Emlékszem 2002-ben az ütött-kopott, régi nemzetiszínű zászlómba temetve arcomat sírtam. Sokan sírtunk akkor, együtt. El voltunk keseredve, hogy miért van az, hogy ennyi buta, vak ember van ebben az országban.

Hogy fordulhat elő az, hogy egy ilyen nagyszerú, sikerekben gazdag négy év után, elveszik tőlünk a kormányzás lehetőségét. S ekkor jött Orbán Viktor és hitet adott a síró, kétségbeesett embereknek. Elindította a Polgári Köröket, összekovácsolta a nemzeti érzelmű szavazókat és azt mondta, ne csüggedjünk, mert  ha becsukódik egy ajtó, akkor az azt jelenti, valahol kinyitottak egy ablakot.

"Az idő igaz és eldönti ami nem az"

Nem vert seregként kell viselkednünk, hanem napról-napra dolgozva és bízva a sikerben feltétel nélkül. Nehéz esztendők jöttek. A szociálliberális kormányzat, teljes csődöt mondott, mind a fennen hirdetett szakértelme tekintetében, mind erkölcsileg. Medgyesi bukása után azonban egy új korszak kezdődött a baloldalon.

Jött Gyurcsány, látott és győzött - természetesen hazug, gaz, arcátlan politikával. Ez a korszak mindent tönkre vert a szó szoros értelmében, nem kímélve, nem tisztelve senkit és semmit. Mégis egy valamit meg kell köszönnünk ezen a felemelő napon Gyurcsánynak. Köszönjük, hogy ilyen mélyre züllesztette a magyar baloldalt! Köszönjük Ferenc!

De ennyit a múltról, most már a jövőbe kell tekintenünk! Először is mindent meg kell tennünk még az elkövetkező két hétben, azért, hogy a dolgok még jobban a helyükre kerüljenek.

Sikerült! Nyolc év, nyolc fájdalmas, kemény év van mögöttünk, de megcsináltuk! Egy új Magyarországban ébredtünk fel ma reggel! Emelt fővel tértünk vissza a történem főutcájára!

Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok!

Csépányi Balázs