– írhatnám kissé közhelyszerűen. De ez kevés, ezt nem lehet szavakkal kifejezni. És a fájdalom sem segít egy nekrológ megírásában. Tőkéczki László több volt nekünk, mint egy jó tanár az egyetemről a többi jó tanár közül… Ő volt maga a Tanár Úr.

Egy generáció nőtt fel az előadásain – köztük én és többen is a PolgárPortál szerkesztőségéből, szerzői közül. Ismertük, szerettük, tiszteltük. Barátságban lehettünk vele – amiért most, utólag áldjuk a Jóistent. Nem lennénk azok, akik vagyunk, ha ő nem lett volna személyesen és írásaival az elmúlt évtizedekben jelen az életünkben.

Egy generáció tanult tőle történelmet, kultúrát, emberséget és hazaszeretet.

És miután elhagytuk az iskola kapuit, sokunknak továbbra is – valódi mesterként – mindig készen állt, ha nem értettünk valamit – szerencsés, vagy valami Isteni kegy részese volt az, ki tanítványa lehetett.

Köszönjük Tanár Úr!

Emlékszem a kitűnő előadásaira még a Pesti Barnabás utcában; emlékszem arra, hogy az órák után is minden kérdésünkre türelmesen válaszolt. Ha kellett, lejött velünk egy kávézóba és ott folytatta okításunkat.  Tisza Istvánról, Jászi Oszkárról, a konzervatívokról, a liberálisokról. Nem volt sose rest arra, hogy tisztelve a fiatalok tudásvágyát, időt és energiát szenteljen arra, hogy átadja mindazt, amit tud. A történelemről, a kultúráról, az ideológiákról.

Kimeríthetetlen szellemi kút volt számunkra, melyből szerettünk volna örökké inni… De most már csak az írásai és a gondolatai maradtak. Ő elment, itt hagyott minket, de szeretném azt gondolni, hogy valahonnan még mindig örömmel figyeli kisebb-nagyobb botladozásainkat, és súg nekünk, ha szükségünk van rá.

Mikor elkezdtük az egyetem utáni életünket, mi, Tőkéczki-tanítványok, akkor már kultúra- és tudományszervezőként állt mellettünk, alázattal és örömmel segített minket. Engem is… Nem is tudom, most már nem is tudnám elmesélni, hogy mi mindent köszönhetek, köszönhetünk neki.

Egy konzervatív és keresztény értékrendű félgenerációnyi értelmiség bújt ki Tőkéczki László köpönyege alól.

Szerintem ez sokkal fontosabb minden tudományos kitüntetés felsorolásánál…

Emlékszem, hogy utoljára nyáron voltunk együtt egy közéleti műsorban. A tévéfelvételt megelőzően és utána is jót beszélgettünk. Érdekelte, hogy mi van velem, mi van velünk, egykori tanítványokkal. Kérdezte, miben tud segíteni… Egy-két régi barátról is érdeklődött. Pedig akkor már nem volt egészséges. Teste kezdte megadni magát, de az értelme, a szelleme a régi volt. A műsorban kissé meghatódva is indult a beszélgetésünk – hisz mégiscsak egykori, mélyen tisztelt tanárom volt a beszélgetőpartnerem.

Aztán nyáron beszéltünk egy interjúról, ami a PolgárPortálon jelent volna meg, és szintén egy volt tanítványa, Polgári Szilvia készítette volna. A Tanár Úr kérte, hogy várjunk egy kicsit, míg jobban lesz. Mi pedig vártunk… És sajnos azóta is várunk…

Egy ismerősöm említette úgy egy hónapja, hogy találkozott a Tanár Úrral, és jobban van, előadást tartott a reformációról valahol. Gondoltam is, hogy az idei év elején ismét felkeresem, felkeressük az interjútervvel, amelyben egy élet munkáját szerettük volna bemutatni.

Azután érkezett a közös barátunktól a megdöbbentő hír, telefonon. Elment a Tanár Úr… Majd nem sokkal később tele volt az ország a gyászjelentéssel.

A fenébe az elmaradt interjúval! A fenébe a sok-sok elmaradt lehetőséggel. Most csak a fájdalom, a hiány van…

De valahogy abban reménykedem, hogy egyszer majd elmúlik a gyász, elmúlik minden rossz érzés, és csak a hála marad meg nekünk.

Köszönünk mindent Tanár Úr!

]]>Kapcsolódó anyag: Elhunyt Tőkéczki László, Széchenyi-díjas történész]]>

Nagy Ervin - ]]>www.polgarportal.hu]]>