni a főhős társadalmi hátterét, így talán jobban megérthetjük a motivációit, megismerhetjük a jellemét. Ez a bevezető szükséges rossz, át kell esni rajta, mert a balul elsülő bankrablást követően felgyorsulnak az események, és belelendül a regény is; hirtelen pörgős akcióval teli kalanddá alakul, amelyben kisebb csavarok is ügyködnek azon, hogy fenntartsák az izgalmat, és az olvasó kíváncsiságát. A könyvnek ez a része remekül sikerült, nem is tudtam letenni. Viszont a lezárás gyenge. Ahhoz képest, hogy a gonosz ellenfél elvileg milyen nagy hatalommal rendelkezik, egy viszonylag harmatos küzdelemben marad alul az erejére csak nemrég ráébredő főhőssel szemben. Ha már egy ilyen küzdelemre van kihegyezve a történet vége, akkor elvárható egy epikus küzdelem, vagy egy fondorlatos győzelem, de amit ebben a történetben kapunk, az se nem túl eredeti, se nem túl izgalmas; ez nagy hiányosság, és kissé elveszi az egyébként jól felépített cselekmény erejét. Az epilógus ordítóan nagy klisé, de ez egyáltalán nem baj, mert az efféle kalandregények igenis igénylik az ilyen könnyed és romantikus lezárásokat; nekem tetszett.
A szereplők kidolgozottsága is hagy némi kívánnivalót maga után. Bár viszonylag sok időt emészt fel a főhős helyzetének felvázolása, mégsem tudunk meg túl sokat a jelleméről. Nem túl határozott, és könnyen befolyásolható, bár idővel ez változik, és ebben nyomon is követhetjük a fejlődését, ám ettől eltekintve nem túl mély az ábrázolása. Kicsit ellentmondásos, hogy börtönből szabadult bűnöző létére Mark maximálisan pozitív főhősként jelenik meg, és a múltja nem nagyon vet árnyékot a személyére. Ezzel együtt, ahhoz képest, hogy főhős, elég szürke karakter, és nem is feltétlen szerethető. Kanya, a thai prostituált ennél egy kicsit árnyaltabb. Tudatosan éli az életét, mintegy elfogadva a neki jutott sorsot, és talán a helyzetéhez szokatlan módon szerelmes is a stricijébe, így különösen erős törést okoz számára, amikor eladják. Erős, tele van tartással, és a legmegalázóbb szituációk után sem törik meg teljesen. A két karakter kiemelkedik a többi közül, amelyek szürkék és unalmasak. Az elvileg fontos szereplőként megjelenő Varázsló, illetve a főgonosz Kobalski is teljességgel jelentéktelen. A helyszínek rendben vannak, jól aláfestik a cselekményt, és inkább díszletként funkcionálnak, ami egy kalandregény esetében szükséges is.
Felemás regény ez, mert rengeteg erénye, de sok hibája is van, ám összességében kissé csalódást kelt, mert a benne lévő lehetőségek fényében sokkal jobb is lehetne annál, mint amilyen. Ettől függetlenül élvezhető darab. Érezni benne azt, ahová a Zenit regények szeretnének eljutni, de egy igazán maradandó élményt nyújtó sorozathoz ennél egy kicsit többre van szükség. Ha nem várunk túl sokat, akkor a Bezár a fény egy szórakoztató misztikus kalandregény, ami remek kikapcsolódást nyújt, és meghagyja a lehetőséget, hogy újabb esélyeket adjunk a sorozatnak, bízva a további fejlődésben.