Nos, elérkezett az idő, hogy én is állást foglaljak. Tanúsíthatom, hogy Romsics nem antiszemita, legalábbis húsz éve még biztosan nem volt az. Szakdolgozatomat ugyanis hozzá írtam, a numerus claususról. Ebben a kis opuszomban megpróbáltam megmagyarázni az 1920-as XXV. törvénycikk szükségességét. Eredetileg ugyanis azért javasolták a bevezetését, mert a frontról visszatérő évfolyamok feltorlódtak, s a beiratkozni szándékozó diákoknak sem elegendő tanterem, sem tanár, sem eszközállomány nem jutott.

Felvételizni akkoriban nem kellett, ezért a kaotikus állapotok megszüntetése érdekében valamiképp korlátozni kellett a bejutó hallgatók számát. Ráadásul a lövészárkokból visszatérők nehezteltek azokra, akik idehaza lógták végig a háborút. Mindez társulva az 1919 utáni közhangulattal oda vezetett, hogy kapuőrségek gátolták meg a zsidó diákok bejutását. A törvény előterjesztésének pillanatában tehát leginkább afféle numerus nullus állapot volt.

Miután döntés született a felvételi szempontok kidolgozásáról, akkor került csak bele a szövegbe, hogy a nemzethűségi szempontokra és a hazánkban élő kisebbségek arányszámára tekintettel kell lenni. A törvény szövegében egyébként (ellentétben a parlamenti vitával és a végrehajtási utasítással) semmi sem utalt a rendelkezés zsidóellenes jellegére.

E következtetések nem nyerték el Romsics tanár úr tetszését, alapos átdolgozást javasolt, ami helyett én végül egy másik témából írtam egy másik szakdolgozatot. (Az így feleslegessé vált numerus clausust ezennel felajánlom Gyurcsánynak, ha nem kerül elő a szőlészeti munkája.)

Ungváry Zsolt - demokrata.hu