Egy biztos, hogy az önmagát nemzeti-radikálisnak aposztrofáló párt megnyilatkozásai, olykor nyomdafestéket nem tűrő stílusa visszatetszést kelt minden tisztességes magyar kultúremberben.

S itt szándékosan nem a ma divatos européer vagy PC (politically correct) formulát használtam, mert bár a baloldal szeretné kizárólag magának vindikálni a felháborodás jogát, ez a jog azonban alapvető emberi jog és kötelesség is, ha olyan elképesztő dolgok hangzanak el a parlamentben, mint Gyöngyösi Márton beteg gondolatai.

Valami mégsem stimmel ezzel a történettel. Egykori középiskolai tanárom, Ercsényi György szavai nem hagynak nyugodni, újra és újra előbújnak agytekervényeimből.

Cui prodest? - Kinek állt érdekében? - mondta, amikor egy-egy lap, hogy hogy nem eltűnt az igazolatlan hiányzokat lajstromba vevő napló szigorúan lefűzött oldalai közül.

Akkor az "elveszett" lapok természetesen a nótorius hiányzók számára voltak üdvözítők, így a latin kérdésre ők voltak a megfelelő válasz.

Vajon a menetrendszerű Jobbikos kirohanások, zsidózások, cigányozások kinek használtak? Kinek állhat érdekében mesterségesen feszültséget, ellentéteket gerjeszteni?
A válasz ezekre a kérdésekre egészen biztosan nem a kormányoldal, hiszen az amúgy is viharos nemzetközi vizeken állandó támadások érik hazánkat, így pont nem hiányzik egy kis gerjesztett antiszemitizmus hazánk és azon belül a kormány megítélésének.
Tehát ezen logika mentén, csak és kizárólag az ellenzék érdekében állhat az ilyen mesterséges és aljas feszültségkeltés.
A Jobbik gesztusokat tesz saját szavazóinak, a baloldal pedig fürdőzhet ismét a hős humanista, igazi demokrata és persze eltökélt antifasiszta dicsfényben. Mindeközben egy leosztott stratégia mentén mindketten mutogathatnak bőszen a kormányra.
Arról azonban már nem szól a fáma, hogy az előző ciklusok 8 éve alatt erősödött meg a radikális jobboldal ilyen mértékben, hogy immár erős parlamenti tényezőként, s akár a következő választásokon a második legerősebb pártként jelenjet meg. S ha még hozzávesszük azt a vitathatatlan tényt, hogy az MSZP és a Jobbik szavazói között az egyik legnagyobb az átfedés, átjárás, azaz a kemény szoci fellegvárakban erősödött meg a legjobban Vona pártja, akkor már nem is tűnik olyan légbőlkapottnak az összeesküvés-elmélet kifejezés.
Hiszen a Cui prodest? - kérdésre a válasz egyértelműen az ellenzéki padsorokban keresendő.

Csépányi Balázs